Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Mindig bajban vagyok, amikor ilyeneknek kell a mélyére nézni. Már amúgy is megkaptam, hogy túl sok a Biblia. Ez e hét szerdáján odáig jutott, hogy monomániás vagyok. Nem tudok a vallástól elvonatkoztatni. Pedig nagyon is el tudok, attól a valamitől legalábbis, amit általában vallásnak neveznek. Attól, amit én nevezek annak, viszont senki nem tud elvonatkoztatni. Akkor se, ha akar, akkor se, ha nem akar.
Ha egy hívő keresztény elolvassa, amiket írok, éppen azt hiányolja, amiből az ateistának elege van. Mindegyik megy a maga csapásán. Vagyis NEM a maga csapásán, hanem EGY csapáson. Egyikük sem veszi a fáradtságot, hogy a lába elé nézzen. Miért is venné? Az időt így is el lehet tölteni.

Az a gondolatsor, amire A bűn első három része is felépül, egy gondolatsor. Nem vallásos gondolatsor, de nem is nem vallásos gondolatsor. Vannak benne olyan szavak, mint "Isten", "Messiás", "szakrális", de ezek más szavakkal helyettesíthetők, ugyanolyan gondolati tartalommal. Néha meg is teszem, az érzékelhetőség kedvéért. Nem pontosan, de az akkor, ott és ezért nem számít. Ha nem teszem meg, akkor pedig azért nem teszem meg, mert megteszi majd helyettem a végeredmény.
Az olyan fogalmaknak is, mint a "megváltás" vagy "áldozat", van világi és nem világi olvasatuk egyaránt. Meg lehet váltani például egy elzárást pénzzel, vagy fordítva. Fel lehet áldozni a szabadidőtől az életig sok mindent. A kettő közti különbség ugyanaz, mint a relatív és az abszolút közti különbség. A "minden relatív" csak a fizikai világra érvényes. A "sok" emitt VALAMIHEZ KÉPEST sok, máshoz képest kevés, a metafizikai világban - nevezhetjük "a szellem világának" is - VÉGTELEN. Ugyanúgy végtelen, ahogy a "kevés" SEMMI. A deista és ateista gondolkodás között "csak" az abszolútum a különbség. Az egyik továbbmegy, a másik itt marad. Addig ugyanazon a csapáson kell haladniuk, hacsak nem akarják a valóság felét letagadni. A Passió ateista és deista olvasata csak annyiban különbözik egymástól, mint egy nyúlfarok és az Örökkévalóság. Épp csak a végeredményben.

Ez gyakorlatiatlan okoskodás, legyint az Olvasó. Mi hasznom belőle? Csak annyi, mint az egész életéből. Ha nem arra használja, amire kapta, akkor felesleges volt megszületnie. Mint amikor valakit megajándékoznak egy szerszámmal, és az ahelyett, hogy dolgozna vele, leteszi maga elé, és addig nézegeti és fényesíti, ameddig már ha akarná, se tudna kezdeni vele semmit. "Kapta, kapta...ráadásul 'valamire'...'adódott' és 'éli', ahogy tudja. A guruló golyó se azért gurul, hogy megálljon, hanem azért áll meg, mert meg kell állnia egyszer." Pontosan. Azért gurul, mert meglökték, ahogy az élet is egyszerre csak a birtokunkba került. Kaptuk. Hogy kitől vagy mitől, az egy másik kérdés. És valóban azért áll meg, mert meg kell állnia. MERT EZ A TÖRVÉNY. Ez konstatálható, amint e sorozat második része ötödik bekezdésében (is) el lehet olvasni. Az olyanokat, hogy "a mozgó test nyugalomra TÖREKSZIK", a fizikusok is csak kínjukban mondják. Így jobban megértik. Más oka nincs. Ugyanúgy nincs, mint annak sem, hogy "az életet erre kaptuk".
Jó, és mi van, ha felesleges volt megszületnem? "Úgy globálisan" nincs semmi. Annyira nincs semmi, mint ha meg sem születtem volna. ABBÓL a nézőpontból MEG SEM SZÜLETTEM. Onnét nézve nem történt semmi. ONNÉT nézve semmi. INNÉT nézve viszont TRAGÉDIA.

