Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

"Ha nincs pártrendszer, akkor is minden helyzetet több szempontból, eltérő érdekek mentén kell megvitatni, ez elkerülhetetlen. És a többség dönt, és igen, csak rossz és rosszabb döntés van az emberi életben, nem jön még a messiás..."

Utóbbi szót én ugyan nagy betűvel írnám - lehet kicsivel is -, illetve inkább sehogy, mert az nem a mi dolgunk. Különösen így Húsvét után, hiszen elég sokak szerint már eljött. Erről a kérdésről meg már leírtam, amit le akartam írni A zsidók (ezen a portálon, Napló kiegészítés) valamelyik részében. Tehát most elegáns kanyarral ki is hagyom. Talán a végén írok róla még három mondatot. "Mind önzők vagyunk...ezért kell több párt." Ez a megelőző mondat része volt. Hát, drága Olvasó, milyenek legyünk? Hogyan tudjuk a világot MÁS szemével nézni? Hogyan tudunk átbújni saját bőrünkből máséba? Ez nem elhatározás kérdése, édes Hozzászóló. Hozott anyagból dolgozunk, és nincs mód a cserére. Legfeljebb úgy, ahogy a keleti vallásosságot a tovább ÉLÉSRE koncentráló nyugati elme elképzeli. Képzeletben. Hogyan is írta Faludy-Villon a Haláltánc-balladában? "Aránypárnáin ült a Dáma, s üvöltve sírt: 'ne még, ne még', de ő már átkarolta drága csípői karcsú, gót ívét, 'engedj csak még egy lanyha csókot, meg egy gyönggyel kivarrt ruhát, engedj csak még egy buja bókot, még egy szerelmes éjszakát' -"

Minden vallásnak és ezoterikus tanításnak van egy populáris, egy mélyebb és egy még mélyebb szintje. Püthagorasz háza - udvara és a nagyvilág. A tömegnek elmondta, hogyan legyen engedelmes. Akit beengedett az udvarába, hogyan legyen jó ember. Akit a házába fogadott, hogyan legyen uralkodó. Krisztus tizenkét tanítványa - a hetvenkettő - mi mindannyian. A szabadkőművesek beavatási fokozatai. A lélekvándorlás tana, úgy, ahogy azt keleten értelmezi a nép, legfeljebb vigasz. Olyan, mint amikor a pap a nagybetegnek felolvas az evangéliumból az örök életre vonatkozó részeket. Hozzánk kerülve pedig már olyan, mintha a Bibliát csak hallomásból ismerő analfabéta mondaná azt, amit a Bibliáról gondol. Pap vagy sarlatán, egyre megy. Annak, aki nem beavatott, legfeljebb arra jó, hogy megnyugtasson. Mint amikor a malacokat hideg vízzel permetezik vágás előtt. Hogy beavatni az ember ÖNMAGÁT avathatja csak be - minden más csak külsőség, rávezetés -, már hozzá sem teszem. És ez nem csak a beavatásra vonatkozik, hanem például a katolikusok gyónására is. Mi a gyónás előfeltétele? A BŰNBÁNAT. Adhatja ezt pap vagy bárki emberfia a gyónón kívül?

De mintha elkanyarodtunk volna a pártoktól. Azért kell több párt, mert a pártok csak a maguk érdekeit tudják képviselni? Nem, nem politikai nézeteket, az a csomagolás és rizsa, hanem a maguk érdekeit. Azért kell több farkas, mert a farkas vérengző? Félreértés ismét ne essék, én soha nem mondtam, hogy ne legyenek politikai pártok. Hiába is mondtam volna. Az ember hordaalkotó hajlammal született. Én csak azt mondtam és mondom, hogy a politikai pártokat a helyükön kell kezelni. Nem felemelni a hatalom csúcsára, mert abból az lesz, amit magunk körül látunk. A párt, politikai vagy nem politikai, egy érdekérvényesítő csoport. Nem mindenki érdekét érvényesíteni akaró, hanem a csoport tagjaiét. És ezt is idealizáltam, az egyszerűség kedvéért. Mindenki legyen akkor valamilyen párt tagja? Ha tetszik neki, ha nem, eleve az. Úgy született. Legfeljebb nem ismeri fel, hogy melyik párté. Vagy nincs olyan párt, a szó megtestesült értelmében. Esetleg MÉG nincs olyan párt. Vagy nem úgy hívják. Kommunisták mindig is voltak, csak másként nevezték őket és magukat. Esszénusoknak, (ős)keresztényeknek, kolduló fivéreknek-nővéreknek, indiánoknak a jezsuiták dél-amerikai redukcióin, kibuclakóknak. Van azonban egy óriási különbség felsoroltak és a mai politikai pártok között: előbbiek nem akartak MINDENKI felett uralkodni. Az őskeresztényekből egyébként elég hamar (az eszkatologikus, végső időkre vonatkozó várakozások halványulásával) kikoptak a kommunisztikus törekvések. Még a szeretetvendégségek, agapék is átalakultak a kezdeti közösködésből (szabályos orgiákat is tartottak, ahol a "fivérek a nővérekkel háltak") látszatközösködéssé. Mindenki hozta és ette, amije volt, szegény a madárlátta kenyeret, gazdag a hízott kappant. De AKKOR már a világuralomról volt szó, nyíltan és kendőzetlenül, igaz, Krisztus keresztje alatt. Hogy nem pártnak hívták magukat, az a lényegen nem változtatott. Ha az Olvasónak kételyei támadnának a vallási felekezetek besorolását illetően, elárulom, hogy létezik köztük olyan, aminek még a nevében is szerepel a "párt" szó. Egészen biztosan hallott már róla, mert elég gyakran szerepel a hírekben, többnyire merényletekkel kapcsolatban: ők a síiták, síat Ali, azaz Ali (a Próféta veje és unokatestvére - a síiták leszármazási alapú kalifátust és vezetést ismernek csak el) PÁRTJA.

