Hogy mi a lófasznak kell nekem éjjel-nappal ezzel foglalkozni. Tényleg nincs jobb dolguk az embereknek, mint uszítani vagy észt osztani? Különösen Kanadából, ahogy egy kedves olvasóm tette ma egész este. Vagy Ontarióból, ahogy egy másik, már azóta törölt kedves olvasóm, váltóban. Kimegy INNÉT Amerikába, és van képe azt mondani, hogy miért nem harcolnak a férfi menekülők, akiknek a negyven százaléka úgymond kamu menekülő. Hogy miért hagyják ott a családjukat. Az Iszlám Állam sem olyan nagy, írja, nem kell tőle fosni. És ha mégis fosik mindenki, teszi hozzá, egész Afrika ide csődül.
Nos. Aki még azt sem tudja, hogy az Iszlám Állam hol van, az biztosan mélyreható titkosszolgálati kutatásokat végzett a menekülés indokait illetően. Nem, ezek dúsgazdag, jólétben élő emberek, csodás, békés környezetből, akik egyszerűen mohók. Megáll az eszem. Hugyos Józsi bácsi persze azt mondaná, hogy a hugyom áll meg, de nem lehetek egy hölggyel illetlen. Akkor sem, ha ötezer kilométerről tört magyarsággal tanácsokat ad nekünk, hogy mit kellene csinálni. Kibicnek semmi nem drága.
Egyetlen pillanatra sem gondolom a nyugati országokat Róbert bácsiknak. Az Európai Uniót végképp nem. Európa nyugati felének mindig az volt a politikája, ha - például náci - veszedelem fenyegette, hogy harcolunk az utolsó szovjet katonáig. Ha török, akkor az utolsó magyar vagy szerb katonáig. Ütközőállam voltunk. Hol a Nyugat ütközőállama, hol - 1945-től - a Kelet ütközőállama. Most megint a Nyugaté. Egyetlen szalmaszálat nem fognak értünk megmozdítani. Valahogy Sándor György örökbecsű poénja jut az eszembe ilyenkor: "Hozzánk bármikor jöhettek, és ha valami problémátok van, azt oldjátok meg magatok." Tehát messze nem vagyok elájulva sem az Európai Uniótól, sem Amerikától, sem a NATO-tól. Ezer éve leírtam, hogy miért - ha valaki nem hiszi, nézzen ennek is utána: a Napló elején van valahol, ezekkel a címekkel. Ezer éve leírtam azt is, hogy senkinek semmilyen cselekedete nem önzetlen. Ez a politikára éppannyira igaz, mint a magánéletre. És a politikusok politikájában éppen annyi magánélet van, mint a magánéletükben politika. Nem a gyönyörök kertjének szánnak minket, a NATO nem a védelmünkre szolgál, hanem arra, hogy ha valamilyen háború véletlenül mégis volna a földgolyón, amihez az ég egy adta világon semmi közünk, még véletlenül se maradjunk ki belőle, ha viszont olyan törne ki, mondjuk kedves szomszédaink egyikével, amihez közünk van, akkor mindenki a vállát vonogathassa. Hiszen ugyanannak a katonai szövetségnek vagyunk a tagjai, amely ráadásul nem is elsősorban katonai, hanem üzleti. És a tagjai egymás riválisai, lásd az európai és amerikai hadiipart. Az egész úgy nonszensz, ahogy van. Ha jön egy elszántabb ellenfél, akkor annyit fog érni, mint az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege ért. Nulla kohézióval, nulla motivációval. Geri Tibor barátom, mint egykori katonatiszt, sokat tudna erről mesélni. Nem, nem beszélgettünk vele ilyesmiről - sok másról igen -, de biztos vagyok benne.
De. Van egy mondás, két változatban. Az egyik zsidó-keresztény, a másik muzulmán. A Biblia és a Korán. Lehet válogatni. Tehát a Biblia: "Jobb egy élő kutya egy döglött oroszlánnál." Prédikátor könyve. És akkor a Korán: "Kitapogattuk az eget, és láttuk, hogy őrökkel és villogó lángokkal van teli. Egy zugba húzódtunk előlük, és HALLGATTUNK." Kardos G. György fordítása, emlékezetből, de szó szerint, negyven év távlatából. 72. szúra.
