E pillanatban Magyarország előtt - lófaszt Magyarország előtt, beszélek én is hülyeségeket, előttem, előtted, előtte (és NEM előttünk, előttetek és előttük) - a következő lehetőségek állnak:
1. folytatjuk életünket, már amennyiben ezt életnek lehet nevezni, további hat évig ebben a Patyomkin-faluban, minden remény nélkül, ha előbb össze nem dől a világ, és vele ez a rendszer is.
2. Folytatjuk életünket további hat évig ebben a Patyomkin-faluban, azzal a reménnyel, hogy a lehető legrosszabb esetben is hat év múlva visszatérünk a valósághoz és elkezdünk kilábalni.
3. Hat év múlva, vagy még előbb a Patyomkin-falu díszletei leomlanak, és előtűnnek a düledező házak, új kaszárnyákkal, koncentrációs táborokkal, minden falon jelszavakkal, az utcán egymást érik a bakancsok, zászlók. Élelmiszerjegyek, pogromok, végül összeomlás.
4. Hat év múlva, vagy még előbb a Patyomkin-falu díszletei leomlanak, előtűnnek a düledező házak, bevásárlóközpontok, egyre silányabb árukkal, az összes médiából letargia, "ezt tudtuk elérni", "mi sem tudunk egyik pillanatról a másikra csodát tenni", "gondolkozzunk reálisan", "törlesztenünk kell, ez az első", és ilyenek csorognak. Tárgyalunk a kedvezőbb konstrukciókról, a Kossuth-téren már megint Fidesz-nagygyűlés, a gyengélkedő Orbán helyett most Kósa és Lázár beszél. Szálasi születésnapjának megünneplésén be kellett vetni a vízágyúkat, mint előtte a Budapest hős védőire emlékező nagy nyilasmenet ellen is. Vona dörzsölgeti a markát, végtére még fiatal, és csak négy évet vesztett, Orbán ismét atyai szeretettel nézi.
That's all.
Egyvalamit kifelejtettem, de ezt úgyis tudja - dehogy tudja - mindenki: hogy ezek csak a MI lehetőségeink. Azoknak a pozíciójából, akik most a Parlamentben ülnek, akármelyik oldalon, vagy a Kossuth-téren éheztek pár napig, és most szoknak vissza a kaviáros pirítósra, fentiek a következőképpen néznek ki:
1. további hat évig kormányon/ellenzékben leszek. Minden állami forrásnak, amire rá tudom tenni a kezemet, 30 %-át le tudom nyúlni, esetleg osztozkodnom kell belőle másokkal/esetleg megosztják velem, vagy a közreműködésemért, vagy azért, hogy fogjam be a számat. Ha nem férek hozzá semmiféle állami forráshoz, akkor megpróbálom elővenni a lehető legcsábítóbb énekhangomat, és a lehető legtöbb sajtot kiénekelni a hallgatóság szájából, legyen az külföldi/belföldi pénzember, aki a győzelmemre, vagy legalábbis a befolyásom növekedésére számít, vagy egyszerű balek. Na jó, még egyszer hajlandó vagyok éhezni, de csak nyáron.
2. Hogy a bánatba kerültek ezek ide? Mindegy, négy év alatt beletanulnak, ha meg nem, valahogy kigolyózzuk őket. Nincs semmiféle jelentőségük, még annyi sem, mint az LMP-nek.
3. Engem még nem próbáltak ki, eljön az én időm is egyszer. Én aztán nem fogok sokat cicózni semmivel és senkivel, aki nem tetszik nekem/na puff, legfeljebb csatlakozom hozzájuk, megéltünk már pár ilyet. Rátenyerelek a mézesbödönre egyes-egyedül, és csak annak adok, aki engedelmeskedik/majd szépen befogom a számat, és úgy teszek, mint aki egyetért, úgysem húzzák sokáig.
4. Huhh. Ez necces volt. Ti tüntettek, és most mi csinálunk úgy, mintha fel lennénk háborodva. Az elosztási arány megfordul, de ugye, nem nehezményezitek, kérlek. Minden válság elmúlik egyszer. Aki gyenge, az ugye...gondolta volna meg, amikor hitelt vett fel. Majdcsak kitalálunk nekik valamit, ami mindenkinek jó, nekik is, hiszen valami lesz a fejük felett. Legfeljebb majd mi is beindítjuk a bankóprést. Apropó, nem tud valaki valami hosszútávú befektetést? Részvényt? Megbolondultál?
