"Király utca százegy alatt / lakik az a piszkos falat / és én vagyok a babája!"
"Mit is jelent szocinak lenni?" - írja egy fénykép alá a felrakója. A kép régebben került fel a facebookra, én nem figyeltem fel rá eddig, de ma megjelent a falamon, biztos valaki méltatta. Egy cinegét ábrázol, kartondobozban, törött lábbal. "Egy példa: gyerekkoromban vihar után mindig mentem egy kört a ház körül. Fészekből kipottyant fiókákat, néha törött lábú madárkát, főleg fecskét, verebet, cinkét szedtem össze, neveltem, vigyáztam rá kicsit, megtanítottam repülni, majd elengedtem. Ma is így jártam. Megható nosztalgia." - folytatja ez a kétségkívül jólelkű ember. De a "szoci" mintha ide nem illő volna. Ez is nosztalgiára buzdít, amolyan magyaros, és nem magyaros nosztalgiára, csipet történelemmel. Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, no és a nagy klasszikusok: Hitler őzikével, a Duce hegedűvel, Rákosi búzakalásszal. Jó, jó, a Gólya, gólya, gilice a péniszirigységről szól, legalábbis Róheim Géza értelmezésében, ne vitatkozzunk rajta, de a jószívű nácik, fasiszták, kommunisták már felvetik a komoly és aktuális kérdést, hogy kik lennének vajon a rosszak? Hát persze, hogy a többiek. A cinege esetében egyértelműen a nemszocik. Talán szegény cinege lábát is ők lőtték el. A nép persze gyanakvó. Hol jártál az éjjel, cönögemadár? - kérdezi. Mégis Róheimnek van igaza? Francba a politikával? De akkor kik azok a szocik? A választ nem messze kell keresni, mindjárt a cinegedoktor bemutatkozásánál. Vitányi Ivántól, e - legcsekélyebb gúny nélkül, és teljes tisztelettel - tudós férfiútól származik. Íme: "Nagy különbség van a Fidesz és az MSZP között, a Fidesz egy kaszárnya, az MSZP kupleráj. A kaszárnya fegyelmezettebben működik, de a kuplerájban jobb lenni." A kaszárnyával nincs semmi gond. Katonák laknak benne. Kászárnyá, kászárnyá, ott lakom én, csináljuk háború, álgyú meg én. Nade a kupleráj? Naná, hogy jó ott lenni, mondaná az Esőember. A vendégeknek. Nade a kaszárnyában sem gyötrik a vendégeket. Akkor viszont, ha nem vendégek, akkor...Szóval, kik is laknak a kuplerájban?
Mese nincs. Mégis Róheim. Pajkos ifjú róhózsáhát lelt, rózsát a pusztában. És a rózsa megszúrta, de ez rajta, mármint a rózsán már nem segített. Ugyanaz a téma, ugyanaz a végkifejlet, kedves Olvasó. Van, aki kimondottan szeheti a véhfühdőt, célzott egy régi biológiatanárom a deflorációra és a menstruáció alatti szexuális életre. Mégsincs olyan távol egymástól a kaszárnya és a kupleráj.
Nade hogy jön ide az ima? Miután felmerült, még a cinegével kapcsolatban a "giccs" szó, azaz a politikai giccs - hiába akarnám én nem annak nevezni, ha egyszer a sérült cinege és jólelkű szoci megmentője, így együtt, az információknak e teljességével az -, a giccs gazdája, a teológiára célozván, amit elvégeztem, ezeket a szavakat intézte hozzám: "Giccs? Az a vallás. Imádkozz inkább. Szép csöndben." Hogy a vallás giccs lenne, ezt először hallom. Biztos mindenki tudja rajtam kívül, és a jó pap...ámbár jut eszembe, még pap se vagyok. Se azt nem fogjuk most tisztázni, hogy mi a giccs, mert már tisztáztuk eleget, se azt nem, hogy mi a vallás. Utóbbit egy kicsit azért mégis: egy transzcendens gondolkodási irány. Nem templomi szertartások, nem dogmák, nem teológiai viták, sőt még csak nem is istenhit. Gondoljon a kedves Olvasó a japánokra vagy a kínaiakra. A japán császár titulusa ten-no, azaz az ÉG fia volt. A ten kínaiul tien. Nem Isten, és nem valamelyik isten. Ég. Így, egymagában. Mit is csinál egy vérbeli szoci? Egy materialista? Vagyis inkább, aki magát materialistának TARTJA? Elfogad egy TÉZIST. Egy eszmét. Egy gondolatot. Egy IDEÁT. Hogy a továbbiakban az idea mire irányul, most lényegtelen. Amúgy nem lényegtelen, de most az. Anyagiak az eszmék, gondolatok, ideák? Mit gondol erről, nyájas Idegen?
