"Annál, ha a hatalom ökle rád sújt,
csak egy rosszabb történhet veled: ha tenyerére ültet." (Balla D. Károly)
És ez nem csak a hatalommal van így. Nem hálás dolog, amit csinálok. Nem hálás dolog az embernek három lépéssel előre gondolkodni. Még kevésbé hálás...majdnem azt írtam, hogy középen lenni, de nem. Én nem vagyok középen. Azok az emberek se voltak, akikkel tegnap találkoztam. A "jobb" és "bal" UGYANANNAK a botnak a két vége. Nem szeretnék potméter lenni. De a botot se szeretem, még képletes formában sem. Se innét, se onnét.
Már annyira rég volt, hogy pár óra alatt tízzel csökkenjen az ismerőseim száma - és még hol van ennek a vége -, hogy már szinte hiányzott. Ameddig az ember elírogat érzelmekről, álmokról, definíciókról, addig az olyan személytelen. Lehet az is. Ha felveszem, felveszem, ha megértem, megértem. Általában nem, és akkor mi van?
Nade ilyenkor? Amikor nincs benne semmi elvontság, semmi csavar, bár érteni, erre leteszem a nagyesküt, a fele nem érti, aki elolvasta. Viszont belekotor az akolba. Akármelyik akolba. Amit már úgy megszoktunk.
Pedig nem kotor bele. Egyszerűen egy másik szobába helyezi a színteret. Ha tízszer nem utaltam az elmúlt években a címet adó Capote-idézetre, akkor egyszer sem. Ilyen című írásom is volt, ezért a kettes szám. NEM EZ A SZOBA. Az a szoba, amiben élünk, nem az, amiről ábrándozunk. Fel nem fogom aggyal, hogy miért kell akármelyik idiótának - aki még mindig nem látja, ami nem hogy majdnem kiböki a szemét, hanem már ki is bökte, ezért nem lát, és ezzel ez a mondat egyben meg is van válaszolva - a többi idiótára erőltetni a saját hagymázas elképzeléseit, melyek úgy sem valósulnak meg, nem is valósultak meg soha. NINCS: demokrácia, szabadság, függetlenség, kommunizmus, fajmagyar, Paradicsomkert, semmit nem lehet örök időkre konzerválni, és örök idők sincsenek, ha nekem nem hisznek, meg lehet kérdezni akármelyik fizikust, nincs önzetlenség, ősi juss, csodaszarvas, Bölcsek köve, amit most Magyarországnak hívunk, nem lesz mindig magyar, Anglia angol, Németország német, Oroszország orosz, a cigányok előbb-utóbb beolvadnak a többi népbe, a feketékkel, sárgákkal is össze fogunk keveredni még jobban, és eljön az az idő, amikor az utolsó Habsburg is örök álomra hunyja szemét. Hogy a zsidókkal mi lesz, nem tudom, de ha hihetünk a genetikusoknak, és miért ne hihetnénk, már ők se a régiek, és nagy részüknek különben sincs kifogása az asszimiláció ellen. Mondani meg mindenki azt mond, amit akar. A továbbiak már csak értelmezési kérdések. Végülis egy koromfekete ember tarthatja magát akár eszkimónak is, ha az általa elfogadott leszármazási vonalakból ez jön ki. Ha az Árpád-ház lehetett Árpád-ház, akkor én is lehetek bárki, akihez bármelyik ősömnek bármiféle köze volt. Már csak azt kell eldöntenem, hogy melyik csapat a szimpatikusabb. Ha a rómaiak, akiknek a birodalma, még a nyugati felét tekintve is annyi ideig állt fent, amennyit a Führer csak remélt az övének, nem csináltak ügyet belőle - volt ott minden, fattyaktól az adoptálásig, még csak az sem kellett, hogy az adoptáló "szülő" legyen az idősebb, lásd például Publius Clodius Pulchert Caesar idejéből -, nekünk se kellene. És ha fogalmam sincs, kik az őseim? Megint Spirót fogom idézni: "- Te zsidó vagy? - kérdezte Uri, zavarában görögül. - Nem ismerem a szüleimet - felelte Kainisz görögül. - De nem lehetek zsidó, azok nem tesznek ki lányt. Germán sem lehetek, azok sem szabadulnak meg a lányoktól. Lehetek latin, gall, hispán, kopt, arab, szír, görög, pún, illír, etruszk..." Nyugodjon bele, kedves Olvasó, mindnyájan lehetünk akárkik. Bárki nemzhetett minket, vagy ha nem minket, valamelyik ősünket. Az emberek tíz százaléka mástól születik, mint akit az apjának hisz. E kérdésben egészen kompetens vagyok. De ha Hódító Vilmosnak, aki még aláírni is úgy írta magát alá, mint William, the bastard, azaz Fattyú Vilmos, nem derogált, másnak se kellene.
