A viskó. Már annyiszor loptam belőle. Emlékeim alapján röviden annyi a történet, hogy egy mélyen vallásos amerikai család lánygyermekét elrabolják, a megtalált és véres ruhadarabokból vélhetően meg is ölik. A szülők megrendülnek, még Istennel kapcsolatos hozzáállásukban is. Egy szép napon az apa egy cetlit talál a zsebében: "Rég láttalak. Ha úgy gondolod, hogy találkozni akarsz velem, várlak a viskóban péntek délután. Papa." A cetli odakerülése rejtély, Papának pedig mindig Istent hívták maguk között. A viskó egy romos kunyhó, amit az egyik emlékezetes közös nyaraláson fedeztek fel. Győz a kíváncsiság, és az apa elindul. Meg is érkezik, a kunyhóban pedig egy néger és egy mongolid nőt talál, mint később kiderül, ők az Atya ("Miért kellene hagyományos alakot felvennem?" - kérdezi a néger nő) és a Szentlélek, valamint egy fiatal férfit, aki Krisztus. Sok-sok párbeszéd, közös elmélkedés és séta után találkozik a kislányával is, aki elvezeti egy barlangba, ahol meghalt. Végül megérti, hogy a kislány élete a kislány élete volt, az övé pedig az övé, amelyben minden (a kislánnyal története is) róla szól, és végül minden mindenki épülésére szolgál. Ez Papa csodája.
Az átlagember, miközben a különböző politikai és egyéb csoportok befolyásolási kísérletei között hányódik, mind hajlamosabbá válik az összeesküvések elfogadására. Másképpen, de voltaképpen ugyanúgy. Egyik oldalon a cionista-liberális-plutokrata érdekkörökére, másik oldalon különböző, egymással összeszövetkezett diktátorokéra, szekta- és egyéb vezérekére. Néhol a csoportok vélt összetételében persze zavar mutatkozik, Németh Sándort például egy fideszes mostanában ugyanolyan nehezen helyezheti el a palettáján, mint egy ellenzéki Simicska Lajost, de a szisztémát ez nem befolyásolja. Alapvetően a jó öreg dualista világképről van szó: egyik oldalt a démonok, mások oldalt az angyalok. Más nincs. Az angyalok nem esküdnek össze senki ellen, csak védekeznek, a démonok annál inkább. Összeesküdni azok szoktak, akiket nem szeretünk. Akiket szeretünk, összefognak. A másik oldalról nézve ugyanez a helyzet, csak a szereplők megfeleltetése fordul meg.
Erre még rá is erősítenek. "A tüntetők mögött ezek és ezek állnak." "A miniszterelnök XY bábja." Ha két, addig különböző platformon tudott csoport ugyanazt mondja, "íme a bizonyíték". Pedig nincs szükség semmiféle összebeszélésre. Elég az érdekazonosság. Az azonos érdekű emberek ugyanarra fognak törekedni, nagyjából ugyanúgy, egymástól függetlenül is. Aztán, mihelyt az érdekeik különbözni kezdenek, másra és másképp. Akkor másokkal "esküsznek össze".
