Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Iszonyú Heródesz! ha már eltökéléd
Ártatlanra fenni pallosodnak élét,
Miért bíztad másra?
Szomjazó szemekkel mért nem jövél magad?
Talán kőszivedből enyhe forrás fakad,
Irgalom forrása.

Oh, ha láttad volna… oh, fiaim, lelkem! –
Lerogyék előtte, sírva térdepeltem
A vad pribék előtt;
Kértem hogy ne bántsa, mondtam, ne ölje meg,
Mert enyéim e szép ártatlan kisdedek:
Hiába kértem őt! –

Sirt a vad poroszló, szemei könnyeztek;
Azt hivém nem bántja, azért áll oly veszteg;
Feledém, hogy szolga:
Ha te könnyezél ott, keményszivű király,
Egy fiait féltő anya fájdalminál –
Meg nem ölted volna." (Arany János: Ráchel siralma)

Körülbelül százszor írtam le, de lehet, hogy százegyszer. Három ember utazik Skóciában egy vonaton, és látnak egy fekete bárányt. Ezek szerint Skóciában a bárányok feketék, állapítja meg az egyik. Ezt nem mondhatjuk, helyesbít a másik. Annyit viszont elmondhatunk, hogy van Skóciában egy bárány, ami fekete. Még ezt sem mondhatjuk, így a harmadik. Kizárólag azt mondhatjuk, hogy van Skóciában egy bárány, AMINEK AZ EGYIK FELE FEKETE.

Átdobtak-e a kerítésen a menekültek gyerekeket, vagy sem? Van, aki egyről tud, mások kettőről, megint mások háromról, de nem ugyanott. Vitéz Bencsik András feltett egy fényképet is, amint az áteresztőkapu résébe emel valaki egy kisfiút. Azt nem lehet látni, hogy le is ejti, de tételezzük fel. Tételezzük fel továbbá, hogy ő az apja, és nem azért teszi mindezt, mert fel akarja hívni a rendőrök figyelmét arra, hogy kisgyerekek is várakoznak a bebocsátásra. Nem azért teszi, hogy meglágyítsa a rendőrök szívét. És még azért sem teszi, ha valóban átejti a gyereket, hogy kinyissák neki a kaput azért, hogy visszavihesse, és legalább nyitott kapu mellett könyöröghessen egy kicsit. Tételezzük fel, hogy szívtelen gazember, aki fogja saját gyerekét, és átdobja a kerítésen, ahogy írják. "Milyen emberek ezek?" - kérdezi a hadfi. Nyilván hadfi, hiszen a vitézek csatákban szoktak jeleskedni. Valóságos, fegyverrel vívott csatákban. A többire ott vannak az egyéb díjak és kitüntetések.
Tehát e hősies férfiú, látva ezt a képet, esetleg videót - mintha bemutattak volna a királyi híradótévében ilyesmit, nekem sem szerencsém nem volt látni, se kíváncsi nem voltam rá -, azt állítja, hogy A MENEKÜLŐK ILYENEK. Mind a több, mint százezer, akivel eddig dolgunk volt. És a még több, akivel eddig dolga volt Európának. Skóciában a bárányok feketék.

Rettenthetetlen hadfink most nem tér ki arra, hogy A MENEKÜLŐK MIND KATONAKORÚ, FIATAL FÉRFIAK. Eddig ez volt porondon, eztán a gyerekek lesznek. Nemnem, mondhatja, a menekülők gonosz apák. Mind. Ezek állatok - valami efféle is rémlik. Mind. Szemben a magyarokkal, akik a gyerekeket rugdosni szeretik. Mind. Nem EGYETLEN nemzetiszocialista érzelmű, többek között hadfink által feltüzelt operatőrnő, hanem AZ ÖSSZES MAGYAR. Hiszen láttam, saját szememmel. Felvették többen is. Nekem ez a szimpatikusabb. Negyed-negyed arányban vagyok magyar, szerb, német és zsidó. Másodrendű keverék, mondanák a nürnbergi törvények. Hogy az ősmagyarok, úgy a ténylegesek, mind a maiak hányadrendű keverékek, ne firtassuk. Azt akarom ebből csak kihozni, hogy most akkor ezután szerb leszek. Ha még kicsit várunk, lehetek is, bár a zsidó sanszosabb. Az valahogy jobban be van járatva, és naponta olajozzák. De az állampolgárság! Az legyen a legkevesebb. Egy tollvonás. Ott fönt ennyi az egész. Ha 1941-ben és 1944-ben meg lehetett oldani, most se okozhat nagy problémát. Különben is, ha Alexander Petrovics lehetett magyar, én is lehetek szerb. És ha a magyar vitéznek lehet mazsolázni az események között, akkor nekem is lehet. Szerb mivoltomban azt fogom mondani, hogy AZ ÖSSZES MAGYAR BRUTÁLIS VADÁLLAT. Mindig is az volt. Szüzek vérében fürödtek, egytől egyig. Most pedig az összes magyar kizárólag arra vár, hogy a dolgukat végző, békés szerbeket, például a tényfeltáró újságírókat, akik tájékoztatnák a világot arról, hogy MILYENEK EZEK, megverhesse. Az összes magyarban egy rendőr-állat lakik. Szemben az összes szerbbel, akiben nem.

