Megtérés

"...Isten, ki oly gyakoron szólítja vala lelkemet, mondván, Quare morieris? Miért halnál meg? s oly gyakoron fogadja vala lelkemnek: Vivit Dominus, azaz, VALAMIKÉPPEN él az Úr, AZONKÉPPEN éltetlek tégedet, és SE EL NEM VESZEM, SE KEZEDBE NEM ADOM A TE ÉLTED, hanem örök életre halsz, és örök halálra élsz..."

John Donne, 16-17. századi angol ún. metafizikus költő, W. Styron tőle kölcsönözte (kiegészítve annak többi részével) a fenti idézetet (egy levél volt), mint a Házam lángra gyullad mottóját.
Vagy Isten fog eltűnni az emberi világban, vagy az ember fog eltűnni Istenben. Más lehetőség nincs.
Ha zavarja Önöket, nyugodtan helyettesítsék Istent a "szellem" szóval. Ami, mint köztudott, nem azonos az "ész"-el, vagy intelligenciával. Végül persze ezek is el fognak tűnni.

Hozzá kell tenni, hogy kollektíve ez egy (elkerülhetetlen) SORREND. Csak személyes kivételek lehetnek alóla, a sorrend megfordításával. Előbbit a tradíció úgy hívja, hogy BUKÁS. Utóbbit apoteózisnak, magyarul MEGISTENÜLÉSNEK. A köz semleges nyelvén FELEMELKEDÉSNEK. Vagy VISSZA emelkedésnek. Visszatérésnek. MEGTÉRÉSNEK.

Saját magunk eredeti pozíciójába.

2016. 06. 29.