Szabvány, szabály, minta szerinti, mondja Bakos. SZOKÁS szerinti, teszi hozzá még. De Bakos Ferenc nyelvész nagydoktor volt, nem filozófus. Mi se vagyunk mind azok, de ettől még elgondolkodhatunk a dolgon, a magunk hétköznapi tyúkeszével is.
Normális tehát alapesetben a NORMA SZERINTI. Állat- (mondjuk kutya-) tenyésztésben nem is volna nehéz dolgunk. Norma a standard. Valaki kigondolta, hogy az a kutyafajta milyen legyen, ezt papírra vetette, és megvolt. IGAZÁN persze akkor lett meg, amikor MÁSOK is úgy gondolták, és konszenzussal megegyeztek benne. Azt lehetne hinni, hogy EZ a norma AZ a norma: a gyakorlat elméleti rögzítése. Mint amikor egy emberi (vagy állati) közösség elkezd működni, és kiveti magából a TÖBBIHEZ NEM HASONLÓKAT. A nagy többséghez nem hasonlókat.
De nem, kutyánál nem így működik. A kiindulás legtöbbször valóban a gyakorlat volt (bár vannak kivételek szép számmal, ilyenek többek között az orosz mixtúrák, például az orosz fekete terrier, a moszkvai őrkutya, ilyen a csehszlovák vagy a saarloosi farkaskutya), de utána azonnal belelépett a tenyésztői elképzelés. Hogy ennek és ennek a fajtának MILYENNEK KELLENE LENNIE. Standardkutya nem létezik, soha nem létezett és nem fog létezni. Csak MEGKÖZELÍTENI lehet.
Mármost az a probléma, hogy az embernek nincs tenyésztője. Voltak idők, nem is oly rég, amikor valakik azt gondolták, hogy mégiscsak van, talán nem vagyunk messze, hogy ma is ezt gondolják, de volt egy kis intermezzo, a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék által szentesítve. Mondjuk, az Isten, de Isten nem tenyésztő. Lerakott valamit, teszem azt, egyetlen sejtet, sőt, egyetlen DNS-t, amiben benne volt az összes többi. Növények, állatok, ember. Ezért is hasonlítanak genetikailag egymásra olyannyira. Ezért lehet egyikkel gyógyítani (és mérgezni is) a másikat. Ezért lehet embergyógyszerekkel állatokat is kezelni. Ezért lehetséges a genetikai keverés még növények és állatok (ember) között is.
Ő rakott le? Itt kezdődik az, amiről értelmetlenség vitatkozni. Ha INNÉT nézem, a természetből, akkor nem látom Őt, ha ONNÉT nézném, a természetfelettiből, akkor nem látnám a természetet. Igazából mindkettőt látom (látnám) mindig, mint egymás analógjait. Miért "nézném" és "látnám"? Azért, mert ITT vagyok. Itt vagyok a fizikai univerzumban, és amikor már nem itt leszek, akkor ITT már nem fogok tudni nyilatkozni. Vagy... de hagyjuk ezt a szellemirtókra.
Ha pedig az embernek nincs tenyésztője, akkor marad a konszenzus. Egyfelől a filozófusoké, másfelől a társadalomé. A kettő szintézise lenne a népnevelés. Ember az, mondhatjuk, ami norma szerint megfelel az "ember"-nek. Az, aki az embertől elvárhatóan működik. Nem minimálisan, hanem MAXIMÁLISAN elvárhatóan. Ez volna a filozófiai megközelítés: a standard-ember. Platón szerint az androgünosz. Akinél már a nemek sem különülnek el egymástól.
De ilyen természetesen nincs. Vagy nem a gyakorlat világában van. A gyakorlat világában, irányítás ("felső" szervezés) nélkül a lefelé nivellálás van. A sertés értékrendje felé való konvergálás. Az anyagi javak mindenek felettisége, valami mérhetetlen nagy szellemi eltunyulással párosulva. Ahol az érték nem az, amiért tenni is kell valamit, hanem ami eleve adott. Az erő, a külső, a születés. Mint Oroszország gazdasága. Ha a természeti kincsek egyszer csak elapadnának, kurva nagy bajban találnák magukat. "Mit tudnánk mi kihozni ebből az országból!" - mondták a németek, majd (mindkét világháború végén) sóhajtva hazatértek. Persze, nem maguktól, de ez most részletkérdés.
