Néha a következő jut az eszembe, amikor a lapomon működő fluktuációt - jönnek, mennek, teljesen maguktól, mert már alig-alig merek még ismerőst sem bejelölni - figyelem: "Lenin szokás szerint egyedül maradt a véleményével". Aztán eszembe jut Thomas Manntól mindenki, aki nagyon kevesekkel maradt az övével. Az, hogy az összes ujjongásnak mi lett a vége eddig. Hogy menyire utálták Mátyást a korában, mit gondolnak most Ferenc Józsefről és Metternichről, és vajon mit fognak gondolni róluk pár száz év múlva. Láttam nemrég egy Ferenc József-portrét. Semmi mást nem javaslok annak, aki egy kicsit is elgondolkodott valaha annak az igazságtartalmán, hogy "a szem a lélek tükre", hogy nézze meg a SZEMEIT. Semmi mást, csak a szemeit. Aztán nézze meg bármelyik mai politikus szemeit. Még a mostani kormányra jutása előtt mondtam a következőket ugyanerről a témáról: tessék egyszer belenézni Orbán Viktor szemébe. És aztán - nem vicc - Joseph Göbbelsébe, épp elég fénykép maradt fenn róla. "A doktor vagyok, sok hírt megorvosoltam", írta róla Brecht, még a háború előtt. Tessék csak összehasonlítani a kettőt. Pedig Orbán Viktor nem közvetett tömeggyilkos. Még egyelőre, bár nem sok választja el tőle.
Ahhoz, hogy valaki jó államfő legyen (szándékosan írtam államfőt, mert a magyar állam feje valójában a miniszterelnök), elsősorban arra a bizonyos dignitas-ra, méltóságra van szüksége. Nem sármra, nem kedves mosolyra, nem okos gondolatokra, hanem istenadta fensőbbségre. Enélkül MINDEN hatalom bitorolt hatalom. Gordoné is az lenne, Orbáné is az. Hogy el ne sikkadjon, hozzátéve megismétlem az előbb leírt másik szót: ELSŐSORBAN.
És persze egy olyan társadalomra, ami ez irányban szelektál. De ez nem Gordon társadalma lenne. A timokrácia, hogy megint visszamenjek Platónra, avagy arisztotelészi kifejezéssel politeia, a gazdagok, vagy DICSŐSÉGRE SZOMJAZÓK uralma nem azonos az arisztokráciával, a LEGJOBBAK URALMÁVAL. Persze, addig, ameddig a többségnek még mindig a "királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák" kavarog a fejében, diszkréten elfelejtve az utolsót, ne is várjuk, hogy megért valamit.
2012.10.27.