Milyen divatos lett. És még azt se mondom, hogy nincsenek ötleteim vele kapcsolatban, de ezek most maradjanak csak ötletek, saját fejemben. Egyelőre. És amikor már nem lesznek - ha nem lesznek - csak ötletek, gondoljanak a most következő mondatra. Én ugyanis (effélékben kifejezetten) cinikus vagyok. De miért vagyok cinikus?
Az utolérhetetlen Seres Máriánál figyeltem fel erre a kitűnő intézményre. Ő, ha még emlékszünk rá, a képviselői költségtérítésekkel kapcsolatban tartott aláírásgyűjtést népszavazás kiírásáról. Majdnem hatszázhat-ezer aláírás gyűlt össze, 2009. február 12-én adta le őket. Akkor már tizenhárom napja írtam a Naplót, amiben pont ezekről kezdtem gondolkodni. Nos, a kezdeményezést úgy futtatták zátonyra, hogy a "költségtérítés" szót átkeresztelték "választókerületi pótlék"-ra, s így a beadvány okafogyottá vált. Mária barátnőnk még egyszer beadta, de akkor egy magánszemély (ismerős, ugye?) megtámadta, és az Alkotmánybíróság elkaszálta (ez se tűnik ismeretlennek). Seres Mária további - általam ismert, fontosabb - ténykedései kimerülnek Mátraverebélyen négy esztendeig tartó polgármesterkedésben, a halálbüntetés visszaállításáról szóló népszavazás kiírási lehetőségének Unión belüli kilobbizási kampányígéretében, és egy büntető eljárásban a 2014-es választási kampányra kapott állami források felhasználásával kapcsolatban.
Tehát amikor Seres Mária beadta az aláírásgyűjteményét, két hete (tizenhárom napja) írtam a Naplót (hmp-hikszosz.hu). Ezeket a dolgokat (is) szerettem volna megérteni és megértetni benne. "Akarsz róluk beszélni?" - kérdezte volna egy pszichológus. Akartam, de akkor még csak a díványnak. Lehet, hogy most se sokkal többeknek, de ez nem zavar. Hiszen az is lehet, hogy nem így van. "Ne mondj semmit", kérte egy régi barátom a frissen kiszemelt leányzót. "Addig mindig van remény."
Visszatérve Máriára - le is írtam - már maga a kérdés is nevetséges volt. Populista, mondhatnám, ha nem undorodnék ettől a kifejezéstől, mint minden politikai taszító-hívószótól. Ha belegondolt volna, és ha bárki belegondolt volna, akkor pont az ellenkezőjére kellett volna jutnia, mint amire az egész irányult. Ma (is) ugyanabban a prűd és álszemérmes tolvajvilágban élünk itt, amely nem kis részben azért tolvajvilág, mert prűd és álszemérmes. Minden politikusnak azt az imidzset kell mutatnia, hogy ő hazájának önfeláldozó, hű fia, aki éjt nappallá téve a köz-ért dolgozik, és nem vár el érte semmit. A virágok illatával táplálkozik (Bicsérdi Géza nem tartaná lehetetlennek), vagy fenyőmagokkal, és gyöngyharmatot iszik rá, ahogy a népdal mondja. Ezért aztán a hivatalos fizetésük - általában - messze nem annyi, amennyi legalább ahhoz kellene, hogy ne akarják, khm, kiegészíteni, de hogy ANNYIVAL mégse akarják, kitaláltak maguknak mindenféle bújtatott kereseti lehetőségeket, amilyenek a pótlékok, költségtérítések, satöbbi. Ha ezeket elhagynák, a korrupció nemhogy kisebb nem, de NAGYOBB lenne. A megoldás persze itt is a valósághoz való közelítés volna, a TELJESÍTMÉNYEK tekintetében is, de most ebbe ne menjünk bele.
