Kötelező katasztrófavédelmi szolgálat. Három dolog jutott belőle azonnal eszembe. Mint kormányunk szinte az összes, kezdetben értelmesnek és közhasznúnak tűnő intézkedéséről. Az első az egykori Bizottság együttes megfogalmazása. Katasztrófazenét játszunk, mondták: minden strófa után jön egy katastrófa.
A második - elsütöttem már - az ufót látott parasztbácsi válasza a riporter kér désére, hogy hogy volt? "Megyek az országúton, kurva sötét van. Rátérek a mezőre, ott is kurva sötét van. Egyszercsak mi a picsa? Aztán megint kurva sötét van."
A harmadik, némileg a másodikkal összefüggésben, hogy tényleg, mi a picsa?
Az úgynevezett katasztrófavédelmi törvény gyakorlatilag minden munkaképes felnőttkorúra vonatkozik, kevés kivételtől eltekintve. Bárki behívható kiképzésre, gyakorlatra, és tizenöt napos szolgálatra. Mindez persze az államnak, illetve az adófizetőknek, vagyis nekünk nincs ingyen. "A védelmi szolgálatra kötelezetteket a törvény szerint egy évben legfeljebb 40 óra kiképzésre és 72 óra gyakorlatra lehet berendelni, és el kell őket látni egyenruhával, védő- és egyéb felszereléssel, munkaeszközökkel. Fényképes igazolványt is kapnak. Jár nekik távolléti díj aminek alapja a személyi alapbérük, költségtérítés, és mentesülhetnek a helyi adó alól." 40 óra kiképzés és 72 óra gyakorlat az egy munkahét. Ha nem CSAK a kiképzés és a gyakorlat ennyi, mert különben majdnem HÁROM munkahét. Ehhez jön a két hét és egy nap szolgálat.
Vegyük az olcsóbb esetet, az összesen három hetet. Az egy közepesen keresőnél nagyjából háromszázezer forint bruttó, plusz a költségtérítés, az előbb felsoroltak költségei, az adómentességből adódó veszteség, plusz az egyéb költségek, például az ehhez szükséges apparátusé. És akkor még a munkahelyének a gondjairól nem is beszéltünk, pedig az is visszahat a gazdaságra, ezen keresztül a társadalomra.
Elképesztően pazarló és elképesztően drága. A hasznáról nem is szólva: képzeljünk el egy nagypapakorú, elhízott igazgatót homokzsákokat cipelni. Biztos lesz felső díjazási limit, de játsszunk el a gondolattal: mondjuk három hétre egymillióért.
Most néha csúnyán fogok beszélni. Hogy nézne ki az értelmes katasztrófavédelem? Mindenekelőtt az lenne az ideális, ha nem lenne rá szükség, mert mindenki mindent megtenne a katasztrófa megelőzése érdekében.
De a jövő nem kiszámítható, mondja a kedves Olvasó, megtenni meg –
Magyarországon vagyunk - természetesen senki nem tesz meg semmit, semmikor, semmiért. Legyen hát. Itt van nekünk egy hadseregnek csúfolt nemtudommi. A második világháború utáni legnagyobb létszáma a Sztálin halála előtti időben volt, nagyjából 250 000 fő. 1956 után ez körülbelül az ötödére esett vissza, de volt kétmillió (!!) elvben (...) kiképzett, behívható tartalékos. Néha be is hívták őket, például...sose találja ki az Olvasó: például katasztrófahelyzetben. Jelenleg a Magyar Honvédség létszáma huszonnégyezer fő alatt van. Hivatásos állomány, mondhatni "zsoldos", ha egy valódi zsoldos nem kapna röhögőgörcsöt a következő adattól: 2012-ben (!) 130 000 Ft BRUTTÓ legénységi fizetéssel (de altisztnek sem sokkal jövedelmezőbb lenni, ők úgy negyvenezer bruttó forinttal keresnek többet). Ennek a huszonvalahány-ezer embernek a java része a faszát veri valamelyik laktanyában, arról álmodozva, hogy egyszercsak megfogja az Isten, azaz Uncle Sam lábát, és kikerül mondjuk Afganisztánba, ahol szintén a faszát fogja verni, de lényegesen többért, mi meg elmondhatjuk, hogy teljesítjük szövetségesi kötelezettségeinket. Van nekünk továbbá tizennégy, azaz tizennégy darab Gripenünk. Nem nagyon olcsón, sőt még annál is drágábban, mert svéd viszonyokra tervezték, és át kellett őket alakítani. Még ifjú Vezérünk 2001-es ajándéka (a legenda szerint tárgyalás közben kihívták egy telefonhoz, visszatérve pedig lezárta a vitát, Selmeczi szenátorasszony és az F-16-os lobbi legnagyobb bánatára). Összehasonlításul: az 1960-ban átadott, tehát immár 52 éves (!) USS Enterprise hordozott repülőgépeinek száma 85. Bizony, nyolcvanöt, több, mint hatszorosa Magyarország teljes légierejének. Az Enterprise-t jövőre kivonják a hadrendből, de már kész az utódja, az egyelőre név nélküli CVX-78. Ne is gondoljunk rá.