És a felső szervezés nélküli gyakorlat világában a többség számít normálisnak. A sertés, ha várunk még egy kicsit.
Mi is lenne az a "felső" szervezés? Hát nem az, amivel a mai Magyarországon találkozunk. Miért nem? - kérdezi a kormánypárti érzelmű Olvasó. Azért, mert itt szó nincs tudatos népnevelésről. Itt tudatos népbutításról van szó. Egy uralkodó elit által tudatosan végrehajtott megtévesztésről és kihasználásról. Beszélgettem nemrég egy kormánypárti szakértővel. Nem mondom meg, kivel, de elég ismert. Vallással foglalkozik. Nem mondom meg, melyikkel. Pár mondat után megdöbbentem: ÉN jobban ismerem az Ő szakterületét, jöttem rá. De hisz' ennek az embernek a "szakterülete" csak BEUGRÓ. Ez nem szakértő. Nem tudós.
EZ EGY MENEDZSER.
Miben különbözik ez a jelenlegi ellenzék által kínált perspektívától? SEMMIBEN, polgártársak. Semmiben, az ég világon. De, azért valamiben mégis. Marad a sertés és marad a vályú. A vályúban egyik esetben sincs semmi. A sertés mindkét esetben nagyon szeretné, hogy legyen benne valami. A mai ellenzék azt mondaná, hogy kedves barátaim, MAJD LESZ. Most szépen meghúzzuk a nadrágszíjatokat, és ha minden jól megy, előbb-utóbb elkezd lenni. Semmi másról nem beszélne, mint a vályú jövőbeni tartalmáról.
Ezzel szemben a mai adminisztráció azt mondja, hogy MÁR VAN. És ha valaki véletlenül úgy találná, hogy még sincs, akkor VAN HELYETTE MÁS. Nem csak más, hanem SOKKAL ÉRTÉKESEBB. Amiért jószerivel nem kell tenni semmit, magyar testvéreim. Na jó, templomba azért el kell járni néha, vagy ha nem, vallásosnak állítani magatokat.
"Normális" ember tehát nincs. Ha a többség nem az, márpedig nem az, akkor nincs. De lehet hozzá közelíteni. És kizárólag a SZELLEM irányából lehet hozzá közelíteni. Kizárólag valódi népneveléssel. Mi is volna az? Amikor a nevelés célja maga a nevelés, nem bármi egyéb. AZ ÖNÁLLÓ GONDOLKODÁSRA ÉS ÉRTÉKKÉPZÉSRE SZOKTATÁS. Arra, ami megkülönbözteti az embert az állatoktól.
A sertéstől például.
Utószó. A "normális" ebben az írásban természetesen nem klinikailag "normális". Pont ma reggel beszéltem egy barátnőmmel, hogy egyikünk se normális, olyan értelemben, hogy nem hasonlítunk az átlagra. Dehát pont erről volt fentebb szó, mondja most a figyelmes Olvasó. Igen, de mi nem feltétlenül "felfelé" nem hasonlítunk. Egy ismerősöm ürügyén jött szóba ez a téma. Ő nagy valószínűséggel pszichopata. De normálisnak tartja magát! - mondta a barátnőm. Nem feltétlenül, válaszoltam. Hisz mi se tartjuk annak magunkat. DE BETEGNEK SEM. A pszichés betegek jó része nem ismeri fel és el, hogy ő beteg.
Pedig...milyen vicces is volna. Én, a pszichopata kergetek egy másik pszichopatát.
De én legalább fel tudom tételezni magamról. Lehet, hogy épp ezért nem vagyok pszichopata, mégsem.
Talán valami más.
2014. 06. 10.