Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

A teljes társadalmi rendszert alapjaiban meg kell változtatni. Hogy milyenre, abba most sem tér, sem idő, sem kedv nincs belemenni, akit érdekel, a portálon elolvashatja, különösen a Búcsú a pártoktól két részében. Röviden most csak annyit, hogy hatékonyra, kiegyensúlyozottra, alulról és felülről építkezőre. Az államforma ugyan köztársaság, de a szónak olyan értelmében, amilyen értelmében értik, és nem olyan értelmében, amilyen értelmében ma működtetik. Ehhez annyit kell tudni, hogy amit ma e szó ténylegesen lefed, az EGY CSOPORT MINDENKIRE VONATKOZÓ HATALOMGYAKORLÁSA. Részletesen elolvasható majd A jó királyban. Amit Cicero értett alatta, pontosabban az eredeti "res publica" kifejezés alatt, az A KÖZ ÉRDEKÉBEN VALÓ KORMÁNYZÁS. Nem a kormányzás testületiségén vagy testületek felettiségén van a hangsúly, hanem a kormányzás KIVITELEZÉSÉN. A mi olvasatunkban köztársaság is, meg nem is. Felülről ellensúlyozott és a történelemben páratlan módon kontrollált autokrácia, alulról a lehető legvalóságosabb önkormányzatiság. Ahhoz azonban, hogy ez a szerkezet megvalósuljon, egyetlen dolgot mindenképpen Alkotmányba kell emelni: hogy sem politikai párt, sem semmiféle testület sem közvetlenül, sem közvetve főhatalmat nem gyakorolhat. De jure közvetlenül most sem gyakorolhat, mégis gyakorol: tehát de facto is ki kell zárni. Ez pedig nem egyebet jelent, mint a politikai pártoknak a helyükre való irányítását: az érdekképviseletek közé, ugyanoda, ahol bármely más érdekképviselet is működik, a szakszervezetektől az akvaristák vagy galambtenyésztők képviseletéig. A politikai párt egy lobbi csoport, és nem a főhatalom aspiránsa. Nem az állampolgárok becsatornázása a kormányzat felé, mert ez egész egyszerűen csak egy szépen hangzó hazugság, hanem az, ami: emberek kisebb vagy nagyobb csoportjának politikai érdekképviselete és lobbi szervezete. Még csak nem is feltétlenül hasonlóan gondolkodó emberek csoportjáé, tudniillik - mi nem vagyunk kirekesztők - semmi kifogásunk az ellen sem, ha valaki merő anyagi érdekből csatlakozik valahova. Lelke rajta, szabadságában áll. Ez már innentől nem a mi dolgunk.

 

Ma - dehogy ma, nagyjából 1918 óta - nincs a magyar államigazgatásnak egyetlen olyan területe sem, amit ne kellene fenekestől felforgatni, és alapjaiban újjáépíteni. HELYREÁLLÍTANI a működőképességét, ahogy a HMP neve is hangzik. Azt lehet mondani, hogy a második világháború és a "rendszerváltozás" - ami nem volt rendszerváltozás - között a magyar állam, a gazdaságtól a honvédelemig, a rendfenntartástól az egészségügyig lélegeztető gépre volt kapcsolva. Addig valahogy működött. (Anyukám azt mondaná erre, hogy "azok még a régi emberek voltak".) Huszonhárom éve lekapcsolták a lélegeztető gépről, azóta agonizál, 2010 óta pedig a pap is ott ül mellette, mind képletesen, mind a szó szoros értelmében. Bár nem a jó pap, mert az holtig tanul, inkább a kuruzsló és a pedofil vidéki plébános különösen szerencsétlenre sikerült keveréke. Hogy mit kell csinálni, nagyjából tudjuk. Nagyjából. Nagyjából azt is tudjuk, hogyan, le is van írva a Naplóban. De ez csak a CÉL. Azóta a körülmények drasztikusan megváltoztak, és változnak folyamatosan. Sem a cél, sem a sorrend - cél-> helyzetértékelés-> cselekvési terv-> cselekvés - nem változik, de a célon kívül minden tartalom igen, napról napra. Ehhez kellenek a szakemberek. Nem konzervatív vagy nem konzervatív szakemberek, hanem, ahogy az Összefoglalásban olvasható, JÓ szakemberek. Akik kellően rugalmasak, hogy a szakmai szempontoknak képesek legyenek alárendelni a világnézetüket. Senki nem fogja rákényszeríteni őket a feladására, de a világnézet nem a hivatali íróasztalra való, legfeljebb a büfébe.

