Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

1988. Akkor történt először, hogy (délután) ledőltem aludni, és eszembe jutott egy vers. Nem csináltam, legfőképp nem akartam, csak jött. Amikor felébredtem, még nem felejtettem el, és így leírtam.
Másodszor pedig most, fél órával ezelőtt (most éjjel egy van). Én sokáig fent szoktam lenni, de néha közbeiktatok efféle pihenőket. Semmire se gondolva, félálomban eltöltött kis időt. Most nem mindjárt a vers jutott eszembe, hanem egy dallam, majd hozzá a vers. Egy egész versszak. Mintha egy bárban ülnék, és egy dizőz énekelné, nekem. Őt magát nem láttam, csak a hangját hallottam. Felkeltem, leírtam ezt is, hogy el ne kallódjon, és megpróbáltam ébren folytatni. Nem ment. Megint nekigyürkőztem, és úgy se ment. Akkor visszafeküdtem a kanapéra, és visszaképzeltem magam a bárba. És a dizőz tovább énekelt. Versszakonként felkeltem, leírtam, visszafeküdtem. A negyedik után elhallgatott, én se tudtam tovább aludni.

Úgy írtam le, ahogy jött. Nem kerestem benne értelmet. Három sornak tudom az eredetijét: a harmadik versszak első két, és a negyedik versszak második sorának. Előbbiek egy nem ismert Cseh Tamás (Meghalt a dal), utóbbi Ady: Beszélgetés a boszorkánnyal. A többi nem tűnik lopásnak. De ez sem volt az, a maga eredetijében. És ha igen, nem én loptam. A dizőz.

Szórakozzon jól, kedves Olvasó.

Akkor most nem kell már hiába várnod
Hozzál egy ollót vagy hozzál egy lapátot
Mondd azt, hogy szívtelen, ne mondd azt, hogy soha
Lehetsz könyörtelen és lehetsz ostoba

Lejöhetsz még olykor a lépcsőn a partra
Én felmegyek majd, hogy ne jöjjél zavarba
Nem vagyok már dühös, te nem vagy már bátor
Talán nem akarunk már semmit egymástól

Szép nyugodtan, kedves, sugdostuk, beteg vagy
És felsóhajtottunk, mikor végre meghalt
Nem volt soha részeg, nem volt soha jámbor
Talán sziklából volt, talán puha sárból

Elindult a vak ló, ott ülünk a hátán
Előttünk-mögöttünk fekete szivárvány
Megint ott feküdni, nem gondolni másra
Nem az életre és nem is a halálra -

Álomnak nem utolsó, bár nem vidám. Végtére...dicsértessék, ami szomorú, mondja a Defensor is.

2015. 01. 20.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1