"Lehet azon vitatkozni, hogy pontosan honnan indultak el a magyarok, de a népművészetben, a zenében, a motívumokban, a régészeti leletek terén, sőt még a szavainkban is olyan egyezések találhatóak, amelyek alapján biztosra vehető a közvetlen kapcsolat a belső-mongóliai népekkel."
Ezt egy jobbikos országgyűlési képviselő idézte. Azon két jobbikos egyike, aki itt van az ismerőseim között (még). De miért is került oda? És miért van még mindig ott? Mindezekre csak a magam változatát tudom elmondani. Régebben csináltunk videóklipeket. Erről-arról, a portálon ma is ott vannak, némelyik megdöbbentően magas nézettséggel. Nem olyan magassal, persze, mint a Most múlik pontosan Trianoni himnusszá kurvított változata (a Csík együttes is tiltakozott, hiába), sem a Heydrich temetésén játszott Ich hatt' einen Kameraden, de épp elég magassal. Kellene újabb, de most nincs időm ötletelésre.
Szóval ez az úr - semmiféle uszítást vagy gyűlöletkeltést nem látni az oldalán, soha nem is lehetett - lájkolta az egyiket, és beszélgetni kezdtünk, ami ott meg is szakadt. Az akkori barátnője egy erdélyi grófnő volt, épp akkoriban beszélgettem egy másik gróffal, Bethlen Farkassal, a Magyar Szigetnek is otthont adó Verőce polgármesterével, és elgondolkodtam, hogy a magyar (illetve bármilyen) nemeseknek mi szeretnivalójuk van a nácizmusban? Még a cukrászokat megértem (Daubnertől Augustig a legtöbb neves cukrász valamiért szimpatizáns), ők ki se dugják az orrukat a konyhából, nincs is a Daubnernél Rigó Jancsi vagy indiáner, de az arisztokraták? Na, mindegy.
Szóval a képviselő az előbbiek okán van még mindig ott. Bár...ha valakit megtévesztenek, és/vagy elég ostoba, ezek után kiragad egy neki tetsző szeletet a Jobbik "ideológiájából", mondjuk a hazaszeretetet, más tekintetben viszont süket, vak, akkor talán még ideig-óráig (ideig-óráig) elnézhető a dolog. Egészen addig, ameddig sokat nem hallja a kollégák beszólásait, és még mindig velük marad. De egy képviselő, az más. Az értelemszerűen azt az egészet képviseli, amit a pártja képvisel. (Rég megbeszéltük: a képviselő e jelenlegi felállásban NEM a választókat képviseli.) Nem véletlenül mondták ki Nürnbergben kollektíve bűnösnek az NSDAP-t, SS-t, SA-t.
Nos, e képviselő rakta fel tegnap a lapjára a bevezető idézetet. Semmi extra, de valamiért írtam hozzá egy megjegyzést, amire ő válaszolt, amire én írtam egy újabbat, majd ő ma reggelre az egész párbeszédet kitörölte. Tett már így, hiába, vezérünk példája ragadós. Ha én az összes kritikai megjegyzést kitörölném innét, üres lenne a lapom, de ez én vagyok. És úgy gondolom, a kritika egyben visszajelzés. Olyan, mint az autón a mérőműszerek. Azt mutatják, hogy valamit vagy nem értenek, vagy hülyeség, vagy nem szimpatikus. És ezeket kezelni kell, pontosabban kezdeni kell velük valamit. Mérlegelés után akár figyelmen kívül is lehet hagyni őket, de azért figyelni kell rájuk. Ezért nem szabad a független véleménynyilvánító és ellensúlyozó fórumokat kiiktatni egy kormánynak, mint a média, Alkotmánybíróság, bíróságok, ügyészségek, Számvevőszék, ombudsman. Ezek jelzik, ha gáz van. És inkább ezek jelezzék, mint egy zavargás vagy forradalom.
Kénytelen vagyok hát fejből visszaidézni a párbeszédet - nem volt hosszú, az ő része mindössze egyetlen mondat -, tán pár órával ezelőttre még vissza tudok emlékezni.
