A természeti törvényszerűségek
"Természeti törvényszerűségek és a mai, általunk egész világnak nevezett (messze nem az) társadalmi berendezkedésének átfedéseiről, hasonlóságok, különbségek, irányok elemzéséről szeretnék Tőled olvasni" - kérte az én egyik igen kedves barátom. Legyen. Szinte vérző szívvel mindjárt egy kijavítással kell kezdenem. Erős a gyanúm ugyanis, hogy barátunk nem törvényszerűséget, hanem törvényt akart írni. Azonban természeti törvények nincsenek. Ahogy - Könyves Kálmán király címünkben idézett, boszorkánypereket korlátozó megállapítása szerint - strigák, seprűs boszorkányok sincsenek, bár ettől maleficák, vagy - hímnem - maleficusok, rontást előidézők még vidáman lehetnek. Nade akkor Newton törvényei? Boyle törvénye? Ohm törvénye? Faraday törvénye? Einstein törvénye? Ezek NEM törvények, kedves Olvasó, még ha így is nevezik őket. Ezek megállapítások. A természeti törvények távolról sem törvények olyan értelemben, amilyen értelemben a humán társadalmat szabályozó humán rendelkezések azok. Ez is egyike a fogalmak általi félrevezetésnek. Ha ugyanis egy konstatálást - amin, amennyiben helytálló, ha akarnánk, se tudnánk változtatni - közös nevezőre hozunk egy ember által alkotott szabállyal, könnyen az a képzet alakulhat - és alakul - ki, mintha a kettő egyformán "erős" volna. Pedig dehogy.
A természeti törvények - azok, amiket természeti törvényeknek nevezünk - LEÍRNAK. Elmondják, hogy ekkor és ekkor ez és ez történik. Ha pontosan írnak le, akkor nagy valószínűséggel tényleg az és az történik. Nem MINDIG, mert ilyen érvényes megállapítást a fizika - és általában a tudomány - nem tehet, csak nagy valószínűséggel. A tiszta univerzális állítások, mint a tiszta egzisztenciális állítások negációi, tagadásai NEM verifikálhatók (igazolhatók), csak falszifikálhatók (cáfolhatók), mondja Karl Popper. Azt az állítást, hogy "minden hattyú fehér" nem lehet igazolni, csak cáfolni lehet, úgy, hogy találunk egy nem fehér (például fekete) hattyút. A "természeti törvények" (nem tautologikus, azaz szintetikus) tiszta univerzális állítások. A tudományosság ismérve nem az igazolhatóság, hanem a CÁFOLHATÓSÁG. Mit is mond még Popper? Ha egy falszifikálható "T" elmélet jóslatait tapasztaljuk, akkor nem mondhatjuk, hogy az elmélet igaznak bizonyul, hanem csak azt, hogy korroborálódik, azaz IDŐLEGESEN KIÁLLTA A TESZTELÉS/KRITIKA/FALSZIFIKÁCIÓ PRÓBÁJÁT. Mindig van egy "de". Erről általánosságban a fizika azt mondja, hogy van, de ELHANYAGOLHATÓ. Annak, hogy egy elejtett ólomgolyó ne essen le a földre, hanem spirálvonalban kirepüljön az ablakon, szintén van némi esélye, csak olyan csekély, hogy nem foglalkozunk vele. Amiket természeti törvényeknek hívunk, valójában még csak nem is megállapítások, hanem MATEMATIKAI VALÓSZÍNŰSÉGEK. Persze ettől szép az egész. Hogy soha nincs vége a keresésnek.
Barátunk azonban nem erről akart olvasni, hanem a társadalomról. A "társadalmi törvényszerűségek" szép, komoly, az alkalomhoz - csak pár perccel múlt el május elseje -illő kifejezés. Hát ha még az "objektív" szót is hozzászuszakolnánk. Csak fel kell őket tárni, és akkor csinálhatunk a társadalomból...mit is? Mondjuk, egy gőzgépet. Vagy egy belső égésű motort. Később egy termonukleáris hajtóművet. Ami rendületlenül HALAD előre. Hogy hova előre, az értelmezés dolga. Bárhová. Akár vissza is, ha ez az előre. Vagy fel. Vagy le. Négy fal között ide-oda, mint Stollár Miki (a vízicsoda). Az első probléma ezzel az, hogy a társadalom nem azonos az emberek összességével. Az élő anyag, ez esetben jelesül az ember, nem kezelhető a nem élő anyaggal ekvivalens módon. Vagyis kezelhető, de nem célszerű úgy kezelni, ugyanis NEM élő anyag, hanem valami teljesen más. Nem hogy az ember, de egy kutya, egy fa, egy egysejtű sem írható le tudományosan. Leírható, mi van benne, milyen a formája, de pont az, amitől ember, kutya, fa, egysejtű, nem írható le. Másképpen: nem fejezhető ki matematikailag. Az anyagi természet nyelve a matematika, ahogy Galilei megfogalmazta. Ha pedig tudományosan nem írható le, akkor törvényszerűségei sincsenek, még olyan értelemben sem, amilyen értelemben az élettelen természetnek vannak. Törvényszerűségei a kiborgoknak vannak. Illetve...
