Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

Those were the days 11. (A Kádár-korszak)

 

Amiről az előbbiekben írtam, az a Kádár-korszak közbűntényeseket illető büntetőjogi gyakorlata volt, az én szememmel. Ez annyiban folyt össze a politikával, amennyiben kommunista alapvetésen nyugodott. A kommunista illúzióból két dolog következett: 1. olyan cselekedetek is büntetendőek voltak, amelyek más társadalmi rendszerben általában nem azok (például az üzérkedés, a devizagazdálkodást sértő bűncselekmények, közveszélyes munkakerülés); 2. a "szocialista embertípus" végleges rögzüléséig a "gumijogszabályokat" (ilyen például a garázdaság, mint "közösségellenes magatartás") sokkal szélesebb körben - és mai szemmel apróságokra is - alkalmazták, mint indokolt lett volna. A "puha diktatúrának" nevezett huszonhat éves (1963-89) időszakban, különösen a hetvenes évektől a kifejezetten politikai elítéltek száma a közbűntényesekhez képest elenyésző volt. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy jóformán mindenki elégedett volt a rendszerrel, vagy legalábbis eltűrte, hanem az is, hogy nem kevés olyan "bűncselekmény", amelyet a rendszerrel való elégedetlenség indukált - ilyen volt a tiltott határátlépés és jogellenes külföldi tartózkodás -, közbűnténynek számított.

Az ítéleteket ritkán diktálták "fentről", protekció, vesztegetés és kapcsolati ráhatás azonban ugyanúgy létezett, ahogy vélhetően ma is létezik. A politika annyiban szólt bele a döntésekbe, sőt az eljárásba, hogy egy, mondjuk Szocialista Hazáért-érdemrend, vagy Munkás-paraszt Hatalomért -emlékérem tulajdonosának lényegesen kedvezőbb elbánásban (vagy eltusolásban) lehetett része, mint egy átlag állampolgárnak. Maga Kádár azonban nem volt részrehajló. Se ide, se oda. Amikor az 1957-ben kilencévi börtönre ítélt Déry Tibor kiszabadítása érdekében a felesége (is) megpróbált közbenjárni nála, a következőket válaszolta: abban a pillanatban, hogy a pártház ostromában elesett Mező Imre özvegye jelentkezik támogatásért, ki fogja szabadítani. Mellesleg mind Déry, mind Mező zsidó származású volt, előbbi apját eredetileg Deutschnak, utóbbit Mehler Izsáknak hívták. Biszku Béla, a megtorlások belügyminisztere, akkor már csak a Politikai Bizottság tagja 1980 egyik délutánján végigsétált a Fehér Ház folyosóján. Biszku elvtárs, egy percre - nyílt ki Kádár ajtaja. Nem intézett-e el véletlenül egy soron kívüli lakáskiutálást az egyik rokonának? - érdeklődött bent az első titkár. Biszku Béla pár perccel később mint egyszerű párttag lépett ki az ajtón.

 

Senki ne gondolja, hogy a bírói ítéletek akkor születnek, amikor a bíróság "tanácskozásra" visszavonul. A bírói ítéletek otthon születnek, vacsorafőzés közben, vagy egy zsámolyon a sarokban. Legtöbbször már a rendőr-előadó jó eséllyel megsaccolhatja a végeredményt. "Nem fog maga börtönbe kerülni" - mondta saját vizsgálóm a legreménytelenebbnek tűnő pillanatban. Úgy is lett. Nem a bíróság a kulcs egyébként, hanem az ügyészség. Jól tudja ezt a mai adminisztráció is. Elmondok egy történetet. 1983-ban megismerkedtem egy református lelkésszel. Nagyjából egyidősek voltunk, én huszonhét, ő talán huszonkilenc éves. Egy villamoson találkoztunk először. Nagy volt a tömeg, és ő sehogy sem tudott helyet csinálni magának. Körülnézett, majd benyúlt a zsebébe, elővett egy bicikliláncot, és elbődült: "békesség, testvéreim!" Mielőtt segédlelkész lett volna, mint kihelyezett teológus (ún. exmisszusban) egy falun teljesített szolgálatot. Feleségül vette a helybéli rendőr lányát. Mindaddig boldogan éltek, ameddig a rendőr nem kapott egy ajánlatot egy Amerikában élő, időnként hazalátogató gazdag falubelijétől, a lányára vonatkozóan. Ház, autó, cserébe a lányért, aki viszont már férjnél volt, és se ő, se a férje nem akart elválni. Először a lelkész anyját támadták meg hátulról. A nyakláncával akarták megfojtani, de valahogy megmenekült. Következett a lelkész, akkor még teológus. Elkapták - annak előtte öttusázott, majdnem két méter volt, nem lehetett könnyű -, felhurcolták egy panelház ötödik emeletére, és kidobták az ablakon. Virágágyásra esett, túlélte, de eltört mind a két lába, évekkel később is mankóra szorult néha. Amikor kijött a kórházból, megkéselték. Láttam a tőr markolatának a nyomát is a hasán. Ezt is túlélte. Kinyomozta, kik voltak a támadói, és feljelentette őket. Azt mondták, kiesett az ablakon. Az ablak akkora volt, hogy egy gyerek könnyen kifért volna rajta, de egy felnőttet már préselni kellett. Amikor ő, a sértett kérdezni akart valamit, a bíró rárivallt: "maga itt ne vádaskodjon! Ne vádolja a vádlottat!" Végül mindenkit beszámíthatatlannak nyilvánítottak, és lezárták az ügyet. Ezek után a lelkész elvált, és bár később újranősült, a dolog örök nyomot hagyott benne is, és rajta is.

 

Innét folytatjuk tovább.

 

2013. 02. 02.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1