A régi Szentendre után az újabb. A turul a 11-es főút és Sztaravodai út torkolatánál, egyelőre mint "polgári engedetlenség" gyümölcse. Öregvíz, szerbül. Jól olvasták: szerbül. Nekem személy szerint semmi bajom az Árpád-ház totemállatával, a Szabadság híd turuljai alatt életem tetemes részében nap mint nap elhaladtam, a tatabányai turult is mindig megnéztük. Ez sem mint turul, sem mint szobor, sem mint jelkép nem tetszik, de erről NEM a turul tehet. EZ. Olvassák el még egyszer, kedves turulrajongók: EZ. És az összes olyan turul, amely bármely módon kapcsolódik a 20. századi Magyarországhoz (mind a Szabadság híd, mind a tatabányai turulszobor már a 19. században elkészült, utóbbit a "bánhidai" - pozsonyi - csata 1000. évfordulóján, 1907-ben adták át, ennyiben belelóg a 20. századba), közelebbről a 20. század nyilas Magyarországához. Persze mindettől egy szobor még lehet jó (Ezra Pound is jó költő volt, Wass Albert A funtineli boszorkány-ja is tetszett), de ez nem az. II. János Pál szobra se az a Péter-Pál Plébániatemplom előtt. Először nem értettem, hogy mit keres ott Yoda a Csillagok háborújából, de aztán rájöttem, hogy nem Yoda. A siófoki víztorony melletti Varga Imre-féle Széchenyi-szobor se jó. Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi kettő már 2010 utáni (konkrétan 2011-es) alkotás, nem véletlenül szinkronban a rezsim lényegével.
A saját kezünk alól mi magunk kerülünk ki. Nem II. János Pál, nem Széchenyi István, nem Árpád vezér. A szentendrei turul sem egy mitikus madár, ami egy uralkodóház szimbóluma és analógja volt, hanem egy pocakjára fityegő aranyláncot viselő ügyvéd, és annak a csőcseléknek a jelképe, aminek érintőleges köze sincs az egykori gyulához. Hogy a tetejébe még ronda is, azt írják az én kificamodott ízlésem rovására. Pont az ellenkezője mindannak, mint aminek lennie kellene. A magyar történelem arculköpése. Így is, úgy is, ne menjünk ebbe bele. Majdnem biztos vagyok egyébként, hogy azok közül az emberek közül, akik örömmel vernének véresre bárkit annak töredékéért, amit most írtam, nagyon sokkal meg lehetne értetni mindezt. Hosszú, mondják azok, akik ugyanúgy lusták kifejteni valamit, mint most én. Különben pedig már leírtam régebben.
A szobor oszlopán évszámokat látnak. A Pozsony (Bánhida) melletti, a nándorfehérvári győzelem, a Rákóczi-felkelés, a Kossuth-felkelés, az első világháború, a második világháború egy része (1942-1945), valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc dátumai. Ne ütközzenek meg a fogalmazáson. Kifejezetten a Jobbik vezérkarának és "akadémiájának" állásfoglalásához alkalmazkodtam, bár meg kell mondanom, egy részével én is egyetértek. Ezt is leírtam sokszor. (Ellentétben 1956-al) Magyarország se II. Rákóczi Ferenc, se a Kossuth-kormányzat alatt nem vívott szabadságharcot. Ha most a "nép" felkelne Orbán Viktor (névlegesen Áder János) ellen, az se volna szabadságharc. Senki se vívhat az uralkodója/államfője/kormányfője ellen szabadságharcot, legfeljebb forradalmat. Magyarország nem osztrák elnyomás és megszállás alatt volt, hanem az osztrákokkal (és csehekkel, horvátokkal, stb.) közös uralkodóházzal rendelkezett. 1956 egy teljesen más történelmi szituáció volt. Persze mindez nem (csak) Vona Gábor kútfejéből pattant elő, de ez is hosszú volna.
Az első világháborúig úgy-ahogy értem. Hibásnak tartom, de érteni vélem. Igazából Nándorfehérvárig értem, bár Mátyás valamiért kimaradt. Egy nyúlfarkkal idébb került volna a dicsőségtábla. De jó, legyen, volt néhány győztes csata a nagyságos fejedelem és az (ideiglenes) kormányzó-elnök felségáruló lázadásai alatt is (a megfogalmazás szintén a Jobbik elnöke körének megfogalmazása, más kérdés, hogy ezzel is egyetértek). Az első világháborúban is, nagy kínnal-keservvel, a Monarchia végvonaglásai közepette. Amit viszont most sem értek, az a második világháború. Hogy miért 1942-1945-ig? "Magyar honvéd jár túl a Dnyeszteren". Tudják, mikor énekelték ezt? Hogy mikor járt először ott? 1941. július 7-én. A Kárpát-csoport, aminek egy része (a Gyorshadtest) majdnem a tél beálltáig német alárendeltségben folytatta az előnyomulást. 1942-ben már a fronton volt a vitéz Jány Gusztáv vezényelte 2. magyar hadsereg is. MÁR és IS. Nem akkor léptünk be a háborúba, hanem névlegesen 1941. június 27-én, a gyakorlatban már Teleki Pál öngyilkossága után. Hogy aztán ez öngyilkosság volt-e, ki bombázta Kassát (nagy valószínűséggel egyébként a szovjetek), és hogyan történt a hadüzenet, az nem ide tartozik. Mi most csak dátumokkal foglalkozunk.
1956 olyan volt, amilyen. Bátorság is volt benne, más is. Mindez nem változtat a besorolásán, az se, hogy elbukott. Ha a bátorságot tekintjük, akár dicső is lehetett volna, ha a mást, akkor kevésbé. Azért a nándorfehérvári győzelemhez nem hasonlítanám. Egyetlen győzelemhez se, a "szabadságharcokkal" és világháborúkkal együtt. Maximum egy amatőr és hatásvadász mazsolázáshoz, aminek sokkal több köze van a legkártékonyabb demagógiához, uszításhoz, pogromokba torkolló gyáva vérengzéshez és népirtáshoz, mint a magyar történelem valóban dicsőséges lapjaihoz. A selejt önigazolása. Ez a szentendrei turul, kérem szépen.
Ugye, nem kell hozzátennem ismét, amit az aranyláncos ügyvéd így mondana a tárgyalóteremben: álláspontom szerint.
2016. 07. 03.