Az eskü olyan fogadalom, amelyben az eskütevő direkt vagy indirekt módon ROSSZAT kíván (rendszerint magának) arra az esetre, ha nem tartaná be, amit ígért. Például azt mondja, száradjon el a kezem (direkt mód), vagy Isten engem úgy segéljen (indirekt mód). Esküdött mindig és mindenki, és esküszik ma is. Közéletben és magánéletben egyaránt. Krisztus viszont azt mondta: "Egyáltalán ne esküdjetek...Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem, nem." (Máté 5, 34-37). De miért beszélünk már megint a Bibliáról? Azért, mert AZ ESKÜ ISTENHEZ KÖTŐDIK. Mindig. Ha ateisták vagyunk, ha nem. Porcius Festus római helytartó előtt Pál apostol a legmagasabb világi hatalomra, a császárra apellált. A császárra apelláltál, a császár elé fogsz kerülni, hagyta helyben Festus (Ap. csel. 25, 11-12).
Isten a nevesített abszolútum. De ha nem nevesítik, akkor is abszolútum marad. Mindenkinek, aki esküszik, hiszen épp ezért esküszik. Istenre apellál. Istenhez (az abszolútumhoz, mint mindenhatóhoz) fellebbez. Felterjeszt. Azok is ezt tették, akik a szocializmusra esküdtek fel. Még csak ellentmondás sem volt benne: egy államrendre esküdtek, nem egy világnézetre. Az már kicsit vicces volt, hogy az az ideológia, amelyre ez az államrend épült, épp az eskü alapját tagadta, de ettől még az eskü érvényes eskü volt. És mi van, ha valaki a Sátánra esküszik? Semmi. Ugyanaz. Ő a Sátánt ismeri legfelsőbb fórumnak, kvázi Istennek. Paradox módon legfelsőbb jónak. Megcseréli a szerepeket. A maga istenére esküszik, ennyi.
Gondoljon bele, kedves Olvasó, miről van szó. Senki nem akar rosszat saját magának. Még a mazochista sem, mert ő azt élvezi. Az eskü arról szól, hogy esküszegés esetére az illető MEGTAGADJA ÖNMAGÁT. "Az már nem én leszek, hanem valaki más." Olyan, akit elítélek. Akit nyugodtan el lehet ítélni. Meg lehet büntetni. Nem nekem fog fájni. Egy tolvaj ritkán követeli a tolvajok felelősségre vonását.
De ki büntet meg?
Az esküszegés, mint olyan büntetése az ókortól kezdve - ameddig ez számított - az infámia volt (ha az esküszegéssel károkozás is járt, annak megvolt a külön következménye). A BECSÜLETVESZTÉS. Igazából nem is volt büntetés, hanem következmény. Az esküt tevő Istenre apellált. Isten helyett felesleges büntetni. A büntetést nem MÁS rótta ki, hanem magával a tettel megvalósult. Isten nem késlekedik, legfeljebb később észleljük. Az idő a mi illúziónk. Végső lényeg szerint azonban Isten és mi, idézem ismét Eckhart mestert, EGYEK vagyunk.
A jutalom és a büntetés a tettel EGYIDEJŰ, ha utóbbi később is manifesztálódik.
A rómaiaknál a becsületvesztés mindenekelőtt annyit jelentett, hogy az illető ELVESZTETTE PERBELI KÉPESSÉGÉT. Voltak meghatározott külső jegyei is, például megkülönböztető tarka ruhában, fedetlen fővel és mezítláb kellett járnia, de ez mellékes. Indiai szemmel kaszt alattivá vált. Minden kaszthoz tartozónak megvoltak a jogai, és a kötelezettségei. Bráhmana (pap) például csak tiszta forrásvizet ihatott, súdra (szolga) csak ökörnyomból. De egy súdrának sokkal könnyebb volt megfelelni a vele támasztott elvárásoknak, mint egy bráhmanának. Mindezekkel szemben a kaszt alattiak (csandálák, pancsálák) azt csináltak, amit akartak. Velük is, természetesen. Ha valaki elveszti perbeli képességét, nagyjából az állat szintjére redukálódik.
