A szó az "aszkeó", "gyakorol" görög igéből származik. A Wikipédiában "az általános szóhasználat szerint a szellemi javakért, lelki gyarapodásért önmagát megtagadó személy." Be ne vegye, kedves Olvasó. Be ne vegye ezt is.
Van egy szanszkrit szó, amely meghonosodott a magyarban: a "jóga". A "jóga" a "juj" gyökre redukálható, és olyasmit jelent, mint "leigázás", "megfékezés". Valójában "egy szellemi megvalósításra irányuló gyakorlás" (László András), azaz görögül ASZKÉZIS.
Az aszkézis eredeti mivoltában nem önmegtagadás, hanem ÉPP AZ ELLENKEZŐJE. Eredeti, és ezért egyedül komolynak vehető célja minden esetben METAFIZIKAI. A metafizika bizonyos vonatkozásban ugyan a "fizikai" megtagadása, de mindig és feltétlenül MEGHALADÓ módon. SOHA NEM ÖNMAGUNKÉ, legfeljebb fizikai értelemben, azaz LÁTSZÓLAGOS önmagunk értelmében. "Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtartja azt." Lukács 9, 24. Majd beszélünk kicsit az "én érettem" kifejezésről is, de most menjünk tovább.
A "metafizika", "ta meta ta phüszika" azt jelenti, hogy "a természeten túli". Az, ami a fizikai valóságon túl van. Van egy magasabb értelme is: A LÉTESÜLTEKEN TÚLI. A metafizika a filozófia egyik ága, amely nagyjából az ontológiával, lételmélettel esik egybe. AZ ASZKÉZIS, ÚGY IS, MINT JÓGA, METAFIZIKAI ÖNMEGVALÓSÍTÁS. Olyan önmegvalósítás, amely "az embert kiemeli az emberi világból, kiemeli a létesültek világából és egy önmagában megnyitott úton keresztül a lét léten túli Centrumához vezeti" (László András).
A "fizikai" és "metafizikai" NEM ellentétes fogalmak. Képzeljen el a kedves Olvasó egy egyenest, és jelöljön ki rajta - bárhol - egy pontot. Mivel az egyenes mindkét irányban végtelen, ez a pont szükségképpen a középpont lesz. Nevezzük el ezt a középpontot axiómának, olyan konszenzussal elfogadott alapténynek, amely tovább már nem redukálható. Az, ami - képletesen - "balról" az axióma irányába tart, a TUDOMÁNY (a tudományos bizonyítás célja a MINÉL KEVESEBB SZÁMÚ axiómára való redukálás), ami az axiómától "jobbra", a VALLÁS. Nem két különböző dologról van szó, még kevésbé egymás tagadásáról. A tudomány nyitott kérdések végtelenje felől tart egy végpont felé, a vallás ettől a végponttól tart a végpont nélküli végtelen felé. Az a bizonyos Centrum MÁR nem az egyenesen helyezkedik el, sőt, a végtelenben sem. Az egyenes az ő szempontjából nem több, mint egy irány. Egy végpont nélküli irány. A Centrum olyan, amiben minden egyszerre jelen van, és ő is mindenben egyszerre van jelent. Legyen most Isten, az egyszerűség kedvéért. Nem leszünk nagyon pontatlanok, és jobban meg lehet érteni. Vagy inkább ÉREZNI.