 

Ezt, és a mindenkori véleményünket addig fogjuk mondogatni, ameddig annyian meg nem értik, és el nem fogadják, hogy ez egy kormányra elegendő lesz. Már a mindenkori kormány befolyásolásával is beérném, de csak kezdetben. Csak ezért kell a Parlamentbe bejutni. Ha e nélkül is meg lehetne oldani, én lennék a legboldogabb. Akar a fene jobbikos és nem jobbikos hőzöngéseket hallgatni, keresztrejtvényt fejteni egész nap, vagy laptopon játszani. Márpedig ameddig EZ a Parlament működik, bármilyen összetétellel és létszámmal, másra nemigen van mód. Ha pedig lesz egy HMP vagy HMP szimpatizáns kormány, akkor a parlamenti párt-vircsaftnak bealkonyult.

 

Mindaddig, ameddig a szerkezet fel nem áll, csak tűzoltásról lehet szó. Véget nem érő vitákkal, felesleges körökkel, és az őrangyalban való reménykedéssel. Ha viszont feláll, el lehet kezdeni dolgozni. Egyrészt az országon, másrészt a környezetünkön. Mind a közvetlen, mind a közvetett környezetünkön. Független ország nincs. Se nagy nincs, se kicsi nincs. A "szocializmus egy országon belül" ugyanolyan sztálini vágyálom volt, mint a Föld másik oldalán az, hogy az amerikaiak kimaradhatnak a nagy konfliktusokból. Pedig mindkét világháború előtt azt hitték, legalábbis a polgárok nagy többsége azt hitte. Nem akarunk - és hagyományosan nem is tudunk - beleszólni senki belügyeibe. A jelenlegi status quo-t a jelenlegi körülmények között tudomásul kell vennünk. Sőt, ha ennél lényegesen erősebb volna Magyarország, erősebb az egykori kisantant bármely államánál, akkor is tudomásul vennénk. Miért? Mert sokkal többet akarunk és messzebbre tekintünk, mint a helyi csetepaték és határrevíziók. Azt gondolom, hogy nagyjából sejtjük a bajok gyökerét. Nagyjából le is írtam. Hogy a facebookon vagy másutt beszélgetek emberekkel, meghallgatom bárki bármilyen rögeszméjét, az csak gyakorlat. Eszem ágában sincs híveket toborozni, vagy meggyőzni bárkit. Győzze meg ő saját magát. Én csak elmondom, amit gondolok. És egészen biztos vagyok benne, hogy ez több, mint elég. Hosszú távon persze, de hogy milyen hosszún, szintén nem érdekel. Ha valakinek fontos, hogy megérje a valóságos változást, tegyen róla, ahogy én is megteszem a magamét, és feláldozom érte, amit fel kell áldozni. Azokat az embereket szeretném magam körül látni - úgy, ahogy most látom - ebben a dologban, akik ugyanúgy gondolják, vagy legalább a LÉNYEGET ugyanígy gondolják. Másra nincs szükség. Én megpróbálom a gondolataimat elmagyarázni. A többi nem rajtam múlik.

 

Ha vége a pártrendszernek, vége a HMP-nek is. Ezért hoztuk létre, és eddig. A Hikszosznak nincs vége, de az nem egy párt. Sokkal több feladat vár rá, mint a világ bármely politikai pártjára.

 

És a Hikszosz, ellentétben a HMP-vel, invazív. Nem agresszív, de invazív. Annak találtam ki, és ez a dolga. Akkor is ez lesz a dolga, amikor én már réges-rég nem leszek, ha ő lesz még.

 

Na, ezt sem fogom jó ideig leírni. Felejtsétek is el. Hiszen úgysem tudjátok még, miről van szó. És hosszú ideig nem is fogjátok tudni, lehet, hogy soha. De tán nem is érdekel senkit, hála Istennek.

 

2012.11.28.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1