A HMP a 2. lehetőség. Négy év kell az ismertséghez. Mi jogosít fel a reményre, hogy hat év múlva vége? Az, hogy mi nem csak vércserét akarunk Frankenstein doktor teremtményében, hanem eltüntetni a Föld színéről. Mit nevezek Frankenstein doktor teremtményének? Azt a velejéig hazug pártrendszert, amiben van szerencsénk egyik fosztogatótól a másikig, másik fosztogatótól az egyikig pattogni már huszonkét esztendeje. Meg akarjuk szüntetni a politikai pártokat? Akarja a hóhér. Meg nem is lehet. Arra a helyre szeretnénk tenni őket, ahova valók: a politikai érdekképviseletek helyére, valahol a szakmák érdekképviseletei, a szakszervezetek mellé. NEM a Parlamentbe. Nade akkor mi lesz? Diktatúra? Királyság? Ki ül majd a Parlamentben? Ugyan miért lenne bármelyik? A Parlamentben a változatosság kedvéért - épp ideje volna - a VALÓDI képviselők ülnek, akiket ismernek a megválasztóik, és akik a megválasztóikat képviselik, nem a mögöttes befektetőket, vagy a pártjukat, és a pártjuk mögötti befektetőket, mint huszonkét éve. Hogyan működik a Parlament? Hát nem úgy, mint most. Vagyis nem úgy, ahogy nem működik. Aludni az ágyban kell, nyomogatni meg a tévé előtt a távirányítót, az úgyis férfidolog. A Parlament arra való, hogy a kormány és a kormányzottak közötti konszenzus kialakuljon. NEM törvények meghozatalára, hanem törvények megvitatására és javaslatára. Jaj, jaj, jaj. Akkor ki hozza a törvényeket? A diktátor? Azt gondolja bárki, hogy a törvények a Parlamentben születnek? Vagy ott születtek bármikor? A törvényeket nagy vonalakban VALAKI kigondolja, másvalakik hozzátesznek, aztán kiadják jogászoknak, és ők szakszövegbe foglalják. Így kerül a Parlament elé, bocsánat, olyan emberek elé, akik többnyire érdektelenek, nem értik, és ezek az emberek az úgynevezett frakciófegyelemnek (ellenkező esetben megbírságolják őket) engedelmeskedve megszavazzák. A törvényeket egy konszenzusos és a valóságnak megfelelő rendszerben az államfő/kormány/képviselők JAVASOLJÁK, majd - ha AKARJA - az ÁLLAMFŐ szentesíti, és különböző FÜGGETLEN testületek, pl. az Alkotmánybíróság ellenőrzik. Ha az államfő mindenki ellenére szentesíti, akkor három lehetőség van: az államfő felülbírálatára (és csak arra) feljogosított főtisztviselő leváltja az államfőt, és új választásokat ír ki, a törvény életbe lép, jónak bizonyul, és mindenki elégedett lesz, a törvény életbe lép, és nem bizonyul jónak, ezért visszavonják, vagy kitör az elégedetlenség, és vagy maga az államfő, vagy az őt felügyelő főtisztviselő levonja a megfelelő konzekvenciákat.
Hát így valahogy. Nem ennyi az egész, persze, de tessék a portált néha olvasgatni. Mondjuk, a Búcsú a pártoktól-t.
Van ennek már irodalma, lassanként - még nem közismert - múltja is, jövője meg csak ennek van. Ha most fideszes volnék, megkérdezném, hogy ki szeretne történelmet írni? De hát mindannyian, mindig azt írjuk, az első ősembertől kezdve, válaszolná a hallgatók értelmesebbje, már feltéve, ha értelmes ember fideszes beszédeket hallgat. Megfordítom akkor: ki szeretné AZT a történelmet SZOLGÁLNI, amelyben az ember (nem, nem csak a MAGYAR ember) fennmarad még néhány évszázadig?
2012.09.18.