Nem akarok mindig bagoly lenni. Annyira nem akarok. Olyan, hogy "kerekasztal", ismét, nekem is eszembe jutott bő két éve. Kicsit fantáziátlanul, mert volt már, és az "ellenzéki" elnevezésen sem változtattam volna. Ellenzéki Kerekasztal II. Nem szeretem az ilyesmibe belekeverni az ideológiát. Már egyszer írtam a megmondóemberekről, még egyszer nem fogok. Nem mindenki demokrata, akinek nem tetszik a rendszer. És nem mindenki náci, aki nem demokrata. A demokrácia mibenlétét pedig most végképp nem fogjuk taglalni. Valami, amit így neveznek. És amit kisajátítottak, mint minden hasonlót. Nincs olyan politikus, a Fidesztől a DK-ig, sőt, horribile dictu a Jobbikig, aki ne lengetné be szabályos időközönként. De mondtam már, hagyjuk.
Amikor átküldték, megtetszett. A név első felétől eltekintve. Pontosabban a névtől eltekintve. Az a jó név, ami 1. nem gerjeszt - pro vagy kontra - előítéleteket, 2. pontos, 3. semleges, majdhogynem unalmas. Most és itt, természetesen. Amikor éppen az volna a lényeg, hogyan lehetne megférni annyi különböző, zavaros és kevésbé zavaros "eszmével" a fejekben. Hogy nem megy "ütős" név nélkül? Ha a legnagyobb birodalmaknak ment...Se Dzsingisz kánt, se Attilát, se a türk Sánta Timurt (Timur Lenket) - hogy maradjak a pusztai rokonoknál - nem érdekelték az ideológiák. Utóbbi kivételével a vallások sem. A Hun Birodalom vagy Mongol Kánság körülbelül annyira ötletes, mint a Kőbányai Centrum Áruházra kiírt egykori névadó pályázat nyertes sziporkája: Kőbányai Centrum Áruház. Na jó, az Arany Horda kicsit jobb, de nem sokkal.
A "normális" élet, amire annyira tetszenek áhítozni, nem kalandokban bővelkedő. Nyugodt. Kvázi nyugodt. Ohne székházostrom, hídi csata, Parlament elé láncolás. Nem azért ohne, mert tilos, hanem, mert okafogyott. Ritkán fordulnak elő. Az a jó rendszer, ami közepes csúcsvezetői képességekkel is működtethető. A lényeg a hivatalnoki kar. A kis szürke egerek. Nem akarom Amerikát megint felemlegetni. Ott ugyan vannak tüntetések, meg egyebek, de megingott-e ezek következtében bármikor, akár csak kicsit is a rendszer (a szecessziós háborútól, mint - akármit is mondanak róla - szigorúan gazdasági érdekháborútól, tekintsünk el)? De a Habsburg-birodalmat sem, különösen a Kiegyezés után. Valahogy vonzom a nem normális embereket, panaszkodtam régen egy barátomnak. Persze, végülis mit akarok, hisz én magam se vagyok normális. Ugyanígy vagyok vele, válaszolta. Aztán elgondolkodott: nem, volt két abszolút normálisnak mondható ismerőse. De azok is milyen unalmasak voltak, sóhajtott fel.
Tényleg hagyjuk a nevet. Az alapítókkal NEKEM nincs az égvilágon semmi bajom. Másnak nyilván lesz: egy volt szabad demokrata képviselő, még ha lelkész is, egy kiugrott NAV-os (Lenin őt szúrta volna ki azonnal a négyesfogatból, mint leggyengébb láncszemet), egy baloldali szociológus-akadémikus és egy szintén nem éppen jobboldali újságíró. SZDSZ civil változatban, fogják rásütni, ha még meg nem tették volna. És tényleg belelkesedtem, olyannyira, hogy azt találtam mondani, ebben részt kell vennünk. Mentségemre szóljon, akkor még nem néztem utána. Nem, kedves Olvasó. Higgyen nekem: szívem legmélyéből kívánom, hogy egyszer olyasmit írhassak le, hogy "ez már valami". Nem jó nekem mindig elégedetlenkedni. De ha egyszer -
Ha tizedannyi tehetségem volna a szervezéshez, a párbeszédhez (szándékosan nem akartam propagandát vagy agitálást írni), mint az íráshoz és gondolkodáshoz, ha erre való volnék, már rég megcsináltam volna magam. Vagy legalábbis megpróbáltam volna. De én nem erre születtem, és ezt alázattal tudomásul veszem.
Itt van tehát ez a négy kedves ember. Hárman közülük éppen nem figyelmen kívül hagyható közéleti múlttal. És akkor kinyilatkoztatják, hogy "március 15-ig Orbán Viktornak le kell mondania, vagy félre kell állítani". Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó: fogadna rá? Március 15-én elviekben létrehozzák a Nemzeti Egyeztető Fórumot. A "nemzetiről" nekem a tibeti egér jut újabban az eszembe. Közönséges egér, csak az ostoba európai mindenre, amit Tibetben meglátott, ráaggatta a "tibeti" jelzőt. Tibeti masztiff, tibeti galamb, tibeti bolha, tibeti légy. Nemzeti egyeztetés. Tőlem. Hogy a "nép" és "nemzet" között mi a különbség (mert van), meg se kérdezem. Hogy az autóbusz nem Debrecenbe megy, hanem Sopronba, csak Debrecen van ráírva, kit érdekel. Végtére is mindegy, legyintene Hamvas, ha még élne, szegény.