A tüntetőkkel sem kell senkinek összeesküdnie. Az oroszoknak, amerikaiaknak, zsidóknak, mindazoknak, akik befolyásolni szeretnék a világpolitikát, nem kell elégedetlenséget gerjeszteniük, sem megbízniuk az elégedetleneket semmivel, elég, ha anyagot nyújtanak a szándékhoz, AMI MÁR MEGVAN. Sokszor még terelniük sem kell. Az FSZB-SZVR, CIA, Moszad - ebben a műfajban az oroszok a legjobbak - számára épp elég, ha egy - szinte bármelyik - internetes portál vagy magánszemély kap egy számára "szenzációs" "leleplező" fényképet, nehezen ellenőrizhető tartalommal. Egy képet, egy dokumentumot, Kovács Bélától, vagy bárkitől. Még jobb, ha Kovács Béla kap - például - a szövegkörnyezetéből kiemelt valamit, olyan témában - a kovács béláknak szinte csak olyan téma van -, amihez nem ért, de amit vélhetően meg fog osztani. Most nem a házak előtti kispadon terjed, hanem virtuálisan, nem egy kicsi, hanem egy nagy faluban. Ennyi a különbség. Az átlagember hívő. Nem ellenőriz semmit. Azt se teszi meg, amit két kattintással megtehetne. Téli csendélet tankkal, nyáron, több hónapos-éves hírek előkotorva a süllyesztőből, ezek végtelenített számú kombinációi ufókkal, "eltitkolt" eseményekkel, lyukkal az Északi (Déli) sark felett, ahol már a nácik (földönkívüliek) lejártak a mélybe, a másik világba, a Hold setét oldalára épített (náci, orosz, amerikai, zsidó, földönkívüli) városokról-támaszpontokról, magáról a Holdról, hadd ne soroljam. Az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, azaz megfeleljen a mindenkori célnak. A miniszterelnök titokzatos háttércsapata, Habony Árpád, aki már-már maga is ufó, annyira nem lehet róla tudni semmit, az amerikai elnök gyík-testőre, egykutya. Huhú, huhú, huhú.
Ki ismeri ki magát ebben a rettenetes kuszaságban, a bizonytalan információknak, dezinformációknak és feltételezéseknek ebben az eklektikus halmazában?
Ne így tegyék fel a kérdést. Úgy tegyék fel, hogy mi az, ami az Önök számára mindebből lényeges. Eljátszhatnak olyan gondolatokkal, hogy "mi lett volna, ha". Ez is a propaganda része. A "ha Napóleon nem támad Oroszországra", "ha nem lövik le Ferenc Ferdinándot, vagy ha lelövik is, nem üzenünk hadat Szerbiának", "ha Hitler nem üldözi a zsidókat" (nagypapám kedvenc játéka, már csak azért is, mert szerette a németeket, és ő maga is zsidó volt), "ha nem fordul Kijev felé, hanem megmarad a Moszkva elleni támadásnál", egyáltalán, "ha sem Napóleon, sem Hitler nem születik meg", "ha Orbán Viktor megmaradt volna liberálisnak", "ha akkor más győz", és hasonló "mi lett volna, ha" kérdésekben nem a megjelenés (forma) a fontos, hanem a TARTALOM és a KIMENET. Papa akarata, vagy a történelmi szükségszerűség. Nem biztos, hogy lett volna egy másik Napóleon, Hitler, nem biztos, hogy ma Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, vagy ha igen, nem biztos, hogy olyan lenne, amilyennek most látjuk, de ez nem is fontos. Mindenki befolyásolni akar mindenkit, az Istenig bezárólag, meg is próbálkozik vele, de ez se fontos. Az a fontos, hogy hova torkollik az egész. Egy finom étel kerül-e ki a fazékból, vagy egy pocsék. Hogy az az étel piros-e, sárga, zöld, mindegy. Esetleges. Az nem mindegy, hogy ízlik-e vagy sem.
Papa akarata alól nem lehet kibújni. A világ összes manipulációjával sem. Mind ugyanoda vezet. A lényege mindnek ugyanaz lesz. Teljesen mindegy, hogy az Egyesült Királyság formailag királyság-e, ha tartalmilag demokrácia. Teljesen mindegy volt, hogy Velence anno formailag köztársaság volt-e, ha tartalmilag monarchia.
Mindaddig, ameddig a világon azért akarok változtatni, hogy a világon változtassak, ugyanazt csinálom, mint a bevezetőben említett apa, amikor a lánya sorsán kesergett. Papa csodája ott kezdődik, amikor rájövök, hogy TŐLEM FÜGG, hogy a világ eseményei milyenek. Formailag nem tudok rajtuk változtatni, de tartalmilag igen. A kimenetük annyit számít, hogy van. Lesz. Tudom, már súrolom Orbán Ráhel bölcsességét, megpróbálom akkor másként: a játéknak, így vagy úgy, de vége szakad egyszer. Vagy lefújják a meccset, vagy odaérünk a célhoz.
Ez az, ami az egészben a fontos. És ebből a szempontból az se fontos, hogy létezik-e Papa, és van-e neki akarata.
2016. 02. 22.