Ez pedig, lefordítva a sok idiótának - most lehet engem lenagyképűzni, ledölyfösözni, learrogánsozni, vagy ledurvázni - azt jelenti, hogy nemigen tudunk mást tenni jelen állapotunkban, mint befogni a pofánkat, és menni a menetben. Jól figyeljen ide mindenki, mert ezeket nem írom le többször. Pontosan azért nem írom le többször, amiért el kellene hallgatni, de sürgősen, mindenkinek, aki szereti még valamennyire ezt az országot, legalábbis AZT az országot, ami ebből az országból lehetne. Minden miniatűr, cigányverő fasiszta, magát vallásosnak mondó pokolvárományos, frusztrált, önértékelési zavarokkal küzdő, sikertelen, tehetségtelen náci, aki a nácizmusban véli megtalálni azt, amiért tennie kellene valamit, tehát a giccs- és operetthuszároknak eme egész, maximum a pogromokig bátor társaságának fel kellene legalább annyit fognia, hogy a vezetői (a SAJÁT vezetői) NEM azt akarják, és végképp nem azt fogják csinálni, amit nekik mondanak. Párszor életében mindenki kártyázott már. El tud bárki képzelni egy TÉTBEN JÁTSZÓ kártyajátékost, sőt, egy szórakozásból játszó kártyajátékost, aki megmondja, milyen lapok vannak a kezében? AKI MEGMONDJA, MIT FOG DOBNI??? Egy sakkjátékost, aki megmondja, mit fog támadni?
Ebben az utolsó utáni pillanatban nekünk mindent el kellene követnünk, hogy kimásszunk valahogy abból a szakadékból, ami felé nem csak taszigálnak, hanem magunk is igyekszünk, öles léptekkel. De ez ezekkel az emberekkel, akik most kormányon vannak, és azokkal az emberekkel, akik eddig kormányon voltak, nem lehetséges. Ezzel a társadalmi rendszerrel sem lehetséges. Ameddig a főhatalom pártok versenyében dől el, addig nem lehetséges. EZ NEM DEMOKRÁCIA. Kaptok egy lapot, azon pár jószerint ismeretlen névvel, és belőlük mazsolázhattok. A lapokra pedig azok kerülnek fel, akiket a mögöttük álló tőke alkalmasnak tart, hogy ŐT képviselje. És a vége MINDENKÉPPEN az lesz, hogy a háttérben álló tőke fog irányítani titeket. Lehet másképpen is? Hogy a picsába ne lehetne. Királlyal? Ha ezt valaki komolyan felteszi nekem, azt mondom, hogy hülye. Mutasson nekem egy királynak valót a sok szerencsétlen között. De legalább tisztességes embert azért lehet még találni. Talán. Annak nem kell támogatás? Dehogynem. DE Ő VÁLOGATHAT. Ha megfelelő helyen van, válogathat. Egy nem pártjelölésen alapuló - például - tiszta prezidenciális rendszerben nincs egy konkrét társasághoz kötve, legyen az párt, vagy gazdasági érdekcsoport. Van valamennyi mozgástere. Nem sok, de van. És legfőképp: VAN FELELŐSSÉGE. Egy 198 fős testületben, ahol mindenki titkosan gombokat nyomogat, és ebből lesznek a szentesített törvények, senkinek semmiféle felelőssége nincs. És még valamit. Ha demokrácia nincs is, nem is volt, és nem is lehet, KÖZTÁRSASÁG azért még lehet. Persze ehhez tudni kellene, mi is az. A köztársaság a KÖZÖNSÉGES TÁRSASÁG. Res Publica. A PUBLIKUM társasága. A nagyközönségé. Tágabban az olyan uralom - Cicero értelmezésében - ami a KÖZ-ért van. Ami a köz érdekében gyakorolja a hatalmat. De most nem ez van. Ami most van, az a KÖZÖS TÁRSASÁG. Nem a nagyközönségé, hanem egy csoporté. Elvtársak közös társasága. Egy kis nyelvészkedés. Majd A jó királyban el lehet olvasni.
