Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

Egyszer rá fognak jönni az átlagemberek is, hogy a neveknek - elnevezéseknek - a lényege a mai időkben nem a tényleges tartalom, hanem a hozzárendelt érzet. Tehát elég valamiről, például a demokráciáról valamiféle soha meg nem valósult, ideális képet felfesteni, ezt megfeleltetni valamivel, ami egyáltalán nem úgy működött, mint a demokráciáról felfestett kép alapján vélelmezni lehet, mindössze tényleg létezett, és így nevezték, majd egy csavarral hozzárendelni a "jó" kifejezést, és kész a csodaturmix. Ennek az ellenkezője a most folyó tandíjvita. Nem tandíj, hanem önköltség, mondja Rózsika, hiszen nem teszünk rá semmit. Tekintsünk most el attól, hogy ez a konstrukció - szokás szerint - a lehető legszerencsétlenebb mindenki számára, a kamatfizető államot is beleértve. Maradjunk a fogalmaknál. Ha tehát önköltség, mondja az egyre kétségbeesettebben hinni igyekvő, akkor fair játékról van szó. Egyszerűen nincs pénz ilyesmire, és az állam annyira jóságos, hogy még ingyen előlegez is a diákoknak. Képzeljünk el egy boltot. Ki van rakva sokféle holmi a polcokra, mindegyiken ott fityeg az árcédula. Némelyiket, mert nehezen eladható, de a kínálat érdekében tartani kell, a boltos beszerzési áron kínálja, némelyiket alatta, mert régóta raktáron van, és szabadulni akar tőle, a kurrensebbeket meg haszonnal. Mindebből a vevő semmit nem érzékel, az árcédulát kivéve. Nem azt látja, hogy ez önköltséges árcédula vagy nem önköltséges árcédula, hanem azt, hogy árcédula. És ami rajta van, az az ÁR. Hasonlóképpen az önköltséges tandíj is tandíj. Ha valami lenne rajta még az önköltségen felül, azt árrésnek vagy bruttó nyereségnek hívnák, de ez tandíj voltát nem érintené. Szerencse (Rózsika számára) a szerencsétlenségben, hogy az embereknek fogalmuk sincs a számokról, az üzletről és a gazdálkodásról, legyen az állami, intézményi vagy magán. Mert ha lenne, akkor azt is érdemes lenne kicsit boncolgatni, hogy mi is az az "önköltség", ki állapítja meg, mi alapján, és van-e valami köze ennek mégiscsak az államhoz, például befizetendő adó formájában. Olyan szépen hangzik például a "nonprofit" szó, még szebben a "közhasznú" szó. Pedig a nonprofit vagy közhasznú társaság lényegében csak abban különbözik a profitorientált társaságtól, hogy nem képez profitot, tehát a működtetésén kívüli összes jövedelmet a társasági szerződésben meghatározott célokra fordítja. Másképpen fogalmazva abból is kivesznek jövedelmet, csak munkabér és nem tőkehozam (osztalék) formájában. Viszont több adót fizetnek utána, ez tény.

A reménytelen daganatos betegektől elvont támogatásokról. És arról, hogy mi köze mindennek a felsőoktatáshoz. Felháborodás van, de nem akkora, amekkora felháborodásnak kellene lennie. Talán belefásultak az emberek. Talán reménytelennek ítélik. Talán most sem akarnak gondolkodni. Mi a reménytelen eset? Amit az orvosok reménytelen esetnek mondanak. Mi a hippokratészi eskü lényege? Hogy nem mérlegelünk, hanem mindent megteszünk az élet védelmében. Szó szerint: "Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok." Utóbbiról most nem kell vitatkoznunk. Maradjunk azoknál a végső stádiumúnak ítélt daganatos betegeknél, akik élni szeretnének. Ha azt mondjuk, hogy nem teszünk meg mindent az érdekükben, akkor azt mondjuk, hogy lemondunk róluk. Hagyjuk őket segítség nélkül meghalni. Terhet jelentenek a társadalomra. Dehát terhet jelentenek a társadalomra a magatehetetlen öregek, mozgás- mentálisan- és egyéb sérültek is. A kómában fekvőktől a tolószékbe kényszerültekig. Pedig kómából is fel lehet ébredni, és tolószékben is lehet hasznos az ember, hogy csak Stephen Hawkingot említsem. Ki dönt? Másképpen ki képes dönteni? Ki ismer MINDENT, hogy jól dönthessen? Ha "jobboldali" volnék, azt mondanám, hogy ez a liberalizmus filozófiája, vagy legalábbis ide vezet a liberális filozófia. Marxhoz vezet, onnét Leninhez vezet, onnét Sztálinhoz és Hitlerhez vezet. Az eutanázia-programhoz vezet és az "ésszerű" szelekcióhoz vezet. Orbán Viktor helyében gyorsan hozzátenném, hogy nem így gondoljuk. Teljes félreértés az egész, és ha túl nagy a felháborodás, akkor módosítunk rajta. Úgy persze, hogy jó se legyen, de hasznos se legyen. Csak legyen, mert amit mondtam, megmondtam, legfeljebb az emberek nem értették. És most különben is máshogy mondom. Ha baloldali volnék, azt mondanám, hogy ez csak Hitlerhez és Sztálinhoz vezet, és persze Orbán Viktorhoz, aki mindent igyekszik átvenni a múlt totalitárius rendszereiből, amit hasznosnak ítél. Hogy (akárhova sorolják) Hitler és Sztálin is baloldali volt, arról mélyen hallgatnék.

Azt, hogy minden modern jobboldalinak mondott rendszer valójában szintén baloldali, és diktatúrává is ugyanúgy válik, ugyanazokkal a következményekkel, mindkét fél helyében szintén szemérmesen elhallgatnám. Ott ülnék valamelyik társaságban, és bolond volnék kioltani a pecsenyém alatt lobogó tüzet. Ha pedig nem sül a pecsenyém sehol, csak egyszerű, valamibe kapaszkodni akaró ember volnék, aki valamiért nem szeret sem gondolkodni, sem szembenézni a valósággal, akkor bolond volnék megfosztani magamat egy illúziótól.

 

2012. 12. 15.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1