A világ

Az egész teremtett világ, részeiben és egészében JELKÉP. Nem egyszer írtam már le. Az egész világ Isten igéje, írja nekem Piroska Józsi barátom, és, folytatja, Ágoston szerint ennek tükre az ember elméje. Az elme Isten igéjének a tükre. De ez azt is jelenti, hogy a világ meg az elme tükre. Azt látom meg belőle, amit képes vagyok meglátni. Annyit tükrözök vissza Isten igéjéből, amennyi bennem van. Annyira fogok torzítani, amennyire torz vagyok. Én magam csak e tükör által vagyok képes látni. TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN, ahogy Pál apostol írja. Látszólag a világot (Isten igéjét) szemlélem, de valójában SAJÁT MAGAMAT.

Én úgy szoktam fogalmazni, hogy minden, amit a világból meglátunk, olyasmi, mint amikor a hülye gyerekkel meg akarunk értetni valamit. "Jó, így nem megy, akkor próbáljuk meg emígy. Úgy se megy, nem baj, akkor nézzük innét. Ha innét se látod, talán érdemes megpróbálni amonnét." És ez vagy a megértésig tart, vagy a halálig.
Kurva könnyen beszélek a "megértés"-ről. Mintha én már érteném. Elméletben körül tudom járni, nagyjából, talán már SEJTEM, de az értéstől olyan messze vagyok, mint Makó vitéz volt Jeruzsálemtől. Pont, mint a kedves Olvasó. Ugyanabban a csónakban evezünk. Még Buddha is ugyanabban a csónakban evezett, ezért hívták többek között Tathágatának, Ugyanúgy Járónak. Na persze, ő aztán átért a túlsó partra. Legalábbis így mondják. Azért ehhez is van némi hozzáfűznivalóm, kedves Olvasó. A Buddha, MINT BUDDHA (Megvilágosodott) csak EGYES SZÁM ELSŐ SZEMÉLYBEN érvényes. Úgy, mint "ő", már nem. Úgy csak egy ember volt, aki élt, bölcseket mondott, aztán meghalt. Ugyanúgy járt, mint mi mindannyian járunk és fogunk járni.

E VILÁG RÓLAM SZÓL. Nem rólad, róla, rólunk, rólatok, róluk, hanem rólam, s ezt az Olvasónak is így kell kimondania. Máshogy nincs értelme. Minden, amivel találkozom, valamit jelképez belőlem. Valamit, ami nem jó és nem rossz. Olyan, amilyen. A "jó" és a "rossz" végső értelmében egy-egy TÉVEDÉS. Csak bizonyos relációban jelent valamit. Egy meghatározott koordinátarendszerben. Ez a koordinátarendszer pedig ÉN VAGYOK. Egy teljesen esetleges valaki, a világ véletlenszerűen összedobott kicsiny szelete, Isten igéjének torz tükre. Minden egyes alkalommal, amikor valamiről kijelentem, hogy "ez rossz", magamról jelentem ki. Minden egyes alkalommal, amikor küzdök ez ellen a "rossz" ellen, magam ellen küzdök. Minden alkalommal, amikor a bennem lévő "rosszat" igyekszem eltüntetni - "megjavulok" -, semmi mást nem csinálok, csak LETAKAROM A TÜKÖR EGY RÉSZÉT.

A cselekedetek önmagukban SEMMILYENEK. Se nem jók, se nem rosszak. ÁLTALAM válnak ezzé vagy azzá. És ha így van, akkor MEG IS FORDÍTHATÓK. Hiszen én vagyok a koordinátarendszer. Minden válhat a javamra és a káromra. MINDEN. Ami "rosszat" tettem, azt nem eltüntetni kell, nem is lehet, hanem JÓVÁ VARÁZSOLNI. Megszüntetni a koordinátarendszert, mint koordinátrendszert. Minden úgy volt, ahogy van, és úgy lesz, ahogy van.
Isten igéje - jelképesen, ezáltal valóságosan - TEREMTÉS. A teremtés pedig varázslat.

És Isten JÓ.

2014. 07. 28.