A társadalom ugyanis - és ez a második probléma - szintén NEM élő anyag. Nem élő emberekből áll, csak élő emberekre BONTHATÓ LE. Még csak anyag sem. Maga az egész egy kizárólag elvontan kezelhető struktúra. Egy kapcsolatrendszer. Ez már leírható matematikailag, tehát - az előbbiek értelmében vett - "törvényei" is vannak. Meg lehet állapítani róla egyet s mást. A végtelenségig természetesen nem lehet visszamenni, legfeljebb pár axiómáig. A tízparancsolat például tíz axióma. Minél kevesebb az axióma, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a "törvény" helytálló, mondja a tudomány. A tíz igazán nem nagy szám. Az axióma, vonatkozzon bár a társadalomra, vagy a fizikai természetre, tovább nem magyarázható. Megállapodás szerint elfogadott alaptény. Itt végződik a tudomány és itt kezdődik a vallás. Tudomány és vallás az axiómában találkozik. Mit tudunk tehát tenni a társadalommal? Konstatálni tudjuk, hogy így és így működik, úgy és úgy nem működik. Ennek a konstatálásnak az eredménye a jog. Mivel emberi alkotás, és mivel ugyanolyan keresés eredménye, mint a tudomány törvényei, ugyanannyira szükségképpen tökéletlen, és soha nem is lesz tökéletes. Vak tyúk is talál szemet: bár barátunk nagy valószínűséggel nem ezt a szót akarta használni, a "törvényszerűség" mégis tökéletes választás. Nem törvény, hanem törvény-SZERŰ. Olyan, mintha az lenne.
Nade hogy jön ide a gőzgép? Úgy, hogy az ember és a társadalom KETTŐ. Feloldhatatlan ellentét feszül köztük. Még a gőzgép alkatrészei és a gőzgép között is feloldhatatlan ellentét feszül, ezért megy idővel tönkre. Csakhogy a gőzgép alkatrészeiből valami hiányzik, ami az emberben megvan. (Igazából nem hiányzik, csak sokkal kevesebb van benne, mint egy élőlényben. Sőt nem is BENNE van, bár mégis benne van. Semmi nem teljesen élet nélküli - valamiképpen -, még egy kő sem, de ez - és az, hogy miért és hogyan - sok lenne most a kedves Olvasónak, ezért nem is folytatom. Még a végén megint fejemhez vágják, hogy zavarosan fogalmazok.) Sicuti cadaver, mondják a jezsuiták. Engedelmesen, mint a holttest. De az élő ember még nem holt. És ezért többnyire nem engedelmes. Ha pedig nem engedelmes, akkor a cselekedetei sem számíthatók ki egzakt módon. Valamennyire kiszámíthatók, de ez a "valamennyire", bármilyen pontos, mindenképpen sokkal pontatlanabb lesz, mintha gépekről beszélnénk. Sokkal több meglepetést produkálhat. És mindig lázadozni fog a társadalom "törvényei" ellen. Mindig ugyanaz marad a nóta. Mindig egy olyan társadalomba fog vágyódni, ami nem olyan, mint amiben él. Soha nem lesz elégedett.
Mit tehetünk hát? Olyan kevés alaptörvényt kell hozni, amilyen kevés alaptörvényt (most nem az orbánista Alkotmányról beszélek) csak lehet. Ezeknek az alaptörvényeknek nem elméleteken, hanem KONSTATÁLÁSON kell nyugodni. Annak tudomásul vételén, hogy a társadalom így és így működik csak. És ha ez a működés kevéssé sérül valakinek a cselekedetei következtében, vagy ez a sérülés megreparálható, akkor MEGBOCSÁTÓNAK kell lenni. A "büntetés" kiszabásánál egyedül a társadalmi CÉLSZERŰSÉG kell(ene), hogy vezéreljen. Az a minimum, ami ahhoz szükséges, hogy a társadalom működőképes maradjon. Még büntetésnek sem kellene hívni, hisz valójában nem az. JOGKÖVETKEZMÉNY, semmi más. A hatalom ÖNKORLÁTOZÁSA, MEGBOCSÁTÁS, CÉLSZERŰSÉG. A Hikszosz három kormányzási alapelve.
Nincs semmiféle elmélet. Semmi korszakalkotó felfedezés. Tudományos felismerések gyakorlatba való átültetése. Az egyén és a társadalom örök riválisok és örök egymásrautaltak. Egymás életbentartói és egymás végzetei. Ezt a paradoxont nem lehet feloldani. Ezzel kell együtt élnünk, ahogy lehet, és ha más nem előzi meg, emiatt fogunk egyszer kihalni. Nem újítanunk kell, hanem MEGFIGYELNI.
Mint a tudomány is teszi. Levonva minden következtetést, amelyet le kell vonni. Azt is, ami megfelel az elképzelésünknek, de azt is, ami nem felel meg. Hogy a törvényszerűségeink minél közelebb kerüljenek a törvényekhez.
2013. 05. 02.