És hát bizony, az ima. Beszélgetés Istennel. Legalábbis ez a leghétköznapibb megfogalmazása, aminek a jelentéséről száz emberből kilencvenkilencnek fogalma sincs. Kérek ezt-azt, mert abból baj nem származhat. Aztán talán teljesül. Ott fent, vagy mittudoménhol ül egy fehér szakállú, jóságos bácsi, bár néha nem tűnik annyira jóságosnak, és talán meghallgat. Célszerűbb lenne persze, ha egy fejőstehén ülne fent, akkor nem mutatkozna minduntalan disszonancia a kérés és a teljesülés között. Dehát nem fejőstehén, legalábbis minden jel erre mutat. Ha azt mondanám, meditáció, mindjárt minden más lenne. Azt se tudják, micsoda, de nincs ájtatos körítése. Hát ha még azt is mondanám, hogy alázat. Nem, ez se jó így, ez is olyan prédikációszerű, legyen inkább realitásérzék. Hogy az alázat realitásérzék, én már sokszor leírtam, de nagy valószínűséggel ugyanolyan sokszor elment a fülek mellett. Tele vagyunk terhelt kifejezésekkel. Imádkozik egy olyan ember, aki a "tudományba" veti...hajaj, ki kell mondanom: a HITÉT? Miért van idézőjelben a tudomány? - hökken meg az Olvasó. Azért, mert abban a szent minutumban, hogy a tudomány és egy világnézet összekapcsolódik, a tudomány már nem tudomány, hanem vallás. Szóval imádkozik? Nem imádkozik, legalábbis addig, ameddig egy zuhanó repülő fedélzetére nem kerül, nem imádkozik. A zuhanó repülő pedig lehet akármi, ami a zuhanásnak és az élet biztos elvesztésének megfelelő megrázkódtatást okoz. Zuhanó repülőkön nincsenek ateisták. A kivégzőszobákban is kevesen vannak, ha hihetünk Jezsov beszámolójának az agyonlőtt, meggyőződéses bolsevik és materialista Zinovjev, Lenin harcostársa utolsó perceiről. Jezsov még elő is adatta Sztálinnak a kivégzésben résztvevő Pauker exfodrásszal a jelenetet, a rémült, karjait magasra emelő Zinovjevről, amint utolsó szavaival a zsidók halál előtti könyörgését kiáltozza: Sömá Jiszróél, Adonáj Eléhonu, Adonáj Ehod! (Halljad, Izrael: az Úr a mi Istenünk, az Úr az Egyetlen!) Tehát mi az ima? Az ima a mélységes alázat, mélységes elfogadás, és mélységes HIT. Minden, ami nélkül nem lehet kormányozni. Se az embert magát, se egy csoportot, se egy országot. Egyszer Mohamedtől megkérdezték, el lehet-e csapni az alkalmatlan kalifát? Ameddig imádkozik, addig nem, válaszolta a Próféta.
Mielőtt Krisztus után 70-ben, öthónapos ostrom után Titus Flavius elfoglalta volna Jeruzsálemet, kiéheztette. A zsidók kínjukban már az áldozati állatok húsát ették. Amikor Titusnak jelentették, írja Lion Feuchtwanger A zsidó háború első kötetében, hogy a zsidók az utolsó kilenc áldozati bárányt elzabálták istenük elől, a herceg elképedt. Iszonyatos, tébolyult, istenverte lények. Megfoghatatlan, hogy miért rabolták meg Jahve oltárát, gondolta, AMIKOR JAHVE AZ EGYETLEN OLTALMAZÓJUK.
A mai hatalmasságok nagy része vagy nem imádkozik, vagy amit csinál, az nem imádkozás, csak képmutatás. Pedig erre lenne a legnagyobb szüksége, ha már a fensőbbség és az uralom nem adatott meg neki, egyedül a hatalom, amivel nem tud mit kezdeni.
2013. 01. 06.