(Ny. Rezső kálváriája)
Megvonták Ny. Rezső nyugdíjas nyugdíjpótlékát. Ny. Rezső nevét (akár csehszlovák kollégájáét, Alexander D-ét) sokszor hallottuk a hatvanas évek közepén-végén, aztán egyszerre csak kevésbé sokszor. És most kiderült, hogy ötvenhat évvel ezelőtt megszavazta N. Imre gyanúsított bíróság elé állítását. Az N. Imre név már szerepelt egyszer egy másik kivégzéssel kapcsolatban, még ennél is régebben, 1918-ban. Egy listán, a II. Miklós volt orosz cárt kivégzők listáján. De AZ a keretlegény nagy valószínűséggel nem EZ az exminiszterelnök volt. Az "N." vezetéknév igen gyakori Magyarországon. Mindenesetre a gyanú még pislákol, ha egyre gyengébben is. Azon a listán, amit Kádárnak Moszkvában jóvá kellett hagyatni, viszont kétségkívül szerepelt, mégpedig első helyen. És Ny. Rezső őt bocsátotta többedmagával a vérbírák karmai közé. Tudva, amit minden bizonnyal tudott.
Aztán eltelt tizenvalahány esztendő, és Ny. Rezső felismert valamit. Egy erre a valamire emlékeztető elképzelést a kínai pártvezetés - később - úgy ültetett át a gyakorlatba, hogy ma a Wall Street-et jószerivel Great Wall Streetnek becézik. Mit se számít: Ny. Rezsőt félreállították. És ma gyakorlatilag elítélték. Vér nem tapadt a kezéhez, a szavazata se pro, se kontra nem számított, legfeljebb saját karrierje szempontjából. Ha a kedves Olvasó meg akarja érteni a problémát, amit most elemzünk, nézze meg - ha még nem látta, vagy ha már elfelejtette - a Sánta Ferenc regényéből készült Ötödik pecsét című filmet, vagy olvassa el a regényt. Valóban erkölcsi problémáról van szó, de...ez az erkölcsi probléma NEM az államra tartozik. Ez Ny. Rezső problémája saját magával. A saját lelkiismeretével. Ha hívő volna - feltételezem, hogy ha következetes az életútjához, nem az - akkor azt mondanám, hogy a MEGVÁLTÁS problémája. A megváltásé, ami kizárólag MÁSTÓL jöhet, de ez a "más" csak az abszolútummal lehet ekvivalens. Hogy ki minek nevezi, tulajdonképpen mindegy. Lehet Isten éppúgy, mint az abszolút "én". Ny. Rezső azonban nem lehet, a magyar állam sem lehet, és a magyar nép sem lehet.
A törvény azonban úgy rendelkezik, ahogy Ny. Rezső esetében rendelkezett. Dehát ő csak törvény. Nem jog, erre a mai magyar állam kiváló példa. Ismer bűnöst, akit elítél, és olyan bűnöst, akinek a bűnösségéről nem vesz tudomást. Hermann Göring, aki kijelentette, "hogy a Luftwafféban ki a zsidó, azt én mondom meg", mélységesen egyetértene vele. A "törvény" azt mond, amit mond, a bíróság meg arra alkalmazza, akire alkalmazza.
Príma hely, ahogy Cseh Tamás énekelte. Finom hely, érdemes meghallgatni még egyszer.
http://www.youtube.com/watch?v=fTjmV7YehUo
2013. 12. 07.