"Persze, hogy", írtam én. "Ezt Batu kán is valahogy így gondolta." "Mint Attila örököse" - válaszolta ő - "nem is gondolhatta volna másként." "Hogy Batu kánnak mi köze volt Attilához..."- írtam erre, nem fogom szó szerint idézni, csak a lényeget - "Bár épp köze is lehetett hozzá. Vagy azt mondhatta, hogy van köze, végtére is a hun birodalom épp elég nagy volt ahhoz, hogy fel lehessen vállalni az örökös szerepét. Dzsingisz mondta is. A mongolok hun utódok voltak, legalábbis Obrusánszky Borbála magyar történész-orientalista és több mongol kollégája szerint. Mások szerint meg nem. Szerintem se, de ez nem mérvadó. Legfeljebb annyiban, hogy ott mindenki keveredett mindenkivel, mert mindenki állandó mozgásban volt. Hogy pedig ki mit mondott...Julius Caesar például azt mondta, hogy a családja Venustól származik. De Julius Caesar nem Venus miatt lett Julius Caesar, ahogy a mongolok sem Attila miatt lettek azok, akikké váltak, hanem Temüdzsin-Dzsingisz miatt.
Szerencséjükre, mert azért a mongol és hun birodalmak között volt néhány nüansznyi különbség, például az, hogy a mongolok nem csak rombolni tudtak, elég az indiai mogul (mongol) uralomra gondolni, vagy Coleridgetől a Kubla kán című versre (a végére le is írom). Attilának maradt a fapalota és a hármas koporsó, amelyből egyetlen szó nem igaz (az egész akkori nyugati világban nem volt annyi arany, amennyiből ki lehetett volna csak az aranykoporsót hozni, és akkor még az időtényezőről - Attila hirtelen halt meg, konkrétan megpattant egy ér a torkában, ahogy az összes alkoholistánál megpattanhat - nem is beszéltünk). De nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy az ősökből nem lehet megélni. Ha meg lehetne, elég volna a Színművészetire való felvételhez egy igazolás, hogy valamelyik távoli ősöm maga Déryné Széppataki Róza volt.
Tegyük fel, hogy mi valóban a hunok egyenesági leszármazottai vagyunk. Hány évszázad is telt el azóta? Tizenöt? És hány egymást követő generáció? Negyven? Ötven? Több? Mennyi keveredés, amit emberfia számon nem tarthat? És ha semennyi keveredés nem lett volna, csak önmagában mennyi genetikai változás? Hogy a valós történelemről, ami azt mutatja, amit mutat, ne is beszéljünk.
Árpád sírvafakadt volna, ha a Magyar Gárdát meglátja. Ott dekkolnánk még mindig az Etelközben. Vagy inkább sehol. Batunak egy tümenre (lovas tízezred, ebből származik a magyar "tömény" szó) se lett volna szüksége hozzájuk. Tovább már nem is mondom.
Múltba merengésből nem fogunk megélni. Nagyon klassz (lenne, ha nem tenyerelne rá a szélsőjobb) a kurultáj, a hagyományőrzés, de az ma már csak játék. Mint amikor az olaszok beöltöznek római katonának. Ha ezt valaki komolyan veszi, akkor az már nem játék, hanem tévképzet. Helytelen valóságérzékelés. Mussolininek elég hamar rá kellett erre jönnie, de Horthynak és Hitlernek is.
Mi volna, ha a való életben a hagyományőrzés helyett hagyományTEREMTÉSSEL kezdenénk foglalkozni?
Na persze, ahhoz a bakancscsattogtatáson kívül valamit tenni is kellene. És persze rá kellene jönni, hogy alanyi jogon senki nem volt, de nem is lesz honfoglaló.
Kubla kán
"Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyílt, illat volt a lomb,
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.
De óh, amott a cédrusfödte bércen
a mélybe milyen hasadék szakadt!
Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
elhagyott nő a sápadt hold alatt!
S e szakadékból, forrva, zakatolva,
mintha a föld gyors lélegzete volna,
hatalmas forrás lüktetett elő:
torkából, mint felugró jégeső
vagy mint a pelyvás maga a csép alatt, -
ívben repült a sok nagy szirtdarab:
s táncos sziklákkal együtt így okádta
a folyót a kút örök robbanása.
Öt mérföldet átkanyarogva szállt a
szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
aztán elérte a barlangokat
s leviharzott a halott óceánba:
s e messzi zajból Kubla ősatyák
szavát hallotta, hadak jóslatát!
A kéjpalota nézte sok száz
lenge tornyát a vízen
és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!
Ismertem egy lányt valaha,
látomás lehetett:
Abesszínia lánya volt,
Abora hegyéről dalolt
s cimbalmot pengetett.
Zendülne csak szívemben
még egyszer a dala,
oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
hogy felépítném csupa
muzsikából azt a szép
fénydómot! a jégtermeket!
S mind látná, aki hallana,
s "Vigyázzatok!" kiáltana,
"Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Mennyország tejét!"
S.T. Coleridge
2012.09.05.