Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Ádámtól és Évától kezdem, régi szokás szerint, de legalább szórakoztatom egy kicsit a Nagyérdeműt. Julius Evoláról írta László András, hogy soha nem mondta magáról - ehhez persze tudni kellene, ki volt Julius Evola, mivel foglalkozott, és mit csinált, illetve mit nem - sem azt, hogy fasiszta, sem azt, hogy nem fasiszta. Ennek mintájára mostantól én se fogom sem azt mondani, hogy liberálisvagyok (ezt eddig se mondtam, mert a szónak abban az értelmében, ahogy ma használják, távolról sem vagyok liberális, sőt), de azt sem, hogy nem vagyok liberális. És azt sem, hogy konzervatív vagyok (ugyan gondolkozzon már el újfent a kedves Olvasó, hogy mit szeretne konzerválni, s rögtön utána azt is, hogy lehet-e? s ha lehet, vajon meddig lehet?), ugyanakkor, bizonyos értelemben (ez egy univerzális varázsszó, olyan, mint a konditeremben a helytelenül végzett gyakorlatok szinonimájaként használt "komplex gyakorlat") azt sem, hogy nem vagyok konzervatív.
Tegnap beszélgettem valakivel arról, hogy mi - ki - a "szent". Előzménye egy pártokközi egyeztetés volt, ahol - elkalandozva a témától, de ezekben az egyeztetésekben ez a legérdekesebb, legalábbis számomra - szóba került a Szent Korona, aztán Szent István, majd a HVG és Esterházy Péter. Tizenöt éve (valójában tizenkét éve) a partner párt elnöke látott egy HVG-címlapot, rajta Orbánnal, amint a Koronán hajózik (ekkor vitték át a Koronát rövid időre Esztergomba, majd onnét vissza a Parlamentbe). E "szentséggyalázás" után ő nem olvas többé HVG-t, mondta. Nem volt abban semmi szentséggyalázás, mondtam én, miután hosszas lelki vívódás után hajlandónak mutatkozott a meghallgatásomra. Nem a Szent Koronáról szólt a rajz (ha ilyen volt - én nem láttam, csak az elmondásra tudtam reagálni) ugyanis, hanem Orbánról, és arról a szellemi kuruzslásról, amit már akkor is művelt. Ha valaki ebben az országban képes a legszakrálisabb dolgokat is profanizálni, hogy ne mondjam, bélsárral bekenni, akkor az éppen ő. Egy becsületes materialista soha nem mondja, hogy ő nem materialista, és materialista mivoltától teljesen függetlenül is tiszteletben fogja tartani a - például - Szent Koronát, legfeljebb NEM AZÉRT, AMIÉRT A TÖBBIEK. Nem a szakralitást tiszteli, hanem teszem azt a mások gondolatait, a hagyományokat, a művészi értéket. A kulcs a TISZTELET, felebarátaim. A tisztelet. Hogy is mondja az Ószövetség? "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön." Hogy is mondja az Újszövetség? "Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik." (Máté 18:7, ha valaki a szövegkörnyezetre is kíváncsi.)

