Nem Jancsó Miklós 1964-es filmjéből persze. Találtam itthon egy kabátot, amit még soha nem hordtam - több ilyen is van, de ez különösen alkalmasnak látszott téli városi és nem városi gyalogtúrák megtételéhez, autó hiányában. Találtam hozzá egy szintén eddig nem használt, zöld, ellenzős, amerikai kötött katonai sapkát és egy Merrell bakancsot. Tudni kell rólam valamit: azon jó pár dolog egyike, ami zsenge gyerekkorom óta halálosan nem érdekel, különösen saját magamat illetően, a divat. A kabát olasz, fekete, hosszú, kapucnis és pehelybélésű, jó drága volt emlékeim szerint, a bakancs úgyszintén. Mostanában csak Sherpa nadrágban járok, ami szintén nem turkálós szerzemény, ma ezeken kívül volt rajtam még egy Dél-Afrikából hozott pulóver és egy barna póló. A minőségnek és az áraknak jelentőségük lesz, csupán ezért írtam le őket.
Már akkor sejthettem volna valamit, amikor egyik gyerekem egyik anyukája meglátott ezekben és összecsapta a kezét, majd röhögésben tört ki. A következő észrevétel az újságostól hangzott el, amikor megkérdezte, kirándulni megyek-e /az előbbi ruhaneműeket ekkorra már egy Reebok hátizsák is kiegészítette/?
A katarzis ma este kilenc körül következett be, a Margit-körúton. Két rendőr jött velem szemben. Mivel az utcai rendőrjárőr, különösen a gyalogosokat minden különösebb ok nélkül igazoltató rendőrjárőr a Kádár-kor óta eltűnni látszott, azt gondoltam, valamelyik közértbe mennek vacsorát venni maguknak. Nos, nem oda mentek. Végigmértek, az egyik előkapta a jegyzettömbjét - érdekes módon ez sem változott azóta, hogy ilyesmit először láttam - a másik pedig elkérte az irataimat. Már a lakcímkártyánál tudta, hogy lukra futott, gyorsan és mosolyogva megkérdezte még, hogy "mi a foglalkozása, Péter?", majd a kitöltetlen jegyzettömböt szorongató társával együtt villámgyorsan távozott.
Két tanulság vonható le mindebből. Az első - és ez a mindennapi élettől a politikáig mindenre kiterjed -, hogy, amint Rita Monaldi és Francesco Sorti egyik könyvében olvasható, a világot a VÉLEMÉNY irányítja. A rendőr nem engem igazoltatott, hanem azt a hajléktalant, akire emlékeztettem: a véleménye alapját azonban nem valamiféle, akárcsak felületes vizsgálódás, hanem egy előzetes ELKÉPZELÉS, más szóval ELŐÍTÉLET adta. Ezért győzött 1990-bern Antall József, 1994-ben Horn Gyula, és ezért győzött Orbán Viktor is 2010 áprilisában: nem az MDF-re, MSZP-re, Fideszre szavaztak, hanem a szabadságra, háromhatvanas kenyérre és polgári konszolidációra, ANÉLKÜL, HOGY A LEGCSEKÉLYEBB KÍSÉRLETET TETTÉK VOLNA A VALÓSÁG KIDERÍTÉSÉRE. A tapasztalatok NEM halmozódnak, mondta erről nemrég Bokros Lajos egy ismerősömnek.
A másik tanulság már maga az új tapasztalat. Egy mai fiatalnak retro, nekem nosztalgia lehetne, de valahogy mégsem tudok örülni neki: a rendőrség szép lassan visszatér abba a szerepbe, ami a bűnüldözésnél mindig jobban ment neki, a rend LÁTSZATA őrzőjének szerepébe. Ugyanazt teszi majd, mint a Médiahatóság, és megannyi más még nem létező, vagy megfelelő jogkörrel még nem ellátott hatóság: ők lesznek az eszköz, amivel a szemetet a szőnyeg alá söprik.
Egyvalamit nem lehet majd eltüntetni: a bomlás SZAGÁT. Hogy ez a szag még azelőtt elviselhetetlenné válik, mielőtt bekövetkezik az el nem takarított szemét okozta a katasztrófa, abban ez idő szerint csak reménykedni lehet.
2011.01.11.