"Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen
Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem
Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem
Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem
Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok
Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem
Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem
Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem
Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam
Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem
Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl
Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem
Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig
Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem
Az én jobbik részem"
(Cseh Tamás)
Az alábbi történet minden szava, hogy stilszerű legyek, hiteles, már csak azért is, mert saját történet. És még véget sem ért. Nem érzelgősségből írom le, csak okulásként.
Két éve a szentendrei házamra felvettem 165e svájci frank hitelt. Ez akkor huszonkét millió forintnak felelt meg, ezerkétszáz frank (mai árfolyamon 288e Ft) havi törlesztőrészlettel. Fizettem, ameddig tudtam, aztán egyszercsak nem fizettem. Elkezdtünk a bankkal levelezni. A hitelt nem mondták fel. Már ezt elkönyvelhetné a tájékozatlan Olvasó jóindulatnak, pedig nem az. A hitel ilyenkor ketyeg tovább, a részletek halmozódnak, kamatos kamatokkal, mint elmaradt tartozás. Az ügy átkerül a bank úgynevezett problémás ügyfélkezelési osztályára. Kiküldenek egy ellenőrt, aki megnézi az ingatlant, és figyelmeztetik az adóst, hogy fel fogják mondani a szerződését. Ha nem jutnak egyezségre, a szerződést felmondják, a tartozást - ez a leggyakoribb- eladják egy faktorcégnek, aki felturbózza saját költségeivel, az ingatlant áron alul értékesíti, az adós minden fellelhető és pénzzé tehető tulajdonát megpróbálja fellelni és pénzzé tenni, és a KAMATOZÓ maradékkal, ami épp ezért soha el nem fogy, élete végéig üldözi a szerencsétlent.
De ezt a hitelt, mint említettem, nem mondták fel. Hatalmas (nem írom le mekkora, mert nincs akkora monitor, se papír) szerencsémre valaki beleszeretett a házba, és meg akarta venni. Huszonhétmilliót ajánlott első körben. A bank ezt el is fogadta, azzal, hogy hozzáteszek még hatmilliót, és rendben is vagyunk. Alkura nem hajlott, harminchárommillió, és kész.
Ekkor azonban meghozták és villámsebesen elfogadták a végtörlesztési törvényt. Hogy ennek mi a háttere, most hidegen hagy, éspedig nem azért, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, és a kezével együtt az érvrendszere is, hanem azért, mert a történet szempontjából, mely történet elsősorban a kapitalizmus és az ember viszonyáról szól, csak technikai jelentősége van.
A tartozásom összege az új játszma kezdetéig nem változott. "Hogyan?" - kérdi most a már emlegetett Olvasó. "Hiszen jó ideig fizettél!" Fizettem, igen, de vannak ugye, kamatok is. És ha késedelem van, vannak késedelmi kamatok is. Kaptam egy papírlapot, rajta a tőketartozás, kamattartozás, elmaradt kezelési költség tartozás (csak ez, bő fél évre hatszázvalahány frank, olyan százötvenezer forint mai árfolyamon).
Kiszámoltuk az ügyintéző hölggyel, ez körülbelül összesen huszonkilenc és fél millió forint lesz. A vevő hajlandónak mutatkozott többet fizetni, mert, mint említettem, beleszeretett a házba, mindössze egy papírt akart volna arról, hogy pontosan, forintban mennyi is a tartozás. Mi sem egyszerűbb ennél, mondtam neki, és elballagtam a bankba. Ilyen papírt nem adhatnak ki, csak a devizában számított összegről, de ő szívesen kiszámolja nekem forintban, sőt le is írja, mondta a hölgy. Huszonkilencmillió-hétszázkilencvennyolcezer lesz, mondta kedves mosollyal. "Nade nemrég még majdnem háromszázezerrel kevesebb volt" - néztem rá nagy bambiszemekkel. "Az NEMRÉG volt" - mosolygott a hölgy. "Azóta megvolt a fordulónap, és hozzájött még egy havi törlesztőrészlet." A törlesztőrészlet, az a tőketartozás ÉS a kamat, suhant át rajtam, tehát, ha a tőke változatlan, csak a KAMATTAL nőhet az össztartozás, de hagyjuk, ahogy Hamvas Béla mondaná. "Akkor hát ennyit kellene befizetni?" "Hát...azt nem tudni pontosan, mennyit, de megkísérelhetjük kiszámolni. Induljunk ki ebből, és adjunk hozzá minden napra, ameddig be nem folyik a számlára, 28,9 svájci frank pluszkamatot, akkor biztosan elég lesz." "Száznyolcvan forintos árfolyamon számolva?" "Száznyolcvan forintos árfolyamon számolva."
