Hogy a halált leteperje

"Utánad készülünk egyre,
Mióta hegyekre kapva
Feljött bátorságod napja,
Hogy a halált leteperje.

¦: És itt maradt a világra,
figyelve fegyvered szavára
a harc, mely utadat járja,
comandante Che Guevara. :¦

A halál először rettent,
Először hanyatlott hátra,
Mikor felkelt Santa Clara,
Hogy jöttödre seregeljen.

¦: És itt maradt... :¦

Sohasem csalódott benned,
Ki karod erejét várta,
Hajtott mindig új csatákra
A forradalmak szerelme.

¦: És itt maradt... :¦

A sírod hiába ássák
A vérrel vegyített sárba,
Hiszen gyilkosod se látta
A mosolyod apadását.

¦: És itt maradt... :¦"

Hasta Siempre Comandante. Ernesto "Che" Guevara dala. Magáról a főhősről csak személyes véleményt írok. Jó is van benne, meg rossz is. A végeredmény a hősi halál. De ez nem számít most.
Test szerint semmiképp.

Minden vallás - szellemi tanítás - végső lényege: semmihez ne ragaszkodjatok, ami érzékelhető. Az elpusztíthatatlan valóság - az a valóság, ami csak magával az idővel, cum tempore múlik el - nem a materiális valóság. Ami ezen felül van, véges. Az időben: in tempore. Furcsa fintora ennek a gondolatnak, hogy ez a materialista kommunizmusra is igaz. Hiszen a materializmus, az anyaghit, vallás. Az anyag vallása. A paradoxon az benne, hogy egy vallás nem lehet anyagi. Semmi nem lehet anyagi, ami a szellemi szférában mozog. Bármire is irányul. Az inkarnáció, megtestesülés - mintha esett volna már szó erről - nem azt jelenti, hogy valami valahol volt, és onnét idejött. A tér, csakúgy mint az idő, szintén az anyaghoz kötött. Az inkarnáció annyit jelent, hogy ebben a közegben ÍGY LEHET CSAK LÁTNI.

A kommunista forradalom harcosai - akik rátették és bármikor feláldozták érte az életüket - egy HIT harcosai voltak. E szempontból ugyanolyanok, mint bármely hit harcosai. Mint a templomos lovagok, az ellenük küzdő szaracénok, a protestáns német lovagrend, a husziták, vagy a mai tálibok. Hogy ez a hit valójában mire irányult, ebben a megközelítésben másodlagos. Nem jól írtam: hogy e hit gyakorlatba való átültetése miként zajlott, az a másodlagos. Hogy miként manifesztálódott. Miként inkarnálódott. Miként lett kézzelfogható. Miként lehetett érzékelni. Az csak materiális - nem materialista - szempontból nem mellékes. A TEST elpusztulása szempontjából.

És akkor máris itt az újabb paradoxon. A kommunizmus (is) tele van paradoxonokkal. Hogy csak egyet mondjak: "fegyverrel is megvédjük a békét". Mártírok millióinak a halála. Énekelve és a forradalmat éltetve mentek a vesztőhelyre. Még akkor is, amikor saját elvtársaik küldték oda őket. És persze áldozatok millióinak a halála.
Egy TESTISÉGEN alapuló IDEOLÓGIA elpusztítja a TESTET.
De ez csak látszólag paradoxon. Még bibliai vonatkozása is van. "Aki énbennem HISZ, HA MEGHAL IS ÉL." Krisztus mondta, ki más.

Che Guevara rajongói szemében a forradalom hőse, ellenségei szemében útonálló és gyilkos. Ez is, az is. Attól függ, merről nézzük.
Che idealista volt. Minden szempontból az volt. Az volt, amikor embert ölt. Az volt, amikor a La Cabana börtön parancsnokaként ezrek kivégzésére adott parancsot. Az volt Afrikában és az volt a végső úton is, amely Boliviában ért véget, La Higuera faluban. Soha nem ölt öncélúan. Helyesbítek: az ő önzése abban állt, hogy saját fizikai szükségleteit alárendelte annak az ideológiának, amiben hitt. A testét alárendelte a szellemének. Hogy ez a szellem mire irányult, már más kérdés. Szellem volt mindenképpen.
Még az általa elfogadott "törvényességet" is igyekezett betartani. Azt a törvényt, amely e földön próbálta megtestesíteni, ami nem e földi. Elfelejtette, hogy ez eddig csak Krisztusnak sikerült. Másnak nem. Még Buddhának sem, mert a buddhizmus egészen másról szól. És nem is fog sikerülni.

Dehát nem is erről van itt szó, hanem teljesen másról. Arról, hogy a kezdet és a vég, születés és halál egyfelől egymáshoz, másfelől - mivel ez MINDEN létező alapjellemzője - E VILÁGHOZ kötött. E fizikai Univerzumhoz. Az érzékelhetők univerzumához.

A halált ugyanúgy lehet csak leteperni, ahogy az összes kötöttségtől lehet megszabadulni.

Élet árán.

2014. 03. 20.