"A történelem ismétli önmagát." Természetesen nem. Hogyan is tehetné. Az idő, ebben kivételesen az összes részecskefizikus is egyetért, nem visszafordítható. A "nincs új a nap alatt" ószövetségi (Prédikátor könyve) megállapítás nem erre vonatkozik. Képzeljenek el egy vasúti állomást, és egy búcsúzkodó családot. Az időpont 1910. szeptember 8. Anya, apa, húg, és a nagykamasz fiú, aki visszaindul a kollégiumba. És most képzeljék el ugyanazt a családot, ugyanott, csak az időpont változik: 1914. szeptember 8.
Amikor azt hallják valakitől, hogy abban a korban, amiben élnek, "minden ugyanolyan, mint", ne higgyék el. Sem az emberek nem ugyanolyanok, sem a társadalom nem ugyanolyan, a Föld sem, a vizek sem, a levegő sem. Jobb, vagy rosszabb? Megítélés kérdése. A megítélés alapja a VISZONYÍTÁS. A viszonyítás alapja pedig a szubjektív vélemény. Ha ezt és ezt tartjuk kívánatosnak, akkor ez és ez ahhoz viszonyítva ilyen vagy olyan. Most jól megmondtam, ugye?
Nincs akkor olyan, ami változatlan? Van, csak az nem evilági. Az veretesen fogalmazva a szellemi, kevésbé veretesen fogalmazva az absztrakt szférában lebeg. Nem lebeg persze, mert ott nincs lebegés, de így képszerűbb. Ami változatlan, az a rendezőelv. Nem rendező, és nem elv, azért mondjuk így, mert kínunkban ilyeneket kell kitalálnunk. Parasztbácsitól a filozófusig: Önök is használják például a "semmi" kifejezést. A természettudományos iskolai órákon is tanítják az úgynevezett "törvényeket", annak ellenére, hogy a természetben nincsenek törvények. Amit Önök törvénynek neveznek, az nem egy kényszerítő parancsolat, hanem egy MEGÁLLAPÍTÁS. Nem azért kell ennek és ennek így és így történnie, mert van egy paragrafus, ami arra kényszeríti, hanem így és így történik, és ezt jobban-kevésbé jól le lehet írni.
Nemrég azt hallottam valakitől, hogy a mai gazdagok ugyanolyanok, mint a régi gazdagok voltak. A mai "földesurak" hasonlóak a Horthy-éra földesuraihoz, a nagyvállalkozók az akkori nagyvállalkozókhoz. Az anyukám, aki 1921-ben született, és élt abban a korban, másképp gondolta. A budapesti hidakról beszélgettünk, jelesül arról, hogy a háború után három év sem kellett több híd helyreállításához, most pedig ugyanannyi idő egyetlen híd renováláshoz is kevés. A háború végén a hidak a Duna fenekén hevertek, nem volt anyag, romokban állt az egész város, a gyárakat ha nem a németek vitték magukkal, akkor az oroszok, és mégis. "De azok még a régi emberek voltak", mondta az anyukám.
"A régi uralkodó réteget kiirtották a kommunisták, az újak mégis ugyanúgy viselkednek." Hát nem. Egyrészt nem irtották ki őket, másrészt nem viselkednek ugyanúgy. Nincsenek olyanok, hogy "régi emberek" és "új emberek", legfeljebb kronológiailag. "Ember" van, ott, abban a szférában, amiről az előző bekezdés elején beszéltünk. Egy képzeletbeli rendezőelv van, egy fikció, amely meghatározza, milyen is az "ember". E fikció segítségével le lehet írni. Hasonló helyzetekben hasonlóan viselkedik. De ezek a helyzetek csak szerkezetüket tekintve hasonlóak, nem tartalmukat tekintve. Lásd az előző előtti bekezdést. Valamiben emlékeztetnek egymásra, de nem ugyanolyanok.
És ha eltér valaki ettől e rendezőelvtől? Akkor nem emberről beszélünk. Darwin mélységesen megértene. Arisztotelész is. Mary Shelley tudósa, Frankenstein doktor is. Picassóval már gondok lennének, ez persze csak vicc.
