(a türelem)
"Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.
S ha nem lehet, akkor sehogy,
Ha sok a nap, hát soká fogy.
Két szememből a nap kivész.
Már csupán a lámpába néz.
Ha tűz lobog, hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.
Aki megbánt, én nem bántom.
Aki sajnál, nem sajnálom.
Örülhetnek a hadnagyok.
Mert én már éhes sem vagyok.
Történt valami énvelem,
De nem halál s nem türelem." (József Attila)
Talán ez? De nem, nem ez. Még nem ez. Még inkább ez:
"Néhány éjjelre padra, kőre,
adjatok immár fekhelyet.
Én nem vagyok jó gazda ökre,
se lány, se bolha, se beteg.
Mindnyájan alusztok időre,
enélkül én sem élhetek
Hogyan kapok így új erőre,
hogy dolgozhassam veletek?
Jusson a néniknek nagy bögre,
szerető mindnek, ki szeret,
helyettem leljen szeretőre,
aki egy éjre eltemet."
Utóbbinak van egy másik, két versszakos változata is, az jobban tetszik, de ez most ideillőbb. Lányoknak idéztem régebben, amikor még úgy gondoltam, illő idejekorán figyelmeztetnem őket, különös tekintettel a harmadik és negyedik sorra. Amikor még úgy gondoltam, van legalább egy hangyafasznyi részem abban, hogy hogyan ítélnek meg. Amikor még nem hallottam a viccet a piros lóról. Nem tudják, miről beszélek, ugye? John meg akarja dugni a szép Mérit. Hintázgat a hintaszékében és gondolkodik: "Befestem a lovam fejét pirosra. Odamegyek a szép Méri ablakához, a szép Méri majd kinéz, és azt mondja: John, de szép piros feje van a lovadnak! Na gyere, basszunk!" Odamegy, de sajnos, nincs otthon a szép Méri. Hazakocog, visszaül a hintaszékbe, és gondolkodik tovább. "Befestem a lovam farkát pirosra. Odamegyek a szép Méri ablakához, ő kinéz, és azt mondja: John, de szép piros farka van a lovadnak! Na gyere, basszunk!" De megint nincs otthon a szép Méri. Ismét hazakocog, visszaül, és gondolkodik. "Befestem az egész lovat pirosra. Odamegyek a szép Méri ablakához, a szép Méri kinéz, és azt mondja: John, de szép piros lovad van! Na gyere, basszunk!" Most szerencséje van, otthon találja a szép Mérit. Ő ki is néz az ablakán, és megszólal: "John, gyere, basszunk! De szép piros lovad van!"
Nos, ma este úgy adódott, hogy közel jutottam nemlétező türelmem végéhez. Pontosan ugyanannyi okom lett volna rá, mint bármelyik nap. Igazuk van: van benne mazochizmus is, nem kevés. Olyan ez, mint Ladó Gyula Lajos, alias Tutajos (Tüskevár, Téli berek) napszemüvege, amit sohasem kapott meg. "Csukja be a szemét, ha sok a nap!" Én meg ne olvasgassam, ami irritál. De mégis. Lassan nem tudok olyan oldalra tévedni, illetve nem képes olyan oldalt feldobni nekem a facebook, amin ne volna ilyen. Az ügyvéd, aki nem bír leszakadni a migránsokról, akik nem is migránsok, és olyan hévvel posztol cikkeket és képeket, kombinálva csomagban még nagyobb baromságokkal, melyekből ordít a hamisítás és propaganda, mintha szír menekültekkel lenne tele a spájza. Nem írhatom neki, hogy akkor inkább maradjon a pornóképeknél, és a társkereső oldalaknál, a letiltáson már gondolkodtam, de azért a fél értelmes mondatért, amit néha produkál, még várok vele. Aztán itt van a rendőrségi tolmács és fordító. Amikor valakit bejelölök, vagy fogadok, meg szoktam nézni az ismeretségét, és nála nem találtam semmi kivetnivalót. Még talán mintha meg is sértettem volna valamivel később (akkor se voltam türelmes), és evégből megsajnáltam. Most feltett egy képet egy fehér, "liberális, multikulti, rajongó" nőről és férjéről, akik szégyenszemre (gondolom, a férj terméketlensége miatt) fekete spermadonorhoz fordultak a gyermekáldás érdekében. "Nem kell ennek donor, miért nem ment