"Juhászlegény, szegény juhászlegény! Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled, De rá'dásul add a szeretődet." Mindenki ismeri. Petőfi Sándor. Még magyar nóta is lett belőle.
Az áldozás ADÁS. A megváltás VÉTEL. De az áldozást az áldozópap végzi! És az áldozók EMBEREK. Feláldozzák az istenüket? KINEK? Nem, ingatja a fejét a hívő Olvasó. Elfogadják Isten áldozatát. Helyet cserélnek Istennel, Isten akaratából. Amint Krisztus megmosta a tanítványai lábát. A miseáldozatot ISTEN adja. Ahogy a keresztény hit szerint a keresztáldozatot is Isten adta. Isten, mint isten, Istent, mint embert, de ne menjünk ebbe bele. Leírtam: a testi világban csak testeket lehet látni. Nem pontosítok: ez nem fizikaóra. Hogy ez a testi világ egyben egy nem testi világ analógja is, az más kérdés.
A mise- (kereszt-) áldozatot Isten adja/adta. Miért? Ok nélkül. Isten ok nélkül való. Ingyen kegyelemből, mondja a teológia. És akkor mit vesz? A világ bűneit, mondja szintén a teológia. A bűn egy aktus. Vagy egy aktus hiánya, de ez csak a fonákja. Szín és fonák olyanok, mint a sziámi ikrek. Össze vannak nőve. Nincs egyik a másik nélkül.
Ha a bűn egy aktus, akkor bűnné csak azután válik, miután megtétetett. Ezt elvenni? Ennek így semmi értelme, csóválja fejét a nem vallásos Olvasó. Olyan mintha azt mondanánk, hogy "kérem a múltad". És ennek ÍGY valóban nincs értelme. Pihentessük kicsit, és térjünk vissza a megváltáshoz.

Megváltani valakit annyit jelent, mint megszabadítani. Megvenni egy terhet. A bűnt nem lehet megvenni. Amit meg lehet venni - meg lehet váltani -, az a BÜNTETÉS. Megváltó és megváltott helyet cserél. Ezért "váltás". Pont úgy, mint egy előadás előtt. A belépőjegyet is váltják: pénz és jegy gazdát cserél.
A büntetés a bűn vonzata. A BŰN - nem a bűnös!! - terhe. Az a testi, lelki vagy anyagi hátrány, amit a bűnre kiszabnak. "A bűnösre", helyesbít az Olvasó. Hogy fogalmaz a büntető törvénykönyv? "A ..... értékre elkövetett LOPÁS büntetési tétele .... év." Nem a TOLVAJ büntetési tétele, hanem a lopásé. De a bűnt nem lehet sem megbüntetni, sem eltörölni! Az már örökre a tolvajé marad, hiszen maga a MÚLT! Így van. Ezért büntetik meg A TOLVAJT. A büntetést meg lehet váltani. A bűn marad a bűnösnél. BŰNT NEM LEHET MEGVÁLTANI. Ez dogma. És most mondok egy még rémisztőbbet: A BŰN LEGFONTOSABB ÉS ELTÖRÖLHETETLEN BÜNTETÉSE MAGA A BŰN. Ez is dogma. Ebben az értelemben a büntetést SEM lehet megváltani. A bűnös halálával sem? Azzal sem. Értéktelen pénzzel nem lehet fizetni.

A befejezéshez közeledve játsszunk egy kicsit, kedves Olvasó. Fantáziáljunk, amit még az ateisták is megengednek maguknak. Tételezzük fel, hogy minden úgy van, ahogy a katolikus dogmatika állítja. Az ostya és bor Krisztus valóságos teste és vére. Akkor az, amit ma UTOLSÓ vacsorának neveznek, valójában ELSŐ vacsora volt. Vagy első áldozás, ahol maga Krisztus volt az áldozópap. Akik részt vettek rajta, ténylegesen egyesültek Krisztussal. Magukhoz vették Krisztust. Krisztussá váltak. A katolikusok nem szeretik így mondani, mondjuk hát mi is úgy, ahogy ők: MEGSZENTELŐDTEK. Ez volt a megváltás. Isten Krisztussal fizetett. És mit kapott érte? BÜNTETÉST. A Passió EZEK UTÁN következett.
Ki halt meg akkor a kereszten? Az - előbbiekhez hasonlóan feltételezett - feltámadás tükrében mondjuk inkább így: "mi". Szerettem volna azt kihozni ebből, amit a református teológián tanítottak: a kereszten a bűn halt meg. De a kereszten nem a bűn halt meg, legfeljebb a BÜNTETÉS. Annak egy része. A formális büntetés. A bűn, mint a legsúlyosabb büntetés, eltörölhetetlen. Megválthatatlan. De megölhető.

A gazdájával együtt.

Akkor mikor lenne érvényes a keresztény megváltás? Ha a tanítványok megszentelődésével egyidejűleg Krisztus tökéletes profanizálódása is végbemegy. Ugorjunk vissza egy pillanatra az utolsó vacsorához. A tanítványok megszentelődése csak úgy lehetséges, HA MEGHALNAK. Nem jelképesen halnak meg, hanem teljesen és valóságosan. Krisztusnak ezek után nem kell meghalnia. Krisztus eleve bűntelen. Istennek nincs szüksége a jó és rossz tudására. Isten számára minden "jó". Maradhat itt is. Sőt: CSAK Ő MARADHAT ITT.

E tekintetben valamiképp....talán mégiscsak Nietzschének lesz egy parányi igazsága.

2015. 05. 16.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1