Fentiek értelmében a fizikai világnak való hátat fordítás NEM a fizikai világ tagadása, köznapi értelemben megtagadása sem, csak és kizárólag MEGHALADÁSSZERŰ megtagadása, ahogy három bekezdéssel feljebb leírtam. ÁT KELL RAJTA HALADNI. Tetszik, nem tetszik, ide vagyunk plántálva. ITT van a kiindulópont. Minden részén persze nem lehet áthaladni. De minél több mindenen van lehetőség rá, annál jobb. Még Buddha sem volt kivétel ez alól. Vannak szerencsésebb alkatok, akik kevesebbel is kielégülnek, vannak hedonistábbak - ilyen vagyok én -, akiknek sok kell. És vannak, akiknek rengeteg, és még annál is több. Másképpen vannak, akiknek kevesebb is elég a felismeréshez, hogy a fizikai világban délibábot hajszolnak, olyat, ami - az egyenes végtelensége miatt - soha nem érhető el, MÉG A METAFIZIKAI VILÁGBAN SEM, vannak, akiknek több, és vannak akiknek semmi sem elég. Rájuk lehet mondani, hogy reménytelenek. "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Mind a három szinoptikus evangéliumban (Máté 19,24, Márk 10,25, Lukács 18,25) is szó szerint ez áll, legalábbis Károli fordításában.
Ameddig volt miből, igyekeztem a legértelmetlenebb dolgokat sem megtagadni önmagamtól. 1991-ben húszmillió forintot kerestem, teljesen legálisan. Négy autót (egy Chrysler Wranglert, egy Cherokee-t, egy Honda CRX-et és egy Fiat Fiorino furgont a kutyáimnak) vettem belőle és négy órát (három Rolexet, és egy IWC-t), a többit pedig elutaztam. És ezt így folytattam további tíz éven keresztül. Mindennek az lett az eredménye, hogy nincs olyan anyagi természetű dolog, amiért egy csepp könnyet ejtenék. Ha elveszik, ellopják (két autómat lopták el, a cégeseket nem számítva, köztük az előbb említett Cherokee-t), megsemmisül, akkor már tudom úgy kezelni, hogy csak VISSZAADOM. Persze ez még messze van az aszkézistől.
A sóvárgás. MINDEN, amiért az ember sóvárog, visszahúzza. Ha le kell győznie, akkor olyan, mint az absztinens drogos. Nem gyógyult, csak absztinens. Amikor 1980. július 16-án, épp 34 éve egyik napról a másikra abbahagytam az ivást és a dohányzást, semmiféle erőfeszítést nem kellett hozzá tennem. Még csak el se kellett határoznom. Egyszerűen elég volt. Akkor azt mondtam, ha bármiféle akaraterőre szükségem lett volna, nem lennék egyéb, mint egy erős akaratú alkoholista. Én nem alkoholista voltam azonban, hanem kényszeres. Nem szenvedélybeteg, legalábbis e tekintetben nem. Más tekintetben viszont igen. Azzal ma is nehéz megbirkóznom. Ha sikerülne, éspedig úgy sikerülne, hogy NYOMTALANUL eltűnjön belőlem az iránta való sóvárgás, már közelebb volnék a valódi aszkézishez. Az már egy FELISMERÉS eredménye volna. Ami már TÚL VAN a sóvárgáson. Nem valaminek az erőnek erejével való megtagadása, hanem valaminek a felismerésszerű megtagadása, azaz meghaladása. Ameddig vágyak ellen kell küzdeni, addig nincs aszkézis. Addig annyi van csak, amit úgy lehet nevezni, hogy KEVESEBB, MINT ÉLNI. Úgy érzem, és ezért (számomra) úgy is van. Ugyanaz a sík, amin az INKÁBB ÉLNI elvét valló köznapi ember mozog.
Az, amiről eddig írtam, a TÖBB, MINT ÉLNI. A tudat aszkézise után a LÉT aszkézise.
Végezetül, mert megígértem, két szó az "én érettem"-ről. Az "én". "Vagyok, aki vagyok", azaz vagyok, aki VAN. "ÉN vagyok az út, az igazság és az élet." Kicsoda?
Ő, aki mondja? Vagy ÉN, aki hallgatom? Magáról mondja?
Vagy RÓLAM?
Mindkettőnkről?
Hogy is van a Krisztussal való egyesülés? Hogy is lesz? Vagyis hogy is LEHET?
KIRŐL MONDJA EZEKET A BIBLIA?
2014. 07. 21.