Majd a légvédelmi rakéták megvédenek, mondja az Olvasó. Meg hát, mind a harminckettő, mert ennyi van, feltéve a százszázalékos találati pontosságot. Aztán meg jöhet a világvége.
Szóval ezt a tizennégy, azaz tizennégy Gripent azon kívül, hogy betévedt utasszállítókat és kisrepülőgépeket riogat, más hasznos dologra nem tudom elképzelni. Homokzsákokat megemelni például semmiképp. Arra ott vannak a helikopterek, vág közbe most a tájékozatlan Olvasó. Helikopter-matuzsálemeket akart mondani biztos, kontrázhatnék, ha lenne hozzá kedvem. És abból se túl sokat. Tanulságos olvasmány az ötezer fős (ennyi az említett Enterprise személyzetének létszáma is) Magyar Légierő helikopterállományának áttanulmányozása, különös tekintettel a "megjegyzés" rovatra. Van nekünk 12 db MI-24-ünk. (Hogy az mi, most mindegy. Harci helikopter, és kész. Megbízható, szovjet gyártmány.) Ebből 12 db vár felújításra, 10 db hiányos (lásd autóbontók) vagy lejárt üzemidejű állapotban. Van 8 db MI-8 szállító helikopter. Na, ez már érdekesebb, ezeket tényleg lehetne használni. Akkor, ha képesek lennének felszállni, de ezt senki nem tudja, ugyanis ilyen utoljára három éve történt velük. Van 7 db MI-17 szállító helikopter, ezeket kijavították. Van továbbá, írja a bédekker, 3 db amerikai Robinson típusú kiképző helikopter, és 32 db szintén amerikai, Iroquois típusú csapatszállító helikopter. Azaz nincs, mert az első hármat lemondták, az utóbbiakra meg nem jut pénz. Tehát rendelkezünk hét, azaz hét darab még működő helikopterrel, és tizennégy semmire nem használható vadászrepülőgéppel.
A szárazföldi eszközök, tehát a gépjárműpark és effélék szintén felejtősek. A hadsereg, úgy tűnik, egyfelől olyan nekünk, mint belvárosi úrihölgynek az afgán agár, fényesíti, cirógatja, leviszi a parkba pisilni, másfelől meg mint egyiptomi fellahnak a páriakutya. Maradnak az igazgatók és az irodisták.
De miért is? Miért nem mondjuk a munkanélküliek, különösen a szakképzetlen munkanélküliek, minimálbérért? Van belőlük épp elég, sajnos. Azért, mert ez a történet, szokás szerint, nem a katasztrófavédelemről szól, hanem arról, hogy bárki, bármikor kikapcsolható legyen a közéletből, ha a NAV, TEK, és egyéb rövidítések nem tudnának fogást találni rajta.
Színház az egész világ, plagizálom az avoni hattyút. De milyen pocsék darab, milyen pocsékul előadva.
2012.09.14.