Tehát hallgatni kellene, folytatni, amit eddig, mosolyogni, és mellette megerősödni. Létrehozni azt a struktúrát, ami hiányzik. Egy magyar Noé bárkáját. A bibliai József egyiptomi gabonaraktárait. Persze, csak képletesen. Átszervezni mindent. Mosolyogni kifelé, és dolgozni befelé. Ehhez pénz kell, támogatás és BÉKE. Most a pénzt ellopják, nem támogat senki, és a háború felé haladunk. És ha ez a politikai rendszer marad, oda is fogunk érni.
Jó, és a menekültek? Szándékosan a végére hagytam, mert már hányingerem van az emberi rosszindulatnak és ostobaságnak attól a tobzódásától, amit tapasztalni vagyok kénytelen. A menekültkérdést a kormány dobta be, mert ki akarta tornászni a népszerűségét a béka feneke alól. Nem úgy, hogy csinál végre valamit, hanem szokása szerint úgy, hogy MOND valamit. Blöfföl. A pénz, amiből csinálni lehetne, pedig továbbra is megy a pártemberek és klienseik zsebébe. Csakhogy a blöff visszaütött. Valóság lett belőle. Erre mi a reakció? Egy kerítés. Aminek az árából nem számolom ki, mennyi embert lehetne tisztességeshez közeli ellátásban részesíteni. És a stadionok árából hány magyar kórházat lehetett volna rendbe tenni, és az ellopott milliárdokból még mi mindent lehetett volna csinálni a MAGYAROKNAK? Mi köze ennek a menekültekhez? Mindenekelőtt az, hogy ENNEK A KORMÁNYNAK ÉDES MINDEGY, HOGY MENEKÜLTEKRŐL VAGY MAGYAROKRÓL VAN SZÓ. Szarik rájuk, magasról. Kibic ő is. Pontosan ugyanúgy bánik egy afgánnal, mint egy magyarral. Ami nem is volna baj, ha emberségesen bánna velük. De nem bánik velük emberségesen. Sehogy se bánik velük. Másodsorban meg az, hogy ha most egy élhetőbb Magyarországon lennénk, nem volna ez a hisztéria sem ekkora. Ha ráadásul még a kormány sem uszítana, akkor pláne. De már bent van saját kelepcéjében. Folytatnia kell. A rendszerek önmeghatározók és öntörvényűek. Már nem lehet visszakoznia, mert akkor elveszti a réven, amit a vámon beszedett.
Nagyszerű, és mit csináljunk? Ameddig ez a RENDSZER (nem kormány!!) az alapja a hatalomgyakorlásnak, addig mindegy. Sejtem (szerintem tudom) mi lesz, ezért még csak fájó szívvel sem írom ezeket. Nem a menekültek fogják csinálni. Azok csak meggyorsítják. Valaki egyszer megunja. Bekattan. Vagy úgy érzi, védekeznie kell. Akár afgán, akár magyar. És onnantól jó eséllyel elszabadul a pokol. De még az is lehet, hogy meg tudják akadályozni, bár hosszú távon ez több, mint kétséges. Mindenesetre meg fogják próbálni. Az uszítás a választók felé tett tánclépés volt. Ez a Nyugat felé tett tánclépés lesz.
De a menekültekkel mit csináljunk? Teljesen mindegy, ÉN mit írok. Írhatom, hogy bánjunk velük mindenekelőtt ember módjára. Pontosan ellenkezőleg, mint ahogy ezer évig tettük a nemzetiségeinkkel. Hogy ne ismétlődjék meg a huszadik század, huszonegyedik századi kivitelben. Zsebeljünk be annyi támogatást, amennyit csak tudunk, de ne tegyük zsebre, hanem fordítsuk arra, hogy minél kevesebb baj legyen velük. Nem szögesdrótra, hanem ellátásra. Hogy fogadjunk be közülük annyit, amennyit lehet. Ha van rá mód, kvalifikáltabbakat, de nem csak őket. Aki elfér és érdemes rá. Pár év, és nyolcmillióan leszünk, nem számítva a kivándorlást. És pont azok hiányoznak, akik hozzáadott értéket tudnak termelni. Nem folytatom, így is baromi hosszú lett. Aki érti, érti, aki meg nem, az is, csak nem akarja. És vele nincs mit beszélgetni. Ez már az ő problémája, saját magával, csak másra keni.
Éjjel fél három. Aludjatok jól, ha tudtok.
2015. 08. 05.