Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

Those were the days 17. (A Kádár-korszak)

 

Korrepetitori és családsegítő tevékenységem pár évvel korábban kezdődött egy Lares nevű társaságnál. (A "Lares" - latin - jelentése "urak". Családi szellemek voltak, vagyis az elhunyt ősök szellemei, akik a család fennmaradásán - saját magvuk fennmaradásán - őrködtek.) Héttől tizennégy évesig foglalkoztam gyerekekkel, ha kellett, tanítottam őket, ha kellett, játszottam velük. Legemlékezetesebb közülük egy nyolc éves kisfiú volt, aki azért nem járhatott iskolába, mert egy autóbaleset után ki kellett venni a homlokcsontját, és ameddig le nem zárult a koponyája fejlődése, nem kaphatott a helyébe platinalemezt. Mindössze egy vékony bőrréteg fedte. Még a széltől is óvni kellett. Nos, az ő egyik kedvenc tevékenysége volt a Gellért-hegyi nagy csúszdán a fejjel lefelé való lesiklás. Hát...nem mondom, mindahányszor beleizzadtam. Az egyik volt tanítványommal a facebookon akadtam össze nemrég. Azt írta, az összes tanára közül engem szeretett a legjobban. Nem esett rosszul. (A tanítást ezután se hagytam teljesen abba, igazából mind a mai napig nem. Talán nekem - is - köszönhető, hogy egy volt kolléganőm, ma "testvérkém" harmadik gimnáziumban - valószínűleg - agyi infarktuson átesett, részlegesen megbénult és beszédkészségét elvesztett fia le tudott érettségizni. Később aztán a barátnőjével, aki politológus akart lenni, beszélgettünk párszor történelemről. Fel is vették.)

Akkoriban nősültem és váltam el. Ezt még elmesélem, mert ez is jellemző a korszakra, aztán folytatjuk a kisszövetkezeti életet. Tulajdonképpen el se kellene mondanom: minden megtalálható róla Moldova György: A törvény szolgája című írásában. Egy névházasságról volt szó. Meg akartam szabadulni az angyalföldi tanácsi lakásomtól. Minthogy tanácsi lakást, amelynek a tulajdonosa az állam volt, hivatalosan nem lehetett adni-venni, csak tanácsi hozzájárulással cserélni, erre két út kínálkozott. Az egyik a fiktív csere, a másik a névházasság, majd válás. Én nem akartam még papíron sem belebonyolódni egy hosszas jogügyletbe, felesleges pluszköltségekkel, ezért az utóbbi lehetőség mellett döntöttem: feleségül vettem a vevőt. Ezzel ő automatikusan bérlőtárssá vált, a válóperen már csak annyi dolgom volt, hogy főbérlői jogomról lemondjak a javára. Az esküvőn, ahol az ő barátja volt az egyik tanú, az én barátnőm a másik, kezet fogtunk. Kivártunk pár hónapot, ezalatt néha felszaladt és valamelyik szomszédtól kölcsönkért ezt-azt, sót, lisztet, cukrot, nem felejtve el mindannyiszor megemlíteni, hogy ő az én feleségem. Aztán megírtuk együtt a válókeresetet - ő volt a felperes -, és közös megegyezéssel elváltunk. Még megjegyeztem azért, hogy ha ez valódi házasság lett volna, és ilyeneket mondana rólam, el se kellene válnia, mert rég kitekertem volna a nyakát.

A kisszövetkezetek amolyan átmenetet képeztek a valódi szövetkezetek és a káefték között. A nyolcvanas években kerültek divatba, aztán ez a divat, ahogy jött, a jogszabályok változásával el is múlt. Átadták helyüket a helyét a betéti-, közkereseti-, korlátolt felelősségű társaságok és hasonlóknak, nem beszélve az egyéni vállalkozók százezreiről. Az ÉPSZAK kisszövetkezet teljes neve Építő- és Szakipari Kisszövetkezet volt. Mint ennyiből is kiderül, építőiparral foglalkozott, én voltam az első, aki mással. Üzletkötőként kezdtem, elnökhelyettesként fejeztem be ottani működésemet. Az építőipari tevékenység lelke Gyula nevű kollégám volt. Nagydarab, jókedélyű cigány ember. Amikor szükségét érezte, kiballagott hajnalban valamelyik pályaudvarra, Szabolcsból és Nyírségből érkező vonatok elé. Komplett cigány építőbrigádokat tudott így fogni, amelyeket innentől jobbágyaiként kezelt. Nála aztán nem volt sem lopás, sem lazsálás. Saját szememmel láttam egyszer, amint végigpofozott valakit a folyosón. Meg is kérdeztem tőle: "Te Gyula, mondd! Még senki nem ütött vissza?" "Nekem, Péter?" - nézett le rám őszinte csodálkozással kétméteres magasságából. Hogy a világban, legalábbis a gazdasági életben - ami a politika nevű színdarab szerzője is - mennyire "nincs harag", először egy ottani közgyűlésen tapasztaltam. "Te még szart lapátoltál Mátészalkán, amikor én már Mercedesszel jártam!" - ordította az elnök. "Tetűd se volt, nemhogy Mercedesed" - ordított vissza a sértődött tagtárs. Majd, amikor mindenki kiordítozta magát, berekesztették a közgyűlést és testületileg átvonultak sörözni a szemben lévő étterembe. APEH és TB ellenőrzést egyszer kaptunk. Előtte az elnök lehordta az iratokat a pincébe, eldugította a ház szennyvízlevezetőjét, majd hazament. "Parancsoljon" - mutatott másnap a kiérkező revizor hölgynek a szarlében úszkáló papírlapokra. Harmadik nap végén a hölgy kétségbeesetten emelte rá a tekintetét: "legalább mondjon már valamit, az Isten szerelmére!" Az elnök szolgálatkészen elmosolyodott: "Hogy van a kedves családja?" Amikor elmentem innen egy téesz átalányelszámolásos részlegéhez, ahol már a nettó árrés felét kaptam jutalékként, azért nem örült. "Nem lesz több számlázás?" Kedvenc szava járása egyébként a "lepapíroztuk, főnök" volt.

Hát, nem volt több számlázás, legalábbis részemről nem. Mindazonáltal békességben és barátságban váltunk el.

 

Folytatása következik.

 

2013. 02. 08.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1