A második világháború végére Magyarországnak egyetlen használható Duna- és Tisza-hídja sem maradt. Huszonhétezer-ötszáz folyóméter híd semmisült meg. A kár több mint harmincszorosa volt annak az összegnek, amit az ország a háború előtt hidakra fordított. Ebben az ütemben legalább harminc év kellett volna a helyreállításhoz, ha van rá pénz, anyag, gép. De még ennivaló sem volt, csak hídroncsok, épületromok és maradék erdők. Magyarország az állami kiadások egyharmadából háborús jóvátételt fizetett, a többiből pedig köteles volt az itt állomásozó szovjet csapatok ellátását is biztosítani. A termelőeszközök egy részét a kiürítési parancsnak eleget téve a németek és nyilasok vitték nyugatra, ami maradt, és mozdítható volt, az oroszok keletre. A nem mozdítható, részben vagy egészben német tulajdonú gyárak, üzemek és ingatlanok szovjet tulajdonba kerültek, ezeket később a magyar kormány megvásárolhatta. Sokszor azonban közös, magyar-szovjet vállalatként üzemeltek ezután is, ilyen volt például a MASZOVLET légiforgalmi vagy a MASZOLAJ olajipari társaság. Mindehhez jött még a hiperinfláció. 1945 októberére a pénzromlás elérte a napi tizennyolc százalékot, majd tovább gyorsult. 1946 nyarára a pengő minden pénzfunkcióját elvesztette: az 1945-46-os magyar infláció a világ gazdaságtörténetének legnagyobb inflációja volt. A nehézségeket tetézte az államosítási hullám is. A szénbányák 1946. június 26-i államosítását még a szükséghelyzet előidézte racionális lépésként fel lehetett fogni, a tíz főnél többet foglalkoztató kisüzemekig terjedő (a korábbi tulajdonosok kárpótlása fel sem merült) kisajátítások azonban az újjáépítést kifejezetten hátráltatták (a magánkisiparosok foglalkoztatotti létszámát végül három főben maximálták). De mindez nem is a gazdaság működésének javítását, hanem a hatalmi viszonyok teljes körű megváltoztatását szolgálta. 1946. augusztus elsején a pengő helyett bevezették a forintot. Az MNB (amerikaiak által) visszaszolgáltatott aranykészletén kívül a stabilizációhoz kizárólag belföldi erőforrásokra támaszkodtak: egyetlen fillér külföldi kölcsönt nem vettek fel. Az infláció alig érzékelhető szintre csökkent. A kommunista hatalomátvételre az ipari termelés már negyven százalékkal meghaladta az utolsó békeévét. A hidak is felépültek: harminc helyett három év alatt a huszonhétezer-ötszáz folyóméterből húszezer folyóméter, ennek csaknem a fele véglegesen.
A budapesti Duna-hid
ak helyreállításához az 1946. évi jégzajlás után fogtak hozzá. Először a Szabadság hídra átkeresztelt Ferenc József híd készült el. Fél év múlva, 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. A Margit híd régi felszerkezetéből semmit nem lehetett felhasználni, azt újonnan kellett legyártani. A hídon már 1947-ben megindult a forgalom, a teljes átadás 1948-ban volt. A megszélesített Lánchidat csak azért adták át 1949. november 20-án, mert az volt az eredeti hídavatás századik évfordulója. A munkások bérszintje az 1938-as évinek a fele volt, de még 1949-ben is húsz százalékkal elmaradt az utolsó békeévétől. Egyéb körülményeikről pedig ne is beszéljünk. Azok még a régi emberek voltak, mondta az idén kilencven éves édesanyám.
ak helyreállításához az 1946. évi jégzajlás után fogtak hozzá. Először a Szabadság hídra átkeresztelt Ferenc József híd készült el. Fél év múlva, 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. A Margit híd régi felszerkezetéből semmit nem lehetett felhasználni, azt újonnan kellett legyártani. A hídon már 1947-ben megindult a forgalom, a teljes átadás 1948-ban volt. A megszélesített Lánchidat csak azért adták át 1949. november 20-án, mert az volt az eredeti hídavatás századik évfordulója. A munkások bérszintje az 1938-as évinek a fele volt, de még 1949-ben is húsz százalékkal elmaradt az utolsó békeévétől. Egyéb körülményeikről pedig ne is beszéljünk. Azok még a régi emberek voltak, mondta az idén kilencven éves édesanyám.A Margit híd felújítása 2009. augusztus 21-én, egy pénteki napon kezdődött. Ma 2011. április 5-e van, kedd, és még mindig nem látni a végét. Pedig nem mi vagyunk mások, mint Magyarország hatvanhat évvel ezelőtti újjáépítői voltak. A világ lett más körülöttünk.
„Hegyomlás kell, hogy megváltozzon a táj,
hógörgeteg, hogy felseperje az utat,
tűzeső, hogy a megmaradtak megtisztuljanak,
árok nyíljon, hogy bevegye a régit” – mondja a Védelmező a Defensor könyve 111. versében.
2011. 04. 05.