Én nem állatokat láttam sem a képeken, sem a valóságban. Az inkriminált fotón, melyet a háborús hős feltett, egy kétségbeesett embert láttam, aki fel akarta hívni a figyelmet a gyermekére. És arra, hogy ha nem könyörülnek rajta, a gyermeke akár meg is halhat. Azt is kiolvashatnám az "átdobásból" - ha volt ilyen, de mint mondtam, tételezzük fel, hogy volt -, hogy jobb annak a kisgyereknek, még a szülei nélkül is, bárhol másutt, mint Szíriában. MÉG EGY ILYEN ORSZÁGBAN IS, MINT AZ ORBÁNI MAGYARORSZÁG. Hogy is volt az a régi történet egy csecsemővel, aki a Mózes - Vízből Mentett - nevet kapta?
De térjünk vissza az apára. Az apákra, akik ilyet tesznek saját gyerekükkel. Egyre, kettőre, vagy mind a háromra. Vagy mind a tízre. Vagy ötvenre. Vagy az összes apára, kivéve -
Genezis (Mózes első könyve) 18, 16-33. Ábrahám alkudozása Istennel Szodomáért. Elpusztítanád-e, ha ötven igaz embert találsz benne? Ha negyvenötöt? Ha negyvenet? Ha harmincat? Húszat? "Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak. Ezt válaszolta: TÍZ MIATT SEM PUSZTÍTOM EL."

Próbakő. A Szentírást nevezik így, de minden próbakő. Minden, amivel találkozunk. Ez is. A menekültek Isten ajándékai. Már a "menekültprobléma" is Isten ajándéka. Próbakövei az emberi jellemnek. Bár az, amivel nap mint nap szembesülnöm kell, egyre kevésbé hasonlít az emberi jellemre. Láttak már kerítésen belüli kutyákat? Látták, mit csinálnak, amikor feltűnik egy idegen kutya? Ha nem, elmondom. Acsarogva rohangálnak a kerítés mellett. És aztán, ha elég sokáig szem előtt marad az idegen kutya... EGYMÁSNAK ESNEK. Ha kutya nincs, megteszi bármi más. Abban az időben, amikor A csahos fenevad című könyvemet írtam, átmentem egyszer a mai Ferenciek téri aluljárón. Ült ott egy koldus, egy madzaggal megkötött, nem túl nagy kutyával. Arra vezettek egy másikat. A kiskutya őrjöngve kezdte cibálni a kötelet, de a koldus szorosan markolta. Amikor látta, hogy semmiképp nem szabadulhat, a kiskutya fogta magát, és beleharapott...a koldus cipőjébe.
Ha a mai Magyarországról akar képet az Olvasó, akkor a kutyákat akár el is hagyhatja. Két koldus ül a kövön egymáshoz láncolva, és meglát egy harmadikat.

Meg fogom kérni Piroska Józsi barátomat, ameddig még itt kell élnie közöttünk, hogy kérje kölcsön valamelyik rokonától a gyermekét. Fogja meg, dobja fel, majd kapja is el. Le fogom fényképezni, azután írok egy levelet Bencsik Andrásnak, hogy itt a vég. Már nem csak a kerítéseken hajigálnak át gyerekeket, hanem már AZ ÉGBŐL IS CIGÁNYGYEREKEK POTYOGNAK.

Fel, fel vitézek, a csatára.

2015. 09. 17.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1