A becsület elvesztése még jó pár évtizeddel ezelőtt is a legnagyobb csapások egyike volt. Ha nem a legnagyobb. Már egy kártyaadósság meg nem adása miatt főbe lőtték magukat. Becsületszóra pénzt adtak kölcsön. Volt idő, amikor ugyanolyan érvényes bizonyítéknak számított, mint a tettenérés. Maradványai mindmáig élnek, például a bírósági tanúvallomásban.
Az esküvel mindössze egyetlen baj van: hogy NEM LEHET MEGTARTANI. Legfeljebb szerencsével, mondja az Olvasó. De a szerencse az időhöz kötött. Minden az időhöz kötött e földi siralomvölgyben. Hol a tegnapi napod?
Megígérem, amit tulajdonképpen meg se kell ígérnem, annyira viszolygok az elkövetésétől, hogy nem ölök. És ha kitör a háború? És ha olyan helyzetbe kerülök, például kést szorítanak a gyermekem torkához? Vagy fegyverrel rám támadnak? Ilyen nem fordulhat elő. Nem? Kérdezze meg a kedves Olvasó Connor MacLeodot, a Hegylakót, esetleg Saint-Germain grófot, akit halála után több évszázaddal is látni véltek. Saint-Germain, a Hegylakóval ellentétben nem a képzelet szülötte. A bolygó zsidótól kezdve a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc fiáig sok mindenkit azonosítottak vele. Hogy volt, hogy nem, most ne firtassuk.
Az esküt mindenképp meg fogjuk szegni. Csak kellően sokáig kell élni, nyájas Olvasó. És akkor nem segít, hogy elmondunk egy Te Deumot. "Téged, Isten dicsérünk... Te vagy, Uram, én reményem: ne hagyj soha szégyent érnem."
De hát már megtörtént. Szégyent értem.
Ahhoz, hogy az eskü érvényes legyen, három dolog szükséges: belátás, igaz tárgy (az eskü tisztességes, azaz természet szerint megengedett dologra vonatkozzon) és igazmondás. Ezekből kettővel eleve bajban vagyunk. A belátás körültekintést, megfontoltságot, okosságot jelent. Az igazmondás azt, hogy egyezzen azzal, amit abban a pillanatban arról a dologról gondolok. Istenen kívül lehetséges bárkinek is, hogy előre lásson mindent? Istenen kívül rendelkezik bárki a mindent tudás képességével? LEHET ÉRVÉNYESEN ESKÜDNI, kedves Olvasó? Igaza volt Krisztusnak? De hiszen Kajafás előtt ő sem nem tiltakozott az eskütevés ellen (Máté 26, 63: "esküvel kényszerítelek az élő Istenre", vallatta a főpap). Jézus csak a köznapi beszédet igyekezett az eskü rangjára emelni, érvelnek az esküpártiak. Én nem így gondolom. A krisztusi eskütilalom pontosan azt jelenti, amit az igazmondásról leírtunk: most és ekkor ezt gondolom, és azt mondom, amit gondolok. Nem többet. Többet nem lehet érvényesen mondanom. Ha a jövőre nézve bármit nem feltételes módban kiejtek a számon, az már abban a pillanatban érvénytelen, ahogy kiejtettem. Krisztus tudomásul vette az esküt, de tudomásul vett ő sok mindent, a paráznaságtól a vallási előírások megsértéséig. Nem helyeselte. Ma azt mondanánk, hogy elnézően mosolygott. Úgysem tudjátok megtartani. Az egész Újszövetség felesleges, ha nem így van.
Nem kell, hogy megtagadja magát, kedves Olvasó. Ne játsszon Istent. Nem játék. Ne esküdjön. Vagy ha valamiért kényszerítik, ne tekintse eskünek, csak egyszerűen mondjon igazat.
A többi nem a maga dolga.
2014. 09. 30.