el a táborba", írja ez a kedves teremtmény, egy oroszokat dicsőítő cikk felrakása után pár nappal. A legújabb sláger a Felház kontra Hitgyüli. Churchill dilemmájával állok szemben. Egyiket se tartom jó ötletnek, ismerni vélem az okot, amiért lettek, ismerni vélem azt is, mekkora a jelentőségük a történelem színpadán (még lábjegyzetek se lesznek), ismerni vélem azt a rombolást, amit véghezvisznek, illetve vihetnek. Németh Sándor, ha finoman is, támadja a Felházat, olvastam most. Naná, hogy támadja, hiszen a konkurense. Egyúttal viszont a kormányfő fiának házi szektája, tehát finomnak kell lennie. És nekem is finomnak kellene lennem, ha egyensúlyozni próbálnék a kettő között. Ha zsidó volnék, most azt írnám, hogy nekem a Felház a disznóhús ingyen. Persze hogy tudom, mivé lett az ATV, persze, hogy látom és hallom, miket beszél a nagykenetű szektavezér, egyúttal látom a rajongó, manipulált és manipulatív, végtelenül kártékony és naiv tudatlanságot is az ellenfél szemében, és nem olvasom senkitől, hogy EGYIK SEM, kizárólag vagy a védést, vagy a támadást egyik vagy másik irányban, attól függően, ki melyik politikai briganti szekerét iparkodik tolni. És ki mennyire ostoba. Itt kezdődik nálam a türelem vége.
A bolondok. Két napja beszélgettünk egy barátommal búcsúbográcsozása maradványai fölött. (Izraelbe távozik a feleségével, amikor pár hónapja megtudtam, és megkérdeztem tőle az okát - nyomós ok kell az alijázáshoz hatvanévesen -, azt válaszolta: Péter, nem akarok Magyarországon meghalni. Hát, ha valamit megértek, ez az, akkor is, ha - tudom, hogy olvasni fogja ezt az írást is - nem eszik olyan forrón a kását, és nem mind fehér, amit annak mondanak.) Nos, a bolondok. Például Nietzsche, akinek az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Torinóban meglátott egy lovát verő fuvarost. Nem az első csepp, hanem az utolsó csepp. A megbolondulást (szándékosan használom ezt a szót), akár a jobb- és baloldali hívószavakat, szintén csomagban adják. Hogy milyen arányban, nem tudom, csak azt, hogy mivel: az intelligenciával. Vagy az érzékenységgel. Vagy mindkettővel. A kiakadás már a második stáció, a harmadik, vagy a sokadik, és vannak átmeneti időszakok is. Mondok egy hazai példát: Széchenyi István. Neki is megvoltak a maga porhintései, de a szeme, amikor nem magára nézett, éles maradt. Nagyjából ugyanazt láthatta, amit ma láthatott volna. De már csak nem kap Kossuth Lajos mellett Orbán Viktor is főutcákat! Három a magyar igazság, azaz igazságtalanság, de Petőfi legalább irodalmi mértékkel mérhető verseket írt. Via Cavour, Via Garibaldi és Via Vittorio Emanuele. Ha az olaszoknak lehet, nekünk miért ne lehetne? Egy politikai kalandorral több vagy kevesebb, mit számít?
Szóval, a bolondok jelentős része azért bolondul meg, mert nem bírja elviselni, amit lát. Nem a megbolondulással kezdődik, hanem a LÁTÁSSAL. Látja, átérzi, tovább képes gondolni, csak nem képes kompenzálni. Választhat: megnémul, megbolondul, esetleg mindkettő.
Hogy én mi a büdös francért nem tudok megnémulni? Az a faszságos föld-jegyem, az. Le se tudnám tagadni. Bak-Iker, plusz Kecske. Bakkecske. A legvehemensebb állatok egyike, függetlenül minden asztrológiától. Még a jó gazda szekerét talán elhúznám egy darabig, de nekem rossz gazdám van. Vagyis, gazdája a tambovi farkasnak, ahogy az oroszok mondanák. A tambovi ostoba farkasnak, ha erre az országra nézek.
De Dixinek, azaz Gémes Jánosnak, akit Cseh Tamás lemezének (Antoine és Désiré) borítóján láthatnak, sikerült megnémulnia. Dalban is, az életben is.
2002 óta halott.
2016. 04. 24.