Amikor a vevő jelezte, hogy átutalta a huszonkilencmillió-nyolcszáznyolcezer forintot, a két napi kamattal megnövelt végösszeget (vagyis azt a pénzt, amit én annak hittem), ismét beballagtam a bankba. Egy nappal tovább tartott, ameddig ideért, mondta a hölgy. Ez még ötezer-százkilencven forint, megoldjuk. De van még egy kis probléma: a KAMAT egy része NAPI árfolyamon számolandó. Nem nagy ügy, kellene még úgy ötvenezer forint.
Ekkor lehetett, hogy kicsusszant belőlem - hűtelen - az ÉN jobbik részem. Megemlítettem a PSZÁF-et.
A következő tíz percben a hölgy elképesztő mennyiségű belső telefont bonyolított le. A telefonok után eltűnt, és ahogy visszajött - már nem mosolygott - közölte, hogy marad a befizetendő ötezer-százkilencven forint, és ezzel lezárjuk az ügyet. Befizettem, aláírtam a végtörlesztési nyilatkozatot, a hölgy fáradtan búcsút intett, hogy majd szól, amikor bejöhetek azért a papírért, amellyel a vevő töröltetheti az ingatlanra terhelt jelzálogot, én pedig tettem egy nagy sétát a Margitszigeten, majd elmentem edzeni.
De ezt a hitelt, mint említettem, nem mondták fel. Hatalmas (nem írom le mekkora, mert nincs akkora monitor, se papír) szerencsémre valaki beleszeretett a házba, és meg akarta venni. Huszonhétmilliót ajánlott első körben. A bank ezt el is fogadta, azzal, hogy hozzáteszek még hatmilliót, és rendben is vagyunk. Alkura nem hajlott, harminchárommillió, és kész.
Ekkor azonban meghozták és villámsebesen elfogadták a végtörlesztési törvényt. Hogy ennek mi a háttere, most hidegen hagy, éspedig nem azért, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, és a kezével együtt az érvrendszere is, hanem azért, mert a történet szempontjából, mely történet elsősorban a kapitalizmus és az ember viszonyáról szól, csak technikai jelentősége van.
A tartozásom összege az új játszma kezdetéig nem változott. "Hogyan?" - kérdi most a már emlegetett Olvasó. "Hiszen jó ideig fizettél!" Fizettem, igen, de vannak ugye, kamatok is. És ha késedelem van, vannak késedelmi kamatok is. Kaptam egy papírlapot, rajta a tőketartozás, kamattartozás, elmaradt kezelési költség tartozás (csak ez, bő fél évre hatszázvalahány frank, olyan százötvenezer forint mai árfolyamon).
Kiszámoltuk az ügyintéző hölggyel, ez körülbelül összesen huszonkilenc és fél millió forint lesz. A vevő hajlandónak mutatkozott többet fizetni, mert, mint említettem, beleszeretett a házba, mindössze egy papírt akart volna arról, hogy pontosan, forintban mennyi is a tartozás. Mi sem egyszerűbb ennél, mondtam neki, és elballagtam a bankba. Ilyen papírt nem adhatnak ki, csak a devizában számított összegről, de ő szívesen kiszámolja nekem forintban, sőt le is írja, mondta a hölgy. Huszonkilencmillió-hétszázkilencvennyolcezer lesz, mondta kedves mosollyal. "Nade nemrég még majdnem háromszázezerrel kevesebb volt" - néztem rá nagy bambiszemekkel. "Az NEMRÉG volt" - mosolygott a hölgy. "Azóta megvolt a fordulónap, és hozzájött még egy havi törlesztőrészlet." A törlesztőrészlet, az a tőketartozás ÉS a kamat, suhant át rajtam, tehát, ha a tőke változatlan, csak a KAMATTAL nőhet az össztartozás, de hagyjuk, ahogy Hamvas Béla mondaná. "Akkor hát ennyit kellene befizetni?" "Hát...azt nem tudni pontosan, mennyit, de megkísérelhetjük kiszámolni. Induljunk ki ebből, és adjunk hozzá minden napra, ameddig be nem folyik a számlára, 28,9 svájci frank pluszkamatot, akkor biztosan elég lesz." "Száznyolcvan forintos árfolyamon számolva?" "Száznyolcvan forintos árfolyamon számolva."
Amikor a vevő jelezte, hogy átutalta a huszonkilencmillió-nyolcszáznyolcezer forintot, a két napi kamattal megnövelt végösszeget (vagyis azt a pénzt, amit én annak hittem), ismét beballagtam a bankba. Egy nappal tovább tartott, ameddig ideért, mondta a hölgy. Ez még ötezer-százkilencven forint, megoldjuk. De van még egy kis probléma: a KAMAT egy része NAPI árfolyamon számolandó. Nem nagy ügy, kellene még úgy ötvenezer forint.
Ekkor lehetett, hogy kicsusszant belőlem - hűtelen - az ÉN jobbik részem. Megemlítettem a PSZÁF-et.
