Ettől én még szeretem őket. Nem lesz tőle rosszabb a zenéjük. Ugyanaz a dilemma, mint egy idézhető szöveg idézhetetlen szájból. Nem a szöveg válik hiteltelenné, hanem a száj. "Árad a gyűlölet ellenük." Van, aki védi őket - például Tóth Vera -, van, aki támadja. Ők elsősorban zenészek, így a védő verdikt, akiknek páratlan alkalom Tusványos, az ő óriási, lelkes közönségével. Semmi közük ahhoz, ami előtte-utána elhangzik a politikusok szájából.
Hát, kérem szépen. Sántít. Erősen sántít. Tudják, milyen óriási fellépési lehetőséget tartogattak a nürnbergi náci pártgyűlések? Meg is filmesítették az egyiket, magas művészi szinten, bizonyos Leni Reifenstahl (Az akarat diadala - 1934), az Olimpiáról azért nem beszélek, mert ott, ha stílusosak akarunk lenni, a sportolók vették át a stafétabotot. Leninek ugyan állítólag Göbbels doktor ágyát sikerült elkerülnie (bár ez korántsem biztos, jól ismerve utóbbit), Hitler nemi vonatkozásban mindig is lutri volt, élete végéig tagadta, hogy náci lett volna (Pinokkió orra érdekes változáson ment volna keresztül, ha ő van a helyében), aztán, amikor öreg lett, valóban félretette a fajelméletet, de ez filmes karrierjén már nem segíthetett. Kárpótolta érte Afrika. Fekete férfi jó férfi, kivált, ha szudáni núbiai az illető. Ébenfeketék, mintha fekete márványból faragták volna őket.
Szóval, aki Tusványoson fellép, az ugyanazt vállalja, mint az, aki bármilyen politikai rendezvényen lép fel. Azt a rendezvényt népszerűsíti. Nem lehet a kettőt különválasztani. Már nem emlékszem, kitől olvastam a napokban, hogy a hetvenes években, mint az LGT előzenekarának tagja, Somló Tamás mellett utazott a buszban hazafelé. Rá akart gyújtani, de udvarias ember lévén, engedélyt kért rá. "Hogy-hogy", mondta Tamás, "már nem égsz"? Lehet, hogy pontatlanul idéztem, de így idevaló.
A Quimbi Orbán előzenekara volt. Vagy utózenekara, mindegy. És nem fordítva. Ezt nem lehet másképp magyarázni. Tudják, milyen lelkes volna a phenjani közönség? Gondolják, hogy egy ottani fellépéssel nem Kim Dzsongun mellett tennék le a voksot? Gondolják, hogy ez ugyanaz, mintha mondjuk a Szigeten lépnének fel?
Ne tessék szerecsent mosdatni. Ha Tusványoson szeretnék fellépni, keresek egy megfelelő időpontot, amikor egyetlen politikus sem jár a közelében, és fellépek. Boldogan fogadnának, különösen szép és verőfényes nyarakon. Értem is eljönne tizenötezer ember, ha annyira szeretnek. Ha pedig értem nem jön el tizenötezer ember, akkor bizony én csak kiegészítője lehetek annak, akiért eljött. Jelen esetben Orbánnak és társainak. Akkor én csak függelék lehetek. Appendix, orvosi műszóval. Féregnyúlvány. Nix független muzsikálás.
És én minek tekintem magamat? Ez a következő kérdés. Mert eddig csak a "gyűlöletáradat" szólt. Ezt is megkérdőjelezném. Én úgy vélem, hogy nem gyűlöletről van szó. Sokkal inkább csalódásról. Megtört a zene-szöveg és az előadó összhangja. Nemrég megkérdezték tőlem, hogy idéznék-e Orbántól öt mondatot, ha jónak tartanám, mindenféle pejoratív él nélkül, nem tagadva, hogy kitől származnak? Tízet is, válaszoltam. Idéztem én Hitlertől éppúgy, mint Lenintől vagy Sztálintól. Nem csak negatív értelemben. El lehet választani a mondókát az előadótól. Akkor a mondókát önmagában szemléljük. A tartalom senkitől nem válik hiteltelenné. Ha a tartalom és az előadó személye nincs szinkronban, az ELŐADÓ válik hiteltelenné. Attól, hogy minden nap leiszom magam a sárga földig, nem az válik nevetségessé, ha azt szajkózom, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. ÉN válok tőle nevetségessé.
De én, az előadó, a Quimbi tagja minek tekintem magamat? Politikamentes zenésznek, aki csak kihasználta a lehetőséget? Nem veszek tudomást azokról a rágalmakról, amikről fentebb beszélgettünk? Rágalomnak tekintem őket, rosszindulatú támadásnak, és tartom magam saját szövegeimhez? ÉN, nem más, nem a gyűlölködők, nem a fanyalgók, nem a támadók? Ez a nagy probléma, kedves Olvasó. Az, hogy ÉN is ugyanannak tekintem magamat, mint akinek engem tekintenek mától. Felrakok egy koncert utáni képet a zenekaromról, benne magammal, és a közönségről, azzal a felirattal, hogy "Quimbi Orbán Viktor és Fidesz társaságában". Innentől nincs mit magyarázni. Védhetetlen. Hiába veszem le viharos gyorsasággal. Innentől Orbán Viktor mondhatja, hogy "mielőtt a kakas kétszer szólana...". A folytatást ismerik.
És még mindig nem értünk a végére. Mi van azokkal a zenészekkel, akik ugyanúgy felléptek ugyanott? Idén, vagy az előző években? Az nem tekinthető azonosulásnak? De, valamennyire annak tekinthető. Jellemhibának? Annak csak akkor, ha ellenzékinek mondom magam. Hogy mennyire, arra van Önöknek egy biztos iránytűjük. Bárkiről légyen is szó, kérdezzék meg, hogy írt-felvállalt-e előtte olyan dalt, mint a Forradalom? Ha nem, lehet közönyös, lehet kurva, lehet bármi, egyvalami azonban nem lehet: szájból segg.
Sajnos.
2016. 07. 26.