Kell vagy nem kell több párt tehát, VAN. És volt, és lesz. Guelfek, Ghibellinek, Montaguek, Capuletek, Szilágyiak, Hunyadiak, politikaiak és nem politikaiak. Kérdés, meghúzza-e valaki a vonalat, amin nem léphetnek túl, avagy nem húzza meg. Ha nem húzza meg, ne csodálkozzon, hogy alattvalóként végzi, a szó szoros értelmében. És azon se csodálkozzon, hogy a kutya nem fog vele és a többi alattvalóval törődni, hacsak annyiban nem, hogy több pénzt csurgasson az uralkodó párt által kijelölt, soha meg nem telő pénznyelőkbe. Megvitatni? Az az Olvasó benyomása, x év pártállami tapasztalat után, hogy vele bárki bármit meg akar vitatni? Ő maga persze megvitathat, amit csak szeretne, a kocsmaasztalnál, színház büféjében, vagy otthon a családdal, de ez édeskeveset számít. A többség pedig nem dönt. Soha nem is döntött, és soha nem is fog. A többség - az sem többség, hanem aktív kisebbség, miközben a passzív többség nézi, nagy, kerek, buta szemekkel - akkor lesz csak többség, ha egy furfangos matematikus a valódi többség kizárásával ezt állítja róla. Az előbb említett aktív kisebbség sem dönt, illetve dönt, de nem úgy, ahogy a kedves hozzászóló értette. LEdönt. Másra ugyanis nem képes. EL tud távolítani vezetőket, MEG tud döntetni rendszereket, de újat nem tud alkotni. Nem tud választani (lehetőségek között dönteni), csak ellenválasztani. Ezért jobb az ilyesmit megelőzni. Ezért van szükség a kormányzati kontrollra.

Nem mondanám, hogy csak rossz és rosszabb döntés van az ember életében. Nem azért nem mondanám, mert sem a "jó" sem a "rossz" kifejezést nem használom szívesen. Ha muszáj, használom őket, de nálam a "jó" a "célszerű", "rossz" a célszerűtlen. Cél pedig az, hogy a felismert isteni akaratnak megfelelően cselekedjünk. Vagy a természet felismert rendjének megfelelően, kinek melyik megfogalmazás tetszik. Hogyan lehet felismerni a természet rendjét? Úgy, hogy működik, vagy nem működik. Nem egy-két évig, évtizedig, évszázadig, hanem évezredekig. Hogy mi LESZ, nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy mi VOLT. Ha nem is részleteiben, de szerkezetében mindenképpen.

Nem, nem a királyság, drága monarchisták. Akár az is lehetne, de a megfelelő király kiválasztása ma még némi nehézségekbe ütközik. Viszont nem is Putyin, és nem az amerikai elnöki rendszer. Utóbbi béna, előbbi tálcán kínálja a visszaéléseket. Talán Irán, mínusz a teokrácia. Vagy a régi Izrael, Saul és Dávid idejében. Személyektől függetlenül a bírák intézménye. Plusz a középkori uradalom-autonómiák és centrális kormányzás rendszere EGYÜTT. Valódi hatalommal, saját felelősségre, elvben korlátlanul, gyakorlatilag azokon a korlátokon belül, amelyeken belül működőképes tud maradni. Megfelelő - személyes és intézményes - megelőző és ellenőrző funkciókkal.

Nem kell semmit "megvitatni". Mint láttuk, nem is lehet. Elfogadni lehet és nem elfogadni. Indoklás nélkül. Ha valami olyan ellenállásba ütközik, amely lehetetlenné teszi a folytatást, akkor nem szabad folytatni. Ha ez egy agresszív kisebbség műve, és a többség tétlenül nézi, akkor lelke rajta. MOST lelke rajta. Egy ilyen helyzetet csak erővel lehet megoldani. Ehhez két dologra van szükség: erőre és (valódi) többségi felhatalmazásra. E pillanatban a (magyar) helyzet az, hogy az erő a kormányoldalon van, valódi többségi felhatalmazásra pedig a kormányoldal nem ad lehetőséget. Mi lesz ennek a vége?

Semmi jó, kedves Olvasó. Addig, ameddig meg nem értjük, hogy a HMP és a Hikszosz mire való, ameddig megvalósítható cél nélkül kóválygunk nem a valóságról szóló kifejezések labirintusában, ameddig délibábokat kergetünk, ne is reméljünk változást.

A Messiás különben egy meglehetősen kényelmes valaki. Olyan, mind Godot. MAJD jön. Kinek először, kinek másodszor, de mindkettőnek: MAJD.

 

2013. 04. 02.

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1