"Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Érzem a száz éves nyárfa illatát,
Rongyos ruhában, de önkéntesen,
Fel sáncra, fel a végeken!" (Rongyos gárda - Kárpátia)
"Kijevi tankok megindultak! Még több menekültre számíthatunk. Tankokat indítottak a magyar -ukrán határhoz Kijevből." Vannak barátaim, akik nagyon ráharaptak az uszításra. Kimazsoláznak minden effélét, és azt mint nyári csemegét felrakják, a hozzájuk hasonlók nagy örömére. Két egytálétel elkészítési módja, majd fényképe között, mert nincs is szebb, mint amikor a paprikás csirke élvezete a menekültek kitoloncolásának, sőt, lelövésének (az ausztrál miniszterelnök állítólagos szavai: be kell vetni a hadsereget, bár ilyen nekünk csak papíron van) gondolatával párosul.
Lassan bele kell nyugodnom, hogy ma is ez lesz nekem a téma. Majd a többit esetleg éjszaka. Szóval, az idézet. Kép is van hozzá. A képen öt darab felségjel nélküli lövészpáncélos látható (nem "tank", azaz harckocsi), rajtuk katonákkal. Elég ismerős, régebbről, de nem állítom biztosra. Végül is sötétben minden tehén fekete, zöld fák alatt meg minden harcjármű zöld. Aki akarja, itt megtekintheti: http://adatlistazo.hu/kijevitankok-megindultak/ Felhívom a Nagyérdemű figyelmét az üde tavaszi, épp kibontakozó levelekre. Most meg július közepén járunk, ugye.
És akkor megint jönnek, lehet sápítozni. Francnak nincs a világban nyugalom. Szegény Ukrajna. Keletről az oroszok, délnyugatról a románok, nyugatról meg esetleg... mi. Újabb szenzáció. Ami nem is annyira lehetetlen egyébként. Ez a nagyobb veszély, nem a munkácsi (részint véletlenül MAGYAR, de ez esetben nem szokás erről beszélni) menekültek. Ez a legbosszantóbb az egészben. Nem az, hogy ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes, hanem az, hogy buta emberek azt hiszik, hogy mindenki annyira buta, mint ők, és ezt beveszik. Sőt. Még csak ez sem baj. Nem beszélek más nevében. A baj az, ha NEKEM írnak ilyeneket. Számomra, természetesen. És miért nem törlök? Talán azért, amiért néha szórakoztat, néha meg elképeszt, hogy meddig tud az ember lesüllyedni, erkölcsileg és szellemileg. Egy kis mazochizmus biztosan belém is szorult.
Régen az uborkaszezonban uborkáról beszéltek, vagy grúz tudósok által kifejlesztett háromfejű kakasokról (tényleg, saját magam legalább kétszer olvastam róla a hetvenes években, két különböző nyáron), ma tankokról. De régen legalább viccesen. "Mit jelent az afgán álmoskönyvben, ha valaki tankkal álmodik?" "?" "Kedves barát érkezik." Amúgy valószínűleg ma is ezt jelenti, akár a donyeckieknek.
Tehát, ha a dolgok úgy alakulnak, hogy még több valamit ki kell találni a gazdasági hanyatlás és az ezzel párhuzamos kormányközeli harácsolás elfedésére, esetleg a használható és szakértő tervek teljes hiányára, akkor bekerülhetnek a pakliba a tankok. Nem a lövészpáncélosok, hanem a valóságos T72-esek (oroszoknál a T90). Egy Abramsnak vagy Merkavának nem ellenfél, de egy ukrán T55-nek vagy egy puskás ellenállónak igen. Ukrajna nem NATO-ország.
Tehát meg lehet védeni Moldvát, Dobrudzsa ukrán részét, Kárpátalját, bár erre a szlovákok is igényt tarthatnak. A román miniszterelnök már pedzette. Vona a kezét dörzsölgetné, neki szebb ajándékot aligha hozhatna a Jézuska, ha ő kerül valamiképp kormányra. Már a gondolat is szívet melengető. Az az apró világháborúcska meg, ami ilyenekből lehet... kit érdekel, ha megint a lengyel határnál várhat a galambom?
Ha hadsereg nincs, az se baj. Majd bevonul a Betyársereg. Ha el nem téved.
2015. 07. 14.