Nincs énnekem az egyeztetésekkel se semmi bajom. Egyeztetett már az első Ellenzéki Kerekasztal is. Pardon, az egyetlen Ellenzéki Kerekasztal. Mi lett a végére? Kompromisszum kompromisszum hátán. Közben a háttérben -
És mindenki élte tovább világát. Létrehozott-átírt nagy egyezséggel egy alkotmányfélét, ami mintha direkt Orbán Viktornak készült volna. Az összes setét arc megmaradt a múltból, új setét arcokkal kibővítve. Szó nem volt lezárásról. Vagyis csak szó volt róla. Hiába szeretnék én is békés megoldást. Nem lehetséges békés megoldás. Akkor az csak - Foch első világháborús francia marsall szavaival - fegyverszünet lesz újabb húsz évre. A békés megoldás nem megoldás. Ha a második világháború nem elég tanulságnak, akkor semmi.
Nem forradalomra akarok itt buzdítani. Csak azt szeretném világosan leszögezni, hogy van a kompromisszumoknak is ideje, de nem most. Miután az erő pozíciójából lehet tárgyalni. Ezzel a társasággal, ami most hatalmon van, ilyen formájában ugyanúgy nem lehet kompromisszumot kötni, ahogy az MSZP-vel se lehetne. A DK-ról meg hadd ne beszéljek. A Jobbikról meg végképp ne. De, még egyszer hangsúlyozom, nem az a feladat, hogy kompromisszumokat kössünk. Az e feladat, hogy írmagját is kiirtsuk minden emberellenes rendszernek, és minden olyannak is, ami ezeket lehetővé teszi. Ez a szabadság. Nem az a szabadság, hogy mindent szabad, hanem az, hogy azt szabad, amit szabad, vagyis amivel a társadalom működőképes marad. Ez, amiben élünk, egy élősködő, hűbéres rendszerű államból és ennek ellenében működő kis közösségekből, magányos lovagokból és törvénysértőkből keveredett valahogy össze. Amit az olyan emberek tartanak még fent, mint akikkel a 9-es buszon találkoztam, amint a krisnások ételosztásában mentek segédkezni Karácsony előtt. Meg a szürke-fekete gazdaság. E pillanatban, mert van egy még feketébb is, amit fehérnek becéznek. Magától működik, kedves Olvasó. Magától, elvek, kompromisszumok, és egyeztetések nélkül. A földön fekvőknek nem segítenek az egyeztetések. Nekik egy teljesen más állam segítene. Ahol nem azzal telik el az idő, hogy felelősség nélküli csoportok versengenek egymással a társadalom lerablásának jogáért.
Az egyezkedés nem út. Az út az erő felmutatása lenne. Egyetlen percre ne legyen nyugta a hatalomnak. Egyetlen percre se gondolhassa, hogy ez meg az elsikkad. De nem csak a hatalomról van szó, hanem mindenkiről. Az egész látszat-ellenzékről. Az egész társulatról. Mert hiszen színház az egész világ, ugyebár.
Következetes, kemény és találékony ellenállás, ami olyan eszközök bevetésére kényszeríti a hatalmat, amelyeket nem szeretne bevetni. Olyan cselekedetekre, amelyeket nem cselekedne. Olyan térfélre, ami nem az ő térfele. Emlékszünk még a három igenes népszavazásra? 2006-ra? Vagy akár csak a 2002-es választási ígéretdömpingre és egymásra licitálásra, amit Medgyessy megpróbált teljesíteni?
A nép materialista. Annak hisz, amit lát, tapint, megél. Tényleg azt gondolja itt bármelyik ép eszű ember, hogy kompromisszumokkal és kérődzéssel 1. egységet lehet teremteni, 2. választásokat lehet nyerni? Elolvastam a Demokratikus Kerekasztal - mi is az jogilag? - felhívását. Azonnal az egykori MDF jutott az eszembe róla. Az össze Antall-féle kompromisszum és dilettantizmus.
Tehát, kedves polgártársak. Szükség van "nemzeti" megbékélésre, nagy szükség van egy teljesen más struktúrára, ideológiamentes államirányításra, személyes felelősségre az összes vezető pozícióban, etc.etc. De. Sem a számonkérést, sem ennek a rendszernek - tévedés ne essék: nem Orbán rendszerére gondolok, hanem az EGÉSZRE, legkevesebb 1990-től - a lerombolását nem lehet elkerülni, ha olyan államra vágyunk, ami legalább megközelítőleg képes jogilag leképezni mindazt, amire az ember mint társas lény szerveződött. Építeni csak utána lehet.
2015. 01. 19.