Magyar konyha

- Ó, de finom meggyes pite!
De, sajnos, nem meggyes pite, hanem pompos. Duna tévé, vasárnap kora délután, lovasberényi háziasszonyokkal.
Kikenjük a tepszit (ott mindenki így mondja) zsírral. Beletesszük a kelt tésztát, azt is megkenjük zsírral. Rá a felszeletelt zsírszalonnát és karikára vágott kolbászt, majd a tetejére szintén egy jó vastag lap kelt tésztát. Ezt is megkenjük zsírral, sütőbe tesszük, és kisütjük az egészet.
Ez feltehetően a tízórai. A reggeli - egyszerű, laktatós - kukoricakása, szalonnazsírral meglocsolva, sült szalonnával. Parasztember nem bíbelődik sokat munka előtt. Az ebéd viszont valami egészen különleges finomság: töklecsó. A meghámozott tököt annyi szalonnazsírba teszem, hogy ellepje. Ebben sütöm kétféle kolbásszal, füstölttel és jó zsíros főzőkolbásszal. Hozzáadok sok hagymát, némi paradicsompürét, mutatóba két darab paradicsomot, végtére is lecsó, vagy mi, néhány karika erős zöldpaprikát, majd az egészet nyakonöntöm felvert tojással. Vastag, fehér kenyérrel valami isteni.
És utána jöhet a desszert: Rigó Jancsi. Nem az a vérszegény barna, amit a cukrászdákban kapni, hanem olyan istenes. A tésztája még a hagyományos: liszt, kakaó, tojás, vaj. A krémje viszont már nem. Magyar ember nem egyszálbélű. Fél liter tejszínnel kezdődik, bele húsz deka csoki, ész asz egészet jó olajosz tepsziben kiszütöm. A tetejére is csoki, természetesen. Mivel a krém csucsog a tejzsírtól meg a darabos csokitól, ne várjuk, hogy olyan barna legyen, mint a cukrászdai, azt se várjuk, hogy homogén legyen. Megkoronázandó az eddigieket egy szürkés, ám rendkívül kalóriadús kulimászt kapunk, kis barna micsodácskákkal. Már csak ne távozzunk az asztaltól korgó gyomorral. A vacsoráról nincsenek információim, de feltételezem, hogy mindezek maradéka, esetleg valami hideg: angolszalonna hagymával, utána mondjuk fokhagymás lángos. Hozzá javasolt még egy pohár finom, meleg kacsazsír, elalvás előtt.

És akkor az ember ezek után átkapcsol valahova máshova. A változatosság kedvéért bajor konyhaműsor megy. Az se reformkonyha, ki is hangsúlyozzák. Hófehér porcelántányéron zöldségek, dióval, mogyoróval, saláta, a közepén egy libacomb, ropogósan, annyi zsírral, amennyi a sajátja, hozzá piros házi céklasaláta. Épp csak csipetnyi mindenből, a comb meg akkora, amekkora. A színek nagyon fontosak, mondja a szakács.
Nyers zöldséget faljak, mint a disznó? - háborodna fel bármelyik magyar úr a múlt század elején.
Istenem, dehogy.

2015. 08. 16.