Mai hír: "Alig pár nap leforgása alatt három szocialista politikus gondolta úgy, hogy fel kell ajánlania Orbán Viktornak a Mesterházy Attila vezette párt szolgálatait. Először Suchman Tamás, majd Szekeres Imre, végül a budapesti elnök, Molnár Zsolt."
2009. 02. 23-i (!!!!) Naplóbejegyzés:
"Noha távolról sem nézek ki magas, sovány, rózsás arcú, hófehér hajú, porcelánkék szemű viktoriánus angol vénkisasszonynak, aki kötögetés és az ötórai teához tartozó elengedhetetlen vajas sütemény eszegetése közben minden szálat kibogoz, Miss /Jane/ Marple-hoz, Agatha Christie egyik kedvelt hőséhez hasonlóan /a háttér legcsekélyebb ismerete nélkül/ megkockáztatom a megoldást.
A FIdesz-MPSZ kétharmadra törekszik. Az MSZP valószínűleg ismét meghasonlott: a régi hiénák, akiknek oroszlánrésze volt két miniszterelnök bukásában, szabad rablás után szabad elvonulásra, a többiek menteni, ami a pártból menthető. Most ők állnak vesztésre megint, az új arcok pedig megkötik a legrégebbi alkuk egyikét, valami hasonlót, mint amit körülbelül kétezer éve egy bizonyos Iskarióti Júdás kötött a jeruzsálemi Nagytanáccsal. Az MSZP-s képviselők ebben az esetben visszalépnek a Fidesz javára ott, ahol a Jobbik nyerésre áll. Orbán Viktornak meglesz a kétharmada, a régi nagy sólymoknak, hogy Bereményi Gézát idézzem, a szabad röpte, a párthű keveseknek pedig a Golgotája, helyettük is.
Oda a fül, oda a becsület. Ó, te kedves Ágoston, minden odavan."
Kollégák (ahogy mindig is mondtam), kedves barátaim (ahogy Ő mondja mindig). És a többiek is kollégák, mindenki, aki politikai pártban képzeli el a jövőjét. Néha veszélyes üzem, ha a többi kollégának nem marad más választása, mint a cserbenhagyás és koncnak odavetés. De a repülés is veszélyes üzem, mégis, ha felszáll valaki egy repülőre, hatványozottan kisebb az esélye, hogy lezuhan, mint hogy egy autóban valamiféle balesetet szenvedjen. Igaz, ha lezuhan, nagyot zuhan: de nagyon magasra is emelkedett előtte.
Mindenre van megfelelő és szalonképes kifejezés, a megalkuvásra és elvtelenségre is. Reálpolitikának nevezték el. Úgy valahogy, mint a kopaszságot szép magas homloknak. És ez nem csak az MSZP-re vonatkozik, de nem ám, elég hozzá az elmúlt huszonkét év tüzetes átvizsgálása, esetleg, ha valaki szereti az újkori történelmet, az MDF (Magyar Dolgozók Pártja) létrejöttének áttanulmányozása. Mellesleg az akkor Rákosival kollaboráló szocdem pártvezér, Szakasits Árpád dédunokája ma is a Parlamentben ül: ő Schiffer András, az LMP egyik alapítója és korábbi frakcióvezetője. Az egyesülés után Szakasits nem sokáig élvezhette a nyugodt életet: 1950-ben letartóztatták, a következő hat évet börtönben töltötte. 1956-ban kiszabadították, ezt úgy köszönte meg, hogy amint Kádár november 4-én felbukkant szovjet vendéglátóival, azonnal mellé állt. 1965-ig, haláláig aztán az MSZMP KB tagja volt, mellékesen még a MÚOSZ, az Országos Béketanács és a Magyarok Világszövetségének elnöke.
Iványi Gyuri barátom halhatatlan kifejezését ismételten ellopva: professzionális megalkuvó lett. Hogy ez kárpótolta-e a börtönben töltött hat évért, és hogyan számolt be saját lelkiismeretének (ami a trichotomista felfogás szerint a SZELLEM funkciója, ellentétben a testhez kötődő lélekkel), arról nincs tudomásom.
2012.08.01