Én nem értem, miért van liberális ismerőseim zöme oda attól, amit Orbán csinál. Tényleg nem értem. És ezt nem viccből vagy parabolának írom. Diktatúra, mondják. Önkény. Csúnya dolog. Megszüntette a demokráciát. Néha köztársaságot mondanak e helyett, mintha a kettő egymás szinonimája volna. Néha meg egyenesen zsarnokságot. Lesz még magyar köztársaság, énekelték nem is olyan régen. Olyanok ezek, mint a keresztényeknek a kereszténység. Krisztus. A Szentháromság. A krisztusi tanítás. A konzervativizmus. A nacionalizmus. A tizenéves kort leszámítva az emberek többsége a legcsekélyebb fáradtságot nem veszi, hogy gondolkodjon rajtuk. A kisgyermekeket tanítják és nevelik. Bizonyos dolgokkal-fogalmakkal szemben megpróbálnak szimpátiát, másokkal szemben antipátiát ébreszteni bennük. S ezek a dolgok csoportonként bekerülnek egy-egy fiókba. A fiókok, ahogy a kisgyermek növekszik, lassan telni kezdenek. Később, a kamaszkorban kiegészülnek ezzel-azzal, amire rá lehet mondani, hogy valamiféle töprengés eredménye, azután már csak azokkal, melyek megtetszenek, vagy nem tetszenek meg. Nem kell, hogy passzoljanak egymáshoz. Bőven elég, ha ugyanabban a fiókban vannak.
Orbán Viktor fittyet hány a népre. Már régen nem demokrata. Pedig... ÉPPEN ELLENKEZŐLEG.
Most nem szeretnék belemerülni abba, mi is a demokrácia. Legyen az, amit általában értenek alatta. Népuralom. A gyakorlatban a többség uralma. Nem vitatkozom. Legyen a többség az aktív többség, és legyenek a részt nem vevők érdektelenek vagy passzív beleegyezők. Legyen a képviseleti demokrácia az, aminek mondják. A többség véleményének a képviselete. Édes, drága honfitársaim! Mi hibádzik? Orbán a kezdetektől úgy működik, hogy megpróbálja kitalálni, mi az, amit tőle hallani szeretnének. Hogy nem azt csinálja, amit mond? Dehogynem! AMIT CSINÁL, ÚGY NEVEZI. Önök szerint az emberek zöme másként tesz? A keresztények zöme nem azt állítja, hogy az a kereszténység, amit ők értenek alatta? Az a szeretet, amit ők annak neveznek? Azok fognak a mennyországba kerülni, akikről ők azt hiszik? Az az egyház, amit annak tartanak? Vagy az ellenlábasaik nem azt állítják, hogy pont fordítva, illetve nem itt kell keresni a boldogság kulcsát? 1994-ben nem azért választották meg kétharmaddal az MSZP-SZDSZ koalíciót, mert azt gondolták, hogy ezeknek a legfőbb célja a háromhatvanas kenyér és a kettőnyolcvanas kolbász? Nekem jó az emlékezőtehetségem. A választás éjszakáján hallgattam Horn Gyulát. Azt mondta, hogy ezentúl a Parlamentben ott lesznek az elnyomottak, szegények, a proletárok, ott lesznek a lakótelepek. Így, szóról szóra, legalábbis ami a lakótelepeket illeti. Ezzel azonosította a pártját? Ezzel. Ezzel azonosították a pártját az emberek? Ezzel. Számít az, hogy mi van mögötte??? Számított ez három cikluson keresztül?
Tehát mit csinál Orbán Viktor? Azt mondja, amit a statisztikailag minimum legkisebb nyerő koalíció hallani akar. Ezt képviseli. És ezen keresztül azokat az embereket képviseli, akik elegendőek a hatalmon tartásához. EZ A DEMOKRÁCIA, kedveseim. Ez az a demokrácia, amit annak neveznek. Hogy kicsoda? Hitler? Mussolini? Ebben az értelemben bizony, az ő rendszereik is demokratikus rendszerek voltak. A németek és olaszok elsöprő többsége támogatta őket, legalábbis jó ideig. A németek és olaszok elsöprő többségét képviselték. Mindketten szocialisták voltak, a Duce pályája kezdetétől deklaráltan, a Führer pedig annyira, hogy még a rendszere nevébe is belefoglalta. A náci Németországban a "népi" - a lehető legkomolyabban gondolva és végrehajtva - állandóan visszatérő zsargonszó volt.
Nade, nade, hápog az Olvasó. Nade ezek demagógok. Félrevezetik az embereket. Arról nem is beszélve, hogy a legaljasabb, legalpáribb, legállatibb ösztönökre apellálnak. Így van. Az emberek óriási többsége nem gondolkodik, csak érez. Nem úgy érez, ahogy érezni kellene, hanem felszínesen. Nem érzékeny, csak ideges, mondja Hamvas. Amit most "érzés" alatt értek, az mindössze valamelyik fiók tartalmával való megfeleltetés. Ideges megfeleltetés. Nincs többre se időm, se kedvem. Akarom hinni, mert ha nem akarnám, gondolkodnom kellene, ahhoz meg lusta vagyok. Van nekem ezer egyéb dolgom. Nem érek rá ilyesmire. A sör hamarabb és sokkal egyszerűbben lecsúszik, és utána automatikusan valakinek érzem magam. Fáradtság nélkül. Az emberek óriási többsége beéri azzal, ha VISSZAHALLJA, ami valamelyik fiókjában lapul. Ezt várja. És ha nem azt kapja, elfogad mindenféle magyarázatot. Hja, kérem, nem lehet mindent egyszerre, sóhajt fel. Szegény, pedig hogy igyekszik, DE MEGAKADÁLYOZZÁK.
De nem is ez volt a kérdés. A kérdés csak az volt, hogy Orbán Viktor rendszere megfelel-e a demokrácia modern fogalmának? Tökéletesen. Úgy, ahogy a dalban is éneklik. Felhívnám a Nagyérdemű figyelmét a refrének utáni harmadik versszakra. Florian Geyer egyébként a Budapestet védő SS lovashadosztály névadója is volt, ha nem tudták volna eddig.
Közönséges (még a szóban is benne van), vérengző, ostoba, előítéletes, lehúzó, szentimentális, de nem érzékeny, részvétlen, az orra hegyéig látó, lusta, olyan, akinek a kezébe még áttételesen sem szabad semmiféle hatalmat adni, mert csak baj származhat belőle? Igen. ILYEN A TÖBBSÉG. És Nyugaton, a demokrácia szülőhazájában nem ilyen? Dehogynem. Várják csak ki a végét. Orbán Viktor pontosan tudja, mit csinál és miért. Ő az igazi demokrata.
2015. 12. 02.