Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Ha szubjektív, állíts egymás mellé 100-100 eritreai és kaliforniai gyereket, dél- és észak-koreai felnőttet, etióp és svéd hetvenévest. 100 harminc évvel ezelőtti és mai kínait.
Mérd fizikai és egészségi paramétereiket, várható élettartamukat, tudásukat, értéktermelő képességüket, anyagi, mentális, érzelmi jólétüket... ezek mind, nagyon pontosan mérhetőek.
...Aztán beszéljünk arról, hogy jobb, rosszabb, jólét, fejlődés, ezek pontatlan, vagy akár csak relatív fogalmak-e.
...Ne válj hasznos hülyévé, Péter, ahhoz túl okos vagy, ne gyárts mentségeket a gazembereknek. Majd valamikor, békeidőben."

Sajnos, egyetlen harminc évvel ezelőtti kínait sem tudok előállítani, mert nincs harminc évvel ezelőtt. A jólétüket sem tudom mérni, maximum arra hivatkozhatok, hogy mit mondanak. Esetleg arra, hányan lesznek közülük öngyilkosok a kilátástalanság miatt. És akkor fognak meglepetések érni. A többi... egészen biztosan tudnék olyan csontsovány észak-koreait állítani kövér dél-koreai mellé, aki elégedettebbnek gondolja magát. (Sőt, kövér észak-koreait, egyet biztosan: Kim Dzsong Unt, de ezt csak azért írtam le, hogy kilőjem a poénkodást.) Ugyanez áll Eritreára és Etiópiára kontra Kaliforniára és Svédországra. Mármost az a probléma, hogy még a mentális és érzelmi jólét is 1. csak közvetve mérhető, 2. nem mindig fontos. Sokkal fontosabb, hogy azt, amiben vagyunk, átmenetinek gondoljuk-e, vagy véglegesnek. MOST jól élek, de aggódom-e a jövő miatt, vagy MOST rosszul élek, de bizakodom-e a jövőben.

És igen, tudom, hogy mindazok az emberek, akik például Magyarországot most vezetik, csak kihasználják mindezeket. Ezért írtam régebben, hogy kínai póló, a rosszabb fajtából. Még örülni is lehet neki, ameddig az első mosás vagy igénybevétel után tönkre nem megy. A szerkezet (elgondolás) HASONLÍT (bizonyos vonásaiban emlékeztet) arra, aminek lennie kellene, de annak csak formális utánzata. Papírtalpú bakancs. Ezért írja a levelezőtárs, hogy ne váljak hasznos hülyévé. Azzal, hogy elutasítom az anyagiakban mért boldogságot - egyáltalán: a mért boldogságot -, ne adjak lovat azok alá a kínai pólóárusok alá, akik azért, hogy az általuk szintén kárhoztatott anyagiakat elvegyék, ugyanezt sulykolják az emberek fejébe. FORMÁLISAN néha egybevág, amit mondunk, csak tartalmilag nem, ezt viszont az emberek nem fogják érzékelni. Akár azt is gondolhatják, hogy a kettő ugyanaz. Nem ezt tapasztalom ugyan, de a levelezőtárs így véli. Van benne valami, mert valaha Bencsik András is ezt gondolta. Aztán szép lassan rájött, hogy dehogy. A probléma azonban nem ez. A probléma az, hogy e pillanatban ezzel szemben - rajtunk kívül - ("baloldalon") A SEMMIT kínálják fel. "Jobboldalon" - amit szélsőjobbnak titulálnak - pedig egy ugyanolyan papírtalpú bakancsot, csak szögekkel kiverve. Kívül-belül, hogy érzékletesebb legyen.

Megtehetném, hogy átmenetileg nem beszélek ezekről a dolgokról. Megtehetném, hogy maradok az anyagiaknál és a szabad verseny favorizálásánál, abban a reményben, mint mindenki: hogy majd ÉN nyerem meg. Majd akkor huzakodhatunk, ha legyőztük a közös ellenséget. Csak az a baj, hogy a közös ellenséget akkor győznénk le, ha a közös ellenség meghasonlik vagy bármilyen más módon meggyengül. A nyomor természetesen hozzájárulhat, de az mindig csak ürügy. Ürügyet pedig bármikor találnak az emberek. Azzal, hogy rosszul éltek, gyerekek, lehet lázítgatni, de forradalmat nem lehet kirobbantani, megnyerni végképp nem. Nem is sikerült soha. Mindig szükség volt ESZMÉKRE. Valamire, ami igen távol van az anyagiaktól. Szabadság, testvériség, egyenlőség, megszüntetjük az ember ember általi kizsákmányolását, korlátlan lehetőségeket adunk mindenkinek mindenre. Még ez is. Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön. Nem tudom elképzelni, hogy BÁRKI hajlandó volna MINDENÉT feláldozni egy BIZTOSABB EGZISZTENCIA oltárán. És akinek semmije sincs? A proletár, aki csak a láncait veszítheti? Nem, a proletár nem csak a láncait veszítheti, hanem AZ ÉLETÉT is. Gondolják, hogy ezt az életet feláldozná... mondjuk MAGASABB FIZETÉSÉRT? Mit ér vele odaát?

Nos hát. Összefoghatunk azokkal, akiknek az egész köszönhető (nem mondom el kétszázadszor, hogy ORBÁN CSAK KÖVETKEZMÉNY), hogy visszaállítsuk azokat az állapotokat, amelyekből a maximumok maximumaként egy mostanihoz hasonló Patyomkin-falu születhet, vagy folytathatjuk, amit elkezdtünk. Előbbi azt jelentené, hogy elkezdjük ugyanazzal kábítani az embereket, amiből a hamis próféta szárnyai alá menekültek - aki szintén kábítja őket -, abban a reményben, hogy együtt győzhetünk. Hiszen ez a világ - korszak - őket támogatja, ezért - cserébe a kiszolgálásért - támogatni fog minket is. Rövid távon a valódi szellemi prioritásoknak nincs esélyük. (De még ez a korszak is ideákkal takaródzik: ilyen a "szabadság". Ha semmi más nem jut eszünkbe, ez mindig kéznél van.) Rövid távon Orbánnak sincs semmi esélye, de ebben ÍGY nincs sok köszönet. Majd, ha mindent sikerült elpusztítani. Megbukik Orbán, eddig rendben volna, de utána - ha fenti módon bukik meg - kezdődik az a huzavona, amiből jól nem lehet kijönni, hiába van esélyünk akár a hatalomra is.
Ez, polgártársak, a dilemma. Így, Hanuka táján a disznóhús ingyen.

De, hogy ne keseredjenek el: van megoldás. Csak az nem a mostani "baloldal", nem a mostani "jobboldal", nem a liberális piacgazdaság mint Csilicsala bácsi, hanem egy olyan társadalom HELYREÁLLÍTÁSA, ami alulról önkormányzatiság, felülről szervező, ellensúlyozott és alkotmányos autokrácia. Amit senki nem talált ki, és ami néhány százezer évig - különböző variációkban - egész jól működött. Nekünk annyi a dolgunk, hogy ERRE A VILÁGRA alkalmazzuk.

2015. 12. 07.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1