"Nem küldünk Budapestre tankokat", mondta állítólag az orosz védelmi miniszter. Igaz, én csak itt olvastam, tehát könnyen lehet, hogy nem mondta. Most már lassan kevesebben vannak azok, akik nem dőlnek be a kamuképeknek, kamuhíreknek. Azt nem mondom, hogy ők maguk gyártják őket, elég egyvalakinek, legyen természetes vagy jogi személy, de ha találnak szájízük szerint valót, terjeszteni kezdik. Ők a gazdaállat, hogy a halhatatlanok szavaival éljek.
Tehát, ha az orosz védelmi miniszter ilyet mondott volna, akkor 1. nem ismeri a térképet, 2. nem ismeri a történelmet, 3. nem ismeri a világ jelenlegi katonai szövetségeit. Vagy csak el van maradva, vagy csak járt a szája, vagy csak -
És akkor innét jönnek a gazdaállatok, ezúttal az ellenzékiek. Hogy Orbán azért olyan magabiztos. Ha nagyon szorul a hurok, elmegy Moszkvába, mondjuk jövő év november elsején, hogy negyedikén térjen vissza sokadmagával. Bár a történelemnek július inkább megfelelne, s ez esetben Kövérnek kellene eltűnnie.
Hogy Orbán magabiztos volna, azt nem mondanám. Én úgy gondolom, nem magabiztos. Az akar lenni - annak KELL lennie -, de nem mindig sikerül. És már azt se gondolom, hogy ne fáradt volna el a sok taktikázásban. Két napja azt írtam, hogy az olyan jogszabályok, mint a most tervezett alkotmánykiegészítés, csak tűzoltásra jók, olyan időkre, amikor a menekülésre szánt repülőgépek vagy helikopterek már feltöltött üzemanyagtartállyal várakoznak. DE HISZEN EZEK AZ EMBEREK FÖLDET VESZNEK! Nem gyémántot, aranyat, valutát (ettől még lehetséges, hogy azt is), hanem FÖLDET. Amit nem lehet elvinni. A sleppről nem beszélek, mert az csak követi a vezérürüt. "Orbánnal nem lehet veszíteni." De lehet, elég, ha csak 2002-re gondolunk vissza. Vagy 1994-re. De akkor más idők jártak, legyint a kormánypárti. Akkor nem volt még meg sem a mai gazdasági, sem a mai jogi háttér. Nem sorolok példákat, hogy hány esetben és hány embernek volt még ennél is jobban meg, és mégis. Ez is szemfényvesztés, csak a saját szemükre vonatkozik.
A slepp tehát mellékes. De maga a Vezér is földet vesz. Illetve vetet, vélem én. A mai időkben óvatosan kell fogalmazni. Innentől megint találgatások következnének, például a Vezér és a valóság kapcsolatáról. Ha abban zavar mutatkozik, akkor értem. Rossz felé kong a kolomp. Ő úgy gondolja (úgy KELL gondolnia, gondolja), ezért a többiek is úgy gondolják. Nincs is ezzel semmi baj, kivéve, ha baj van. Akkor Ő úgy fogja gondolni, hogy nincs visszaút. Hogy foggal-körömmel védekezni kell. Nem adott magának egérutat, talán szándékosan. Ebbe fektette vagyona tetemes részét. Lehet, hogy Gáspárt szánta örökösnek. Lehet, hogy Gáspár besokallt. Nem akarta elvállalni mindazt, ami a koronahercegi címmel járt. Maradtak a koronahercegnők, mindenekelőtt a rangidős. Akinek a férje még az ágyban is vigyázzban feküdhet. A donok családjából leginkább egyféle módon lehet kiszállni. A koronahercegnők képességeit sem ismerem. Ő valószínűleg ismeri, de neki hozott anyagból kell válogatni. Amit ő hozott. Ráadásul képességek kontra lojalitás neki az utóbbi a fontosabb. Mindent erre épített, a családja sem lehet kivétel.
Itt élned, halnod kell. Ezt jól megtanulhatta. Nagyon jól. Itt akar maradni, az idők végeztéig. És megpróbálja úgy berendezni, hogy utódaiban itt is maradjon. A harcostársak szilárdságában már nem lehet annyira biztos. Állandóan teszteli őket. Kompromittálódásra kényszeríti. Hogy nekik se legyen más lehetőségük. Hogy foggal-körömmel védelmezniük kelljen a hűbérbirtokokat. Ha még maradt realitásérzéke, akkor valahol a tudata mélyén ott motoszkál, hogy ezt másképp is lehet. Alkukat lehet majd kötni, az ő bőrére. Valamiféle vádalkut. Valódi vádalkut. Meg is fogják kötni, és ezt Ő is tudja. De ez ellen nem tehet semmit. Mindenkit meg tudsz ölni, mondta Seneca Nerónak, kivéve a saját utódodat. Vagy az árulódat, teszem hozzá most én.
Rémüldözni amúgy mindenütt lehet. Ha valaki olyan arcokra - nem, nem menekültekére - kíváncsi, mint amilyeneket az Iszlám Állam videóin látni, nézzen be a Nyugatival szembeni török étterembe. Az egyik legjobb a városban, még a Szerájnál is jobb. És mindenekfelett, más a légköre. A Szeráj a vendéglátásra specializálódott. Ehet nem török ételt is, például nagyon finom tyúkhúslevest, vagy máglyarakást. Közben pedig nézelődhet. Az esti vagy késő délutáni órákat javaslom, öt-hat-hét körül. Ha valaki járt a kilencvenes évek elején - a jugoszláv háború idején - a szegedi Virág cukrászdában, meg fogja érteni, miről beszélek. Hadd szálljak be én is a nagy leleplezésekbe.
S végül itt van a hatos villamos koldusa. Sántító, idősebb úr, kis cédulákkal, amelyekből mindenkinek ad, aki neki is ad. Én kétszer kaptam tőle. Nem vallásos idézet volt, nem "köszönöm", hanem politika. Nem olyasmi, mint a tanároké, vagy ápolóké, kolduskivitelben, hanem gyurcsányozás. Semmi más, mint gyurcsányozás. Ha lehetett hivatalos magyar apa (Moldova), román bérkoldus, akkor lehet hivatalos magyar koldus is. Egy ismerősöm találkozott ezzel az úrral az egyik megállóban. Arra lett figyelmes, hogy ugyanazt szívja, amit ő is szeret. Divatos, vékony, barna, elég drága dohányrudacskát. Nem csikket, és nem ukrán behozatalt. Akkurátusan elnyomta, és hozzálátott feladatához.
Kedveseim, szép Húsvétot.
2016. 03. 26.