Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni


 

 

Önkormányzati választások 2010-ben Magyarországon
 
 
 
narancsEmlékeztetőül elevenítsük fel a tavaszi országgyűlési képviselőválasztások első fordulójában első három helyezett párt listáira leadott szavazatok eredményét. Azért nem a két forduló összesített eredményét /amely az úgynevezett kétharmados többséget adja/, mert az nem a leadott voksok valóságos eloszlását, hanem az érvényben levő választási szisztéma alapján megszerzett képviselői helyeknek a parlament összlétszámához viszonyított arányát mutatja. Nos, az április 11-i első fordulón, 64,2 /felfelé kerekítve 65/ %-os részvétel mellett a Fidesz-MPSZ /szintén felfelé kerekítve/ 53, az MSZP 20, a Jobbik 17 %-ot kapott. Ez –csak a Fideszt vizsgálva most már- a 65 % 53 %-át, vagyis az összes választópolgár /felfelé kerekítve/ 35 %-át, nem sokkal több, mint egyharmadát jelenti. Ebből az egyharmadból lett a szavazófülkék forradalma, és a kétharmados többség.
 
Október 3-án a részvétel az utóbbi húsz évben a második legkisebb, 46,64 /felfelé kerekítve 47/ % volt. Az alacsony részvétel okának a „jobboldalt” tekintve a „sínen vagyunk”, a „baloldalt” tekintve a „sínen vagyunk, mint szegény József Attila” hangulatot vélem elsősorban. Összesítve /és felfelé kerekítve/ az MSZP a szavazatok 23, a Jobbik 14, a Fidesz 56 %-át kapta, vagyis a voksukat leadók szavazatának ötvenhat százalékát, tehát /szintén erősen fölfelé kerekítve/ az összes választó szavazatának 27 %-át, nem sokkal több, mint egynegyedét. Hogy a helyzet még cifrább legyen, az egyfordulóssá alakított helyi önkormányzati választások rendszerében ha egy több százezres nagyvárosban akár csak hárman elmennek szavazni, e háromból már ketten megválaszthatják az egész város képviseletét.
 
Fenti okoskodásnak azt lehetne ellenvetni, hogy ez nem több mint a vesztesek vigasza, hiszen minden választásra jogosult elmehetett volna szavazni, ha pedig mégsem tette, érdektelennek tekintendő, bizonyos értelemben nem létezőnek, ahogy egy futballmeccs eredményét sem befolyásolják a kispadon üldögélő világklasszisok. Orbán Viktor nem elégedett meg ennyivel, ebben /is/ követve Kádár János híres konszolidáló mondatát /”aki nincs ellenünk, velünk van”/ és a tavaszi hagyományokat, a győzelmet azonnal totális győzelemnek ábrázolta: „aki elment, felhatalmazást adott, aki otthon maradt, engedélyt adott a munkánk folytatására”. Az van, ami nincs: a kádári mondás is természetesen fordítva hangzott el eredetiben, mégpedig Jézus szájából, a Máténak tulajdonított evangélium 12:30 alatt ekképpen: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol”. A dolog pontosan így áll: aki nem ment el szavazni, egyáltalán nem biztos, hogy nemtörődömségből, érdektelenségből vagy lustaságból tette: lehet, hogy azért maradt távol, mert nem volt olyan jelölt, amire/akire szívesen szavazott volna.  Minthogy ez a rendszer csak azok között enged választani, akik a szavazólapon szerepelnek, és sem az egésszel, sem pedig az egyes szereplőkkel szembeni elutasítást nem engedi meg, sem az, hogy voltak-e ilyenek, sem az, hogy hányan voltak, soha nem fog kiderülni. A teljes elutasítás ezért pontosan ugyanúgy vélelmezhető, mint az érdektelenség vagy hallgatólagos beleegyezés.
 
De van még tovább is. Hogy kiből lesz képviselő- vagy polgármesterjelölt, nem az ő személye, hanem a vele kapcsolatos információk határozzák meg. Ha ezeket az információkat a lehető legtöbb emberhez sikerül eljuttatni úgy, hogy az elleninformációkat figyelembe véve pozitív kép rajzolódjon ki, a jelölt esélyessé válik. Ez a jelölő pártra is vonatkozik. Nem véletlenül írtam az előbb, hogy „vele kapcsolatos”: egyfajta szimbiózis jön létre, amikor az addig és ott nyerni nem tudó párt beáll egy köztiszteletben tartott ember mögé, átvéve a köztiszteletet, vagy a pillanatnyilag népszerű párt támogat egy addig jelentéktelennek tartott /de vagy a lojalitásáért, vagy valami másért hasznosnak ítélt/ embert, mintegy átadva neki a népszerűséget, és ez a viszony mindkettőjük előnyére válik. Választások előtt szabályos embervadászat folyik, ahol a befolyás kiterjesztésének szempontja mellett minden egyéb háttérbe szorul. A különböző pártszínekkel nyilvántartott polgármesterek és önkormányzati képviselők jelentős része nem párttag /sőt olyan polgármesterjelöltről is tudok, aki valamilyen más párt tagja volt a kampány egész ideje alatt, és még most is az/, azt mondani tehát, hogy ez és ez a párt ilyen és ilyen arányú eredményt ért el, még az eredmény értelmezésén túl is félrevezető. Hogy mennyire az, példa rá a megbokrosodott, és volt pártja ellen függetlenként mindkét idei választáson győzelmet aratott edelényi polgármester, Molnár Oszkár.
 
Az átlagember nem szeret gondolkodni. Szeret viszont mindent leegyszerűsíteni. Ormos Mária történész nyolcvanadik születésnapjára készült egy Rubicon-szám az ő munkáiból összeállítva. Nos, Hitlerről így ír: „…az egyik oldal a tömegeket valójában ésszerű emberek racionális gyülekezetének tartotta /kételyeim fejezem ki ez iránt – a szerző/, míg a másik – Hitlerhez hasonlóan – olyan egyvelegnek, amelyben a legostobább válik meghatározóvá, és amelyet ezért a lehető legmesszebbmenő leegyszerűsítés és az alaptételek állandó ismétlése segítségével lehet befolyásolni és vezetni a manipulátor tetszése szerint.” Ismerős, ugye?
 
A minap kaptam egy olyan észrevételt, hogy „inkább a narancssárga, mint a vörös”. Dehogy narancssárga az. Még amit annak akarnak láttatni, is végtelenül sokszínű.
 
2010. október 5.
 

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1