Semmi mástól nem függ egy választás kimenetele, csak a vetítőgéptől. A vetítőgéptől és a vetítő fantáziájától, mondjuk, tehetségétől. Már a vetítési tehetségétől. Ez mindinkább meggyőződésem.
Persze ebben a szisztémában, amibe csöppentünk. Nem ma csöppentünk bele, de mára nyakig benne vagyunk. A régi szisztéma annyiban különbözött tőle, hogy ott a vetítés csak MEGERŐSÍTÉST szolgált. A király, császár, dózse, cár, szultán, sah, kagán (nagykán), hol hogyan nevezték, aki trónra (hatalomra) került (először azt írtam: "emelkedett", de sürgősen kijavítottam), nemes, nagyszerű, tiszta gondolkodású, erőskezű, nagylelkű, népe atyja. A pápa (igaz, nem régen) dogmaként elfogadottan csalhatatlan (ha az egyházat érintő kérdésekben nyilatkozik). Tegnap bíboros, vagyis főpap volt (a teljesség kedvéért megjegyzem, nem kötelező bíborosnak lennie, lehetne elvben egyszerű plébános is, csak valahogy így alakult), mától szentatya, már életében, még ha nem is avatták szentté.
Azt azonban, hogy ki lesz az uralkodó, nem vetítéssel egybekötött népi szeánszon döntötték el, hanem örökléssel, pragmatikus gondolkodással (ami persze nem mindig tett jót, miként az előbbi sem), erővel. A vetítés csak az elfogadtatást szolgálta.
Tulajdonképpen tökmindegy, miket írok de. Az olvasóközönségnek tökmindegy. Már akkor, ha a gondolkodásra (ellenvetésre, annak éppúgy örülök, még ha nem is mindig látszik, különösen az értelmes ellenvetésnek: miből tanulnék különben?) serkentést kihagyjuk a dologból. Vagyis, ha a tartalmat mentesítjük az érzelmektől. Nem kellene, mert az erős tartalom és erős forma EGYÜTT képes megalapozni egy valódi változást, de az erős formát nem ide tartogatom. Show műsort majd élőben adunk. Híveket - csápolókat - nem itt szerzünk. Sőt, sehol nem szerzünk: jönnek maguktól. In sáa l-Láh, ha Isten akarja.
Semmit, amit leírok, nem propagandacélból írok le. Különböző megközelítésekből - némelyikre még a "pamflet" kifejezést is rámondták a minap, elolvastam, és NEKEM egyáltalán nem tűnik pamfletnek, de én némileg régebb óta beszélgetek magammal -, de sohasem azért, hogy bárkit is meggyőzzek. Mindenki azt gondol, amit akar, gondoljon is csak azt.
"Hánytatom, böfögtetem sok is pulyámat, / s nézem, hogyan teszik tönkre magukat", ahogy Cseh Tamás énekelte a vécés néni szövegében.
Nos hát, a facebook és a portál a párbeszéd, inspiráció, elgondolkodtatás, önálló véleményre serkentés, és NEM a reklám, agitáció, vita terepe szándékaim szerint. A KÖZÖS tanulásé.
Viszont sem ismert, sem népszerű, sem valamilyen szinten befutó nem ettől lesz valaki. Azt háttéralkuk előzik meg, melyek sokkal inkább pókerjátszmákra hasonlítanak, mint valóságos tárgyalásokra, nyilvános és nem nyilvános gazdaságossági számítások fejben és papíron, az eszközök függvényében végzett esélylatolgatások. Jól figyelt, kedves Olvasó: nem a választói akarat, vélemény, satöbbi, hanem a (tárgyi és pénz-) ESZKÖZÖK függvényében. Utána következik, hogy ki milyen...nem, nem tömeget, hanem píárosokat képes megszólítani, pontosabban megfizetni, majd az, hogy mekkora teret foglal el a médiahálózatban. A tömeg csak a dolog legvége. Ügyesség és pénz kérdése. Az üzenet megalapozottsága teljesen mellékes.
Azaz mégsem teljesen. Akkor sem teljesen, ha mindaz, amit a hatalomra kerülők csinálnak, hatalomra kerülésük pillanatától a vesztes kollégák interpretálásában automatikusan hibás lesz. Sőt, kifejezetten rossz, ha nem gonosz. Minél démonizálhatóbb - ezt igen helyesen írta le valamelyik ismerősöm a facebookon -, annál alkalmasabb a lejáratásra. A megalapozatlan hatalomgyakorlás a közállapotok szükségszerű romlásához vezet, lásd jelen Magyarországot. Ideig-óráig (ez szélső esetben lehet akár több évtized is, gondoljunk a szocializmusra) el lehet kendőzni, úgyszintén propagandával, de aztán mindez visszaüt. Egy szempillantás alatt üt vissza, és az benne a szép, hogy nem mindig azokra, akik megérdemelnék. Oroszországban pontosan százharminc évvel a II. (Nagy-) Katalin számára állítólag megépített (ez a lényeget nem érinti) Patyomkin-falvak létrejötte után ütött vissza. Franciaországban ehhez az államkincstárat teljesen kiürítő Napkirály halála után hetvennégy esztendő is elég volt. Kellett hozzá egy erélytelen és alkalmatlan cár (II. Miklós), egy erélytelen, bár a sors iróniájából reformokra hajló király (XVI. Lajos), de végső soron csak idő kérdése volt az egész. És ma is csak idő kérdése.
De jövőre, azaz 2014. április 6-án ez az idő még nem jön el.
2013. 09. 26.