Szóval az egész népszavazási mizéria egy ugyanolyan álságos cirkusz, mint a "demokrácia" úton-útfélen való orr alá dörgölése. Nincs. Érdemi népszavazás sincs. Itt és most legalábbis nincs. Teljesen más van helyette. Manipuláció manipuláció hátán. Pontosan ugyanarról van szó, mint a mai rendszerű "választásoknál". Eljátsszák, hogy az állampolgárok döntenek, akik VALAMIBEN tényleg dönthetnek, legalábbis ŐK ÚGY ÉRZIK. És ez éppen elég a kedélyek megnyugtatására, további végeláthatatlan ködösítésekre, szófosásokra, álkérdésekről folytatott vitákra. HISZEN IKSZELTEM. Az igazi kérdés nem ez. Az igazi kérdés az, KI TUD TÖBB EMBERT HÜLYÉRE VENNI, HOGY AZTÁN EGY MESTERSÉGESEN KREÁLT KÖZJOGI KÖRNYEZETBEN RÁJUK HIVATKOZVA MEGCÉLOZHASSA A FŐHATALMAT. Ne gondoljuk, hogy az MSZP-t érdekli a boltbezárás. Azok az emberek, akik szívügyükként beszélnek róla, maximum leküldik az inast szombaton vagy pénteken a közértbe. Az MSZP-t két dolog érdekli: hogy a nép barátjaként gondoljanak rá, és hogy kivédhetetlen sebet üssön a kormánypártok ez idő szerint meglehetősen vastag bőrén. Ugyanez érdekelte az ellenzéki Fideszt is, lásd a vizitdíjas népszavazást 2008-ból. Seres Máriának nagyon megtetszhetett.
Ez egyelőre egy HATALMI HARC. A szavazópolgárok benne a katalizátor. Ők kellenek a reakció létrejöttéhez, DE AZ EGÉSZ NEM RÓLUK SZÓL.
Baj ez? Nem feltétlenül. Ilyen a boksz, azaz a mai politika. Egyrészt az állampolgárok is profitálhatnak belőle, még ha ez a politikusok számára melléktermék is, másrészt megrengethetik azt a hatalmat, amely minden más hang elnyomására törekszik a sajátján kívül. Elméletben előállhat az a helyzet, amelyben - az benne az érdekes, hogy ugyanolyan álságosan, mint amilyen álságos az egész rendszer - a hatalom helyzete LÁTSZÓLAG meginog. Még megvannak az erőszakszervezetei, besúgóhálózata, klientériája, kollaboránsai, adminisztratív eszközei, de az LÁTSZIK, hogy valamiben engednie kellett. Nem tudom elégszer leírni, hogy nem az erő az elsődleges, hanem a POZÍCIÓ. Az, amiben az erő hatni tud. Ha nincs megfelelő pozícióban, az erő ugyanannyit ér, mint Szapolyai János vajda hadserege 1526. augusztus 29-én. Egy látszatokról szóló rendszerben az erő az, AMI ERŐNEK LÁTSZIK. És gyengeség, ami nem látszik annak. Például a meghátrálás, beismerés, önkritika. Ezért törekszik a mai magyar kormány propagandagépezete (is) minden kudarcot sikernek beállítani, eltusolni, elhallgatni vagy másra hárítani. Ezért okozott akkora kormányzati katasztrófát az őszödi beszéd.
Akkor mi a baj? Elüthetném azzal, hogy Baj egy háromezres lakosú község Tata mellett, a Kinizsi százas nevű 100 km-es teljesítménytúra utolsó előtti állomása. Végtelenül boldog voltam, amikor 2009. utolsó májusi vasárnapjának hajnalán megpillantottam. Szerencsére akkor még nyitva voltak az üzletek. De nem ütöm el. Baj az, ha a következő kormánynál kezdődik ugyanez elölről. Ha nem a rendszer inog meg, csak egy társaság. Ha annyi az összes kilátás, hogy a libikókán más kerül felülre, aki aztán kegyesen visszaállítja a ... boltok vasárnapi nyitvatartását.
Nem baj, ha vajúdnak a hegyek. Csak ne egy egeret hozzanak a világra.
2016. 02. 24.