Na jó, de mi van a "szentség"-gel, az én liberalizmusommal vagy nem-liberalizmusommal és Esterházy Péterrel?
A "szent" fogalmához definíciószerűen két másik fogalom kapcsolódik: az elkülönülés és a tökéletesség. E kettő külön is kapcsolódik egymáshoz: a szent azért különül el, mert tökéletes. Ezzel már túlléptünk a "szent" etimológiáján, tudniillik a "szent" - latinul "sacer" - "elhatárolt"-at jelent. BÁRMELY okból elhatároltat, tehát "sacer" a szent, de "sacer" a kárhozott is. (A "sacer" szóból ered a "szakrális".) A "profán", mint a "szakrális" ellentéte (nem logikai ellentéte, mert az a "nem szakrális") eredete a latin "fanum", az a terület, amit a pap (szavakkal - "fari") szentélyként kijelöl. A "pro fanum" az e területen kívüli terület. Ha e területet személyekhez kapcsoljuk, akkor az lesz a "publicus", a magyarba való szó szerinti átmenettel publikus, vagyis a nép területe, szemben az Isten (vagy istenek) területével.
A "szent" szó inflációjára szép példa a katolikus egyház ("szent" mise, "szent" áldozás, "szent" olvasó, "szent" lecke). . Az infláció, ami napjainkra devalvációba ment át, egyébként nem csak ezt a szót érinti, hanem jószerivel az összeset, amely szellemi tartalmat hordoz, a "fejlődés"-től az "evolúció"(eredetileg "kibontakozás")-ig, ld. például a "gépkocsi evolúciójá"-t vagy a "fogászati tömőanyagok evolúciójá"-t és társait.
Nade mi (ki) a szent? Megfelel a Szent Korona a "szent" eredeti fogalmának? Hogy a fészkes fenébe ne felelne meg? Van még egy hasonló rajta kívül a nagyvilágban? Nincs. Tökéletes a maga nemében? Hogyne volna az. Teljesen mindegy, hány koronából áll, hányszor nyúltak hozzá, mitől ferdült el a keresztje, utólag illesztették-e a Koronára, vagy nem, kit hagytak ki az ábrázolásokban, és kit nem, véletlenül emékeztet-e az ún. sámán-koronákra, vagy nem. Mindegy, viselhette-e Szent István (I. István király), vagy nem (egyébként nem). ÍGY EGÉSZÉBEN tökéletes. De még ennél is több: VALAMINEK AZ ANALÓGJA. Nem is egy valaminek, hanem KÉT valakinek-valaminek: ISTENNEK ÉS MAGYARORSZÁGNAK. Szkeptikus és materialista Olvasóimnak írom: ezt teljesen szkeptikus és materialista nézőpontból is el lehet fogadni. De megint át kell röviden ismételni, mi az analógia. Az analógia ugyanis NEM hasonlóság, még csak nem is egészen szimbolizálás. Hasonlóság valami okból hasonlók között van, így például a macska, hiúz, oroszlán, vagy az ólom, ezüst, arany között. Szimbólum (jelkép) kétféle van: természetes jelkép és deklarált jelkép. Természetes jelkép mondjuk a Nap, deklarált jelkép a zászló. Az analóg, mint természetes jelkép LÉNYEGE SZERINT UGYANAZ, MINT AMIT SZIMBOLIZÁL. Analógia van, hogy előbbi példáinkkal éljünk, az oroszlán, arany és Nap között, noha ezek - természetesen - nem hasonlítanak egymásra. Isten - de nyugodtan mondhatunk helyette, ha valakinek nem tetszik ez a szó, természet-et is, bár a "természet" már csak végeredmény, más megközelítéssel valaminek a megmutatkozása, a konszenzusos megoldás a "rendezőelv" volna -, mint nem "valamely" szempontból tökéletes, hanem mint a "tökéletesség" mércéje, MAGA A TÖKÉLETESSÉG. Szkeptikus-materialista megfogalmazásban a természet így működik, és ezt tudomásul kell venni, mint meghaladhatatlant. Színtiszta empiria, tapasztalat, polgártársak, nem vallásos hókusz-pókusz. A Korona elkülönültségét (anyaga, kora, formája, beavató-korona mivolta, tehát rendeltetése) senki nem tagadhatja, nem is tagadja. Akkor szent? Hogyne volna az. Egy olyan természetes szimbólum, amely a lehető legtermészetesebb egységet, szellem-lélek-test egységét szimbolizálja, egy kitüntetett országra vetítve (félreértés ne essék: más országoknak más a kitüntetett, de ez most a Szent Korona szempontjából irreleváns). Hogy nincs se szellem, se lélek? Akkor ugyan a "szerelem" micsoda? Vagy a "hit"? Vegyi (és/vagy fizikai) folyamatokkal mindez leírható ugyan, de CSAK, MINT VEGYI ÉS/VAGY FIZIKAI FOLYAMAT. Ez volna a lényegük? Az ember egy kémiai képlet volna? EZT TAPASZTALJUK?

Más a helyzet a konkrét személyekkel. Olyan ez, mint a KRESZ meghatározásai. Autópálya nem az, ami legalább kétszer két sávos, plusz leállósáv, valami elválasztja a két haladási irányt, szintben települést vagy más utat nem keresztez, hanem az, aminek az elejére az "autópálya kezdete", végére az "autópálya vége" tábla ki van helyezve. Szent az, legalábbis katolikus nézőpontból, aki megfelel a szentté avatási szertartáson, és punktum. Más egyebek mellett például KÉT csodára van szükség, melyet a "szent" halála után - mondjuk, rá gondolt valaki és meggyógyult - véghezvitt. Fontos persze az ún. életszentség, és más dolgok is, de ebbe ne menjünk most bele. Már a "csodák"-nál megállhatunk, és megkérdőjelezhetjük az egészet. Tehát katolikus értelemben szent az, akit szentté avattak.

Az én szememben viszont nem. És itt kezdődik az én liberalizmusom, ami pedig nem liberalizmus, bár ezt - egyelőre - a jelszavakat reggeliző-ebédelő-vacsorázó publikumnak nehéz lesz megérteni, különösen, ha az ellenkezőjére stimulálják (majd). Itt kapcsolódik be a történetbe Esterházy. Hujjujuj, sikoltott fel a partner párt elnöke, amikor meghallotta ezt a nevet. És az "Így gondozd a magyarodat?"
Most akkor tisztázzunk még egy dolgot, nyájas Olvasók: a művészet MINDIG ideológiák feletti. Mindig, még akkor is, ha - mint teszem azt, Majakovszkij, vagy - látszólag - József Attila - ideológiák szolgálatába állítják. Egy jó vers akkor is jó vers, ha Sztálint vagy Hitlert dicsőíti. ÉN nem azért nem szeretem Wass Albertet, az írót (tehát nem az embert, mert arról, akármennyit is olvastam róla, kevés az információm, ugyanolyan kevés, mint akár azoké, akik dicsőítik, akár azoké, akik gyalázzák), amit az ellenségei mondanak róla, hanem azért, mert az olvasottak alapján nem tartom jó írónak, és okos embernek, akkor sem, ha - vak tyúk is talál szemet - A funtineli boszorkány nagyon tetszett, és ezen kívül is olvastam tőle okos dolgokat. Tehát a legtöbb rossz, amit el érdemes mondani egy nekünk nem tetsző ideológiát hordozó műről, ami művészeti értékkel bír, az az, hogy nekünk nem tetsző ideológiát hordoz. Hogy is volt az a "sacer"? Szent VAGY kárhozott. De MINDKETTŐ sacer. Mindkettő elkülönült.

Lucifer is angyal, kedves Olvasó. És még akkor a "fényhozó" jelentésről nem is beszéltünk.

2013. 08. 31.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1