De még ha ilyen egyszerű volna. Frankenstein doktor történetében az a zseniális, hogy bár a kreatúra minden testrésze külön-külön "normális", sőt SZÉP, a végeredmény mégsem az. A forma hasonló, de a tartalom más. A szörnyet ugyanis nem EGYETLEN emberből rakták össze. Innentől csak Pinocchio vágyakozása marad, annak beteljesülése nélkül. Miket ki nem talál az ember lánya, miközben Percy Bysshe Shelley (aki akkor még nem volt a férje) és Lord Byron felváltva kúrogatják Byron svájci villájában?
Volt nekem egy gimnáziumi magyartanárnőm. Tankönyvet nem használtunk - ahogy a mai oktatást elnézem, most se kéne -, de amitől az irodalmat meg lehet szeretni, azt megtanította. Nos, egyszer a plagizálásról esett szó. Arany János az egyik legnagyobb - ha nem "a" legnagyobb - szókincsű magyar író, mondta. Vegyetek egy Arany-verset. Ha csak azokat a kifejezéseket használjátok, amiket ő, beleértve, melyeket ő alkotott, de MÁS SORRENDBEN, onnantól az nem Arany-vers lesz, hanem a tiétek.
Nos akkor, kérem szépen. A mai gazdagok és a régi gazdagok NEM ugyanazok. Sem a földesurak, Mészáros Lőrinc gázszerelőtől a borsodi földbérlőig, Pásztorné Jánosi Katalin műkörömépítőig. De a mai gyárosok sem ugyanazok, mint a régi gyárosok, például Chorin Ferenc, Weiss Manfréd, Vida Jenő, Fellner Pál. Az egyébként antiszemita "klasszikus" (nagyobb mozgásterű) Horthy-korszak és a háborús Horthy-korszak nem volt ugyanaz. A háborúban való részvételért természetesen Horthy felel, de ez most nem ide tartozik. Tehát a klasszikus Horthy-korszakban az ipar és bankszektor nagyobbrészt zsidó, az agrárium magyar arisztokrata kézen volt. És tudják, mi az érdekes? Hogy ettől függetlenül mindezek HASONLÓAN működtek. A mostaniak is hasonlóan működnek, de ezekhez viszonyítva csak formailag, egymáshoz viszonyítva tartalmilag. Ahogy amazok. Mi a különbség és mi a hasonlóság? A hasonlóság a vagyonok eltérése legszegényebbek és leggazdagabbak között. De már itt is mások az arányok. Csányi Sándor (akinek a vagyona okkal feltételezhetően NEM annyi, mint a most közzétett száz leggazdagabb magyar listáján, hanem legalább ÖTSZÖR annyi, annyi, amennyivel már a VILÁG száz leggazdagabbját tartalmazó elitklubba is befér, ahová hárommilliárd dollár a belépő) és mondjuk Csekonics Endre gróf (nem báró) - akinek vezetékneve a gazdagság szimbóluma lett - vagyona között még arányaiban is óriási a különbség, előbbi javára.
A fontosabb különbség azonban nem ez. A fontosabb különbség, hogy a "régiek" GAZDÁLKODTAK. Más volt a motivációjuk és más volt az elsődleges céljuk. Nem a vagyongyarapítás, sőt, a pénzszerzés (ami nem azonos a vagyongyarapítással), hanem a TERMELÉS (aminek csak a KÖVETKEZMÉNYE volt a vagyongyarapodás). Ipartól a bankszektorig. Javaslom áttanulmányozásra az Ikarus gyár történetét, lehetőleg hiteles forrásból, Uhri Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzemétől a részvényeknek a Széles Gábor vezette Műszertechnika csoport általi megvásárlásáig (2006. 02. 01.), majd tovább. Érdekes történet, ne hagyják ki.
Egy, kettő, egy, kettő. Egyik láb fel, másik láb le. Másik láb fel, egyik láb le. Ezt ismételjük. És ballagunk, szépen, lassan, komótosan, e pillanatban lefelé a pincébe.
2016. 05. 07.