A következő tíz percben a hölgy elképesztő mennyiségű belső telefont bonyolított le. A telefonok után eltűnt, és ahogy visszajött - már nem mosolygott - közölte, hogy marad a befizetendő ötezer-százkilencven forint, és ezzel lezárjuk az ügyet. Befizettem, aláírtam a végtörlesztési nyilatkozatot, a hölgy fáradtan búcsút intett, hogy majd szól, amikor bejöhetek azért a papírért, amellyel a vevő töröltetheti az ingatlanra terhelt jelzálogot, én pedig tettem egy nagy sétát a Margitszigeten, majd elmentem edzeni.
Három és fél óra múlva, a lábtológép-gyakorlat közben, délután fél hatkor megszólalt a telefonom. A kedves hölgy volt, a bankból. "Mégis kellene egy kis pénz", mondta. "Az elmaradt havi törlesztőrészleteket" - kamatról most nem esett szó -"csak napi árfolyamon lehet végtörleszteni, ez még úgy cirka félmillió."
Az összes okmány gondosan kerüli a forintösszeget. Én csak egy végtörlesztési NYILATKOZATOT írtam alá, de KAPNI, például az átutalásról az én számlámra, arról, hogy ezzel vége, kiegyenlítettem mindent, az égvilágon nem kaptam semmit. A BANK tudomásul vette a pénz jelenlétét, talán örült is neki magában, végtére is ez valóságos pénz volt, nem afféle virtuális frank, mint amin az én, és ezer meg ezer sorstársam hitele nyugodott. SAJÁT nyilatkozatommal távoztam, nem a bankéval. Saját...de ezt most a szemérmes Olvasó kedvéért nem folytatom.
Hogy a "még cirka félmilliónak" mennyi a napi kamata, és mikor érem utol saját magamat a befizetésekkel, amelyek nem az én hibámból és akaratomból tolódnak mind későbbre, arról jelen pillanatban fogalmam sincs. Ha jól értettem a kedves hölgy szavait, most törvény ide, törvény oda, ki kell fizetnem a mindenkori árfolyam szerinti összes elmaradt törlesztőrészlet-tartozásomat, késedelmi kamatostól, MINTHA MI SEM TÖRTÉNT VOLNA, és aztán végtörleszthetek kedvemre. Más szóval: ha valaki NINCS BAJBAN, spekulálhat a frank-forint árfolyam romlására, és megúszhatja a magasabb részleteket. HA, és amennyiben valóban így szól a törvény, és ezt célozza.
Az összes okmány gondosan kerüli a forintösszeget. Én csak egy végtörlesztési NYILATKOZATOT írtam alá, de KAPNI, például az átutalásról az én számlámra, arról, hogy ezzel vége, kiegyenlítettem mindent, az égvilágon nem kaptam semmit. A BANK tudomásul vette a pénz jelenlétét, talán örült is neki magában, végtére is ez valóságos pénz volt, nem afféle virtuális frank, mint amin az én, és ezer meg ezer sorstársam hitele nyugodott. SAJÁT nyilatkozatommal távoztam, nem a bankéval. Saját...de ezt most a szemérmes Olvasó kedvéért nem folytatom.
Hogy a "még cirka félmilliónak" mennyi a napi kamata, és mikor érem utol saját magamat a befizetésekkel, amelyek nem az én hibámból és akaratomból tolódnak mind későbbre, arról jelen pillanatban fogalmam sincs. Ha jól értettem a kedves hölgy szavait, most törvény ide, törvény oda, ki kell fizetnem a mindenkori árfolyam szerinti összes elmaradt törlesztőrészlet-tartozásomat, késedelmi kamatostól, MINTHA MI SEM TÖRTÉNT VOLNA, és aztán végtörleszthetek kedvemre. Más szóval: ha valaki NINCS BAJBAN, spekulálhat a frank-forint árfolyam romlására, és megúszhatja a magasabb részleteket. HA, és amennyiben valóban így szól a törvény, és ezt célozza.
Most péntek este van, de csak nekem: másoknak szombat hajnal inkább. A vevő még nyugodtan alszik - legyen szép hétvégéje -, amikor majd hétfőn-kedden tájékoztatom, ha nem néz komplett hülyének, valószínűleg úgyis azt fogja csinálni, amit bármely épelméjű ember csinálna a helyében: a feleségével felváltva fognak kimenni a konyhába sírni vagy káromkodni. Aztán majd megnyugszik, és kitalálunk valamit. Hiszen miénk a vár...illetve inkább...a lekvár.
És talán a jobbik részem is visszatér egyszer, mint annak idején a pireneusi hegyikutyáim, miután hasztalan próbálták elkapni a kiszemelt őzet vagy vadnyulat.
Csak az a kérdés, hogy mikor, és mi történik még addig.
2011. 10. 15.