Mindenki játsszon azzal, amivel szeret játszani, kedvére. Higgye, amit hinni akar. Hogy Szolzsenyicint idézzem - ezt is idéztem már -: nyugodtan imádkozhattok isteneitekhez. A tieitekhez, ti. Én meg az enyéimhez. Hogy aztán az vagyok-e, amit állítok magamról, megint más kérdés. Egyetlen kálvinista volt, Kálvin, egyetlen lutheránus, Luther, egyetlen mohamedán, Mohamed. Éppen ezért követőik nem is így hívják magukat, hanem reformátusnak, evangélikusnak, muzulmánnak. Ráadásul nincsenek "tiszta" gondolkodások. Kevert gondolkodások vannak. Így jelenik meg a liberálszocialistától a konzervatív liberálisig annyi fából vaskarika. Zavaros is, ellentmondásos is, de legalább a valóságot tükrözi. Ami olyan, amilyen.
Szóval, lehet ezt a játékot még játszani egy ideig. Lehet úgy tenni, mintha baromira ráérnénk. Lehet kísérletezni vele, hogy ami sohasem ment, majd most menni fog. El lehet harcolgatni a felhők alatt, a felhők felettire hivatkozva. Csak azt nem értem, minek. Nincs elég valóságos probléma? Luxus. Kurva nagy luxus.
Szóval, mindenki játsszon, amivel szeretne, de ne akarja, hogy én is azzal szeressek játszani. Hogy sohasem volt másként? Hát dehogynem. Zavart bárkit az 1991 előtti, különösen a titói Jugoszláviában, hogy a szomszédja magyar, szerb, horvát, bosnyák, albán vagy makedón? Ha zavarta is, eszébe jutott felgyújtani a házát és golyót röpíteni a fejébe? Megtagadta bárki is a saját, osztrák-magyar hadseregben ÖRÖMMEL szolgáló, ZSIDÓ nagypapámtól a Károly-csapatkeresztet és "tűzharcos" minősítést? Vagy a SZERB (kvázi ellenség) nagymamámtól a BÉCSI orvosi egyetem elvégzését?
Én nem akarok senkit megbékéltetni senkivel. Nem akarom, hogy bárki mást gondoljon, mint amit gondolni szeretne. De ő se akarja, hogy én mást gondoljak. És ha már együtt kell laknunk, vegyük tudomásul, hogy nem oszthatjuk kétfelé-sokfelé az egész házat. Vannak helyiségek, ahol, akarjuk-nem akarjuk, közösen kell elboldogulnunk. Pártállástól függetlenül. Ami nem az én szobám, és nem a te szobád. Mindkettőnké. Amit nem sajátíthat ki egyikünk sem. Egy közös. EGY MÁSIK. Amire nem célszerű semmiféle bilétát ragasztani.
Ezért kell leváltani a pártrendszert. Nem a pártokat, drága, értő Olvasó. A pártokra épülő rendszert.
"Fekszenek ott mind a ketten, / megférhetnek szépen, csendben." Régi Omega. Meg lehet így is férni, kedves Olvasó. Mint a dalban. Egyikük egy madár volt.
A másik egy halott.
2014. 11. 18.