Ma sűrű nap volt. Újabb ismerős mínusz, most kivételesen saját magától, bár személye titok számomra is. És még mennyi mínusz lesz eztán. Bár volt ilyenre precedens már a Bibliában is: "Néped túl sok ahhoz," - mondotta az Úr Gedeonnak, az egyik bírának az összegyűlt harmincezer fegyveresről - "hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg. Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza. (...) Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle. Az Úr így szólt Gedeonhoz: Még mindig sok ez a nép." Végül háromszázan maradtak a harmincezerből.
Néha az ember válaszút elé keveredik. Tulajdonképpen minden nap, amióta azzal foglalkozom, amivel foglalkozom. Balra van a halál útja, jobbra van az élet útja, mondaná a népmese (nem a politikai "bal" és "jobb" ihlette, erről a népnek kevés fogalma volt), és mondja a valóság. Balra sokkal, de sokkal könnyebb lenne haladni, ha kalandor vagy demagóg akarnék lenni. Jobbra viszont...a második világháborúban, még az elején is, amikor Anglia gyakorlatilag egyedül harcolt Hitlerrel, a BBC mindig bemondta az angol veszteségeket is. A németek kozmetikáztak. Egy riporter megkérdezte a BBC elnökétől, hogy a közhangulat javítása céljából miért nem csökkentik ők is a valós saját veszteségeket, és nagyítják fel az ellenségét? Mert az nem lenne igaz, felelte az elnök.
Nekem volna a legnagyobb öröm, ha azt mondhatnám, hogy van olyan politikai párt, amely valóban azt az eszmét képviseli, amit hirdet, és ez az eszme képes kivezetni az országot a bajból. Bajból, nem válságból, mert a "válság" egy olyan állapot érzetét kelti, amely minden rossz ellenére a belőle való kijutás biztatását hordozza, amíg a "baj" szó nem hordoz semmiféle biztatást. Ha tehát lenne ilyen párt, nem volna semmi dolgom. Nem kellene mindenemet, amim van, feltenni egyetlen lapra, nem kellene máról holnapra élnem, még sokkal inkább, mint a HMP potenciális és tényleges tagsága zömének, kizárólag azért, hogy legyen időm és energiám azzal foglalkozni, amivel foglalkoznom kell. Kell? Hogy a picsába ne kellene. Megteszi más helyettem? Dehogy teszi. A többség azért nem teszi meg, mert bár a hazárdjátékos hajlama csak-csak megvolna, de sem bátorsága, sem esze, sem tudása, sem szorgalma, sem türelme nincs hozzá. A kisebbség meg azért nem, mert vagy már sütögeti a pecsenyéjét valahol, vagy a megélhetésével kell foglalkoznia, vagy úgy van a világ folyásával, ahogy József Attila írta ("ének, hajolj ki ajkamon, / s te, bánat, ne érj el, csak holnap"), vagy egyszerűen lusta gondolkodni. Hogy nagyképű vagyok? Nem vagyok nagyképű. Az "alázat" nem azt jelenti, hogy az embernek kevesebbnek kell vallania magát, mint amennyi, hanem azt, hogy törekednie kell arra, hogy TÖBBNEK ne vallja magát.
NEM ÖRÖM. NEM ÖRÖM AZ ÖSSZES ESTÉMET ARRA ÁLDOZNI, HOGY ÉRTETLEN EMBEREKNEK ELMAGYARÁZZAM, ÚJRA ÉS ÚJRA, AMINEK MÁR ELSŐ OLVASATRA IS NYILVÁNVALÓNAK KELLENE LENNIE. NEM EBBEN ÉLEM KI MÁSUTT NEM KIÉLHETŐ HAJLAMAIMAT. NEM VAGYOK EXHIBICIONISTA. NEM AKAROM MEGVÁLTANI A VILÁGOT. NEM AKAROK MINISZTERELNÖK VAGY ÁLLAMFŐ LENNI, DE MÉG OSZTÁLYVEZETŐ-HELYETTES SEM. MÁR EZ IS TEHER. SÚLYOS TEHER.
Önjelölt próféta lennék? Faszt. Sem önjelölt nem vagyok, de még csak - lásd előbbiek - jelölt sem, sem próféta, bár utóbbi egy kicsit mégis. Minden próféták szégyene, és a prófétaság szégyene, hogy annak kell prófétának lenni, aki nem prófétának született. Hogy is írta Ady?
"Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni."
