Geri Tibi barátom - így személyes ismeretségtől függetlenül is -, vagyis inkább felebarátom a szó "agapé" értelmében, amely azt jelenti: annak ellenére való szeretet, szóval Geri Tibi ma reggel feltette a lapjára, hogy letörték az éjszaka az autójáról mindkét rendszámtáblát, és ez megjelent nálam is. Tehát, fűzte hozzá: jó úton jár. Előrebocsátom, nem azért írok erről, mert bármilyen módon bántani akarnám őt. Távol legyen. Azért írok, mert ő maga tette nyilvánossá, és azért írok mert klasszikus példája a helytelen következtetésnek. Azért írok itt, mert ez nem az ő lapja, én meg a látszatát is el szeretném kerülni annak, hogy saját magamat előtérbe akarom tolni más kritizálásával, főleg a saját oldalán. Velem nem ilyen nagylelkűek, de tudjátok, hogy én mindent benyelek, mint kacsa a nokedlit. Vagy majdnem mindent.
És tulajdonképpen nem is róla fogok írni. Sem a megvert Csíntalanról, sem a most kikezdett Bajnairól, akik ugyanezt a következtetést vonhatták-vonhatják le saját szenvedéseikből. Utóbbi le is fogja vonni, nagy nyilvánosság előtt, erre a fejemet teszem. Már el is kezdte azzal, hogy "félnek tőlem". A várható folytatás, "mert igazam van". Pedig pont erről nincs szó.
Az "igazság" csak a kocsmában, a rendelőintézet folyosóján, a gangon, vagy az adóhivatali ügyintézőre való várakozás közben merül fel. A jó, vagy rossz út szintén. Helyette inkább jövedelmező és kevésbé jövedelmező útról beszélnek. Csíntalant nem azért verték meg, vagy Bajnait nem azért kezdik ki, mert az igazságot képviseli az engesztelhetetlen gyűlöletet képviselő Nagy Szauronnal, a Mordor várában lakozó Sötét Úrral szemben. Az ok ennél sokkal prózaibb: beleköp valaki(k)nek a levesébe. T. Péter is beleköpött valakinek a levesébe, V. László is, róluk pedig egészen biztosan tudjuk, hogy nem az igazság bajnokai. Tettek rá magasból az út irányára. Őket az út menti lelegelhető bokrok-fák érdekelték, a kifosztható többi járókelő, egyszóval mindaz, amit bóklászás közben begyűjthettek. Nem csak a Grál-lovagoknak akad konkurenciája. És a Grál-lovagok konkurensének a konkurense nem feltétlenül Grál-lovag.
Mi üzen a rendszámtábla? Első olvasatra azt, hogy fogd be a pofád. Második olvasatra azt, hogy azért fogd be a pofád, mert a kelleténél többen figyelnek rád. De Orbán Viktorra is a kelleténél többen figyelnek, Vona Gáborra is, Hitlerre vagy Sztálinra pedig egyenesen elképesztően sokan figyeltek. Jó úton járunk, nyugtázhatták (volna) elégedetten, ha a bejegyzésíró logikáját követik. És tudjátok, mi a vicc? Hogy TÉNYLEG jó úton jártak volna. Eleiai Zénón, a paradoxonok nagymestere most tapsolna. Nem lett volna például Hosszú Kések Éjszakája. Röhm nem hal meg, mert minek, sínen vagyunk (mint szegény József Attila). Lett volna a professzionális Wehrmacht és Schutzstaffel, Védőosztag, rövidítve SS, pontosabban a Waffen-SS, Fegyveres SS helyett egy hatalmas létszámú, amatőr, SA-ból verbuvált Reichswehr, ami a legelső puskalövésnél úgy elfut, mint a mezei nyúl. Sztálin nem kezdi ki Trockijt, sem a régi bolsevik gárdát, aztán hatalom helyett üldögélhetett volna a többi aktatologatóval az irathalmazok felett tintás bajusszal, mint a titkárok feje. Nem lett volna ukrán éhinség, jezsovscsina, Berija-korszak, és az egész bolsevik tákolmány szép csendesen önmagába roskad és letűnik a történelem színpadáról, ahogy végülis letűnt, csak sokkal kevesebb vér és szenvedés árán.
Nem, a támadások nem a jó út csalhatatlan jelei. A támadások a konkurenciaharc velejárói. Pont most kell keresztbetennie ennek az agyalágyult, idealista hülyének, pont most, amikor...És az idealista hülye, meg a másik hétpróbás gazember között az általa addig élvezett előnyöket féltő nem tesz az égvilágon semmiféle különbséget. Szarik magasról az elvekre. Az idealista hülye meg elégedetten vereti szét a fejét, hogy ő tehát jó úton jár. Pontosabban nemsokára fekszik.
Mi a fasznak írom én le, de leírom ismét. Egy zsidó, egy arab. "Jobb egy élő kutya egy döglött oroszlánnál", írja a zsidó Prédikátor. "Kitapogattuk az eget", mondja Mohamed, az arab, Kardos G. György Simon Róberténél sokkal jobb fordításában, a Korán 72. szúrájában "és láttuk, hogy őrökkel és villogó lángokkal van teli. Egy zugba húzódtunk előlük és HALLGATTUNK".
Nem megalkudni kell. De mindennek rendelt ideje van, idézem megint a zsidó Prédikátort. "Ideje az eltépésnek és ideje a megvarrásnak, IDEJE A HALLGATÁSNAK ÉS IDEJE A SZÓLÁSNAK." Ír persze még mást is. Például ezt: "Ne légy túlságosan igaz és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? Ne légy szerfelett gonosz és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni? JÓ, HA AZ EGYIKET SZILÁRDAN TARTOD, DE A MÁSIKAT SEM ENGEDED KICSÚSZNI A KEZEDBŐL."
Nem, kedves jóakaratúak, a betört orr, kivert fogak, hígítóval leöntött autók, fenyegető telefonok nem a helyes útról szólnak. Hogy az út helyes-e, arról egyedül a VÉGÉN lehet meggyőződni.
Fogsz-e engem szolgálni? - kérdezte Brecht egyik novellahősét a hozzá beköltöző ügynök. A hős nem szólt egy szót sem. Kiszolgálta az ügynököt, főzött rá, mosott rá, majd amikor meghalt, eltemette, és ezt mondta: nem.
2012.12.06.