Ha még nem lenne világos a kedves Olvasók előtt: a HMP azért van, hogy létrehozza azt az államszerkezetet, amelyben azok irányítják az államot, akik értenek hozzá. Nem politikai pártok, pártpolitikusokkal, hanem felső szinten világpolitikusok pártok nélkül, végrehajtási szinten szakemberek. Amely államban a funkciók, választás, elfogadás-elutasítás, önkormányzatiság, irányítás, felügyelet, ellensúlyozás, függetlenség szavak is azt fedik, de legalábbis közelítenek ahhoz, ami a valóságban történik. Nem a mi dolgunk az irányítás. A mi dolgunk ennek a változásnak a tető alá hozása, és a továbbiakban annak a felügyelete, hogy a változás tartós legyen. Tudom, hogy ez furcsán hangzik. Minden párt hatalomra tör. És amikor megkaparintja a hatalmat, egyből elfelejti, milyen volt az, amikor még niemandok gyülekezetéből állt. Hát mi nem felejtjük el.
NEM VAGYUNK SZEMÉLYVÁLOGATÓK. Nekünk teljesen mindegy, ki milyen rögeszméket dédelget magában, ha embertársait tiszteletben tartja. Ez az egyetlen feltétel. De ez kurva komoly feltétel. A fideszes káderek kirúgása után nem a HMP kádereivel akarjuk feltölteni az üres, jól fizető állásokat, hanem azt akarjuk, hogy azokat az állásokat azok töltsék be, akik odavalók. Akkor is, ha fideszesek, akkor is, ha szocialisták, akkor is, ha liberálisok, sőt akkor is, ha nem foglalkoznak ezzel az egész cirkusszal. Egy bizonyos pontig mindegy. A pont az, amikor valaki a saját nézeteit másokra akarja erőltetni.
Onnantól nem mindegy.
Végezze a dolgát, politizáljon a barátaival, s ha valami nem tetszik, tiltakozzon az összes lehető fórumon (lesz neki elég ilyen, és még figyelembe is fogják venni a véleményét, nem az én két szép szememért, hanem azért, mert muszáj lesz). Még bármely pártba is beléphet, ha nem zavarja, hogy párt nem birtokolhat főhatalmat. Így legalább akkor lép be, ha tényleg hisz az "eszmében", és nem akkor, ha huszonhét évesen vezérigazgató vagy államtitkár akar lenni.
Nem egyetlen, (jó pénzért) lojális körből szeretnénk meríteni, amelynek fő mércéje a lojalitás, hanem az egész lakosságból. Nem konzervatív közgazdászokat akarunk a gazdaság élére állítani, de liberálisokat sem, hanem JÓ közgazdászokat.
A gyorsaság. Bekerült a jelenlegi Parlamentbe a Fideszen kívül a KDNP-t is beleszámolva négy párt. Van olyan jogszabály, amire BÁRMIFÉLE befolyásuk lenne? Nincs. Akkor szabad nekem azt mondanom, hogy egy jövőbeli, nem HMP-s többségű Parlamentben igenis bármiféle változást keresztül tudunk vinni, és nem csak arra leszünk képesek, hogy kapcsolatokat építsünk, kicsit belelássunk a kulisszák mögé, és elmondjuk a magunkét, hogy még sokkal többen megismerjenek? Nem szabad. Nem lenne igaz.
Szabad azt mondanom - ahogy nekem írták ma -, hogy, mivel az emberek MA akarnak jól vagy jobban élni, jobban is fognak?
Képzeljük el, hogy mégis azt mondjuk, és elég nagy százalékkal bekerülünk a "törvényhozás"-ba. Sőt, képzeljük, el, hogy elsöprő többséggel megnyerjük vele a választást, mert épp a választás napján meghasad az ég kárpitja, és maga az Úr erősíti meg. Aztán vagy az Úr gondol mást, vagy csak illúzió volt az egész, mindenesetre a papírforma jön be. Nem hullanak fürjecskék és manna, nem folyik tej és méz. Akkor mi van? Ezt éli meg a mai kormánypárt, de ezt élte meg az MSZP is előtte, azelőtt szintén a mai kormánypárt, azelőtt az MSZP, azelőtt az MDF, azelőtt Kádár és Grósz Károly, azelőtt Rákosi, azelőtt Szálasi, azelőtt Horthy összes kormánya, azelőtt Tisza István, a geszti bolond, hogy maradjunk Adynál, azelőtt a kiegyezés utáni összes magyar kormány, azelőtt Kossuth, azelőtt meg a királyok azt csináltak amit akartak. Legalább a hazugságok egy részét megspórolták.
Tehát, hacsak valami fatális véletlen nem segít, még majdnem hat év. Mit lehet közben tenni? Mérsékelni a károkat, amit ez vagy a következő kormány okoz. És ha kitör a forradalom? Abból semmi jó nem származik. Akármelyik oldali forradalom törne ki.
S mit lehet tenni UTÁNA? Biztosítani az alapellátásokat. Elkezdeni tartalékot gyűjteni, létrehozni egy olyan gazdaságot, ami ideig-óráig kibírja egymagában is, megteremteni a jogbiztonságot, a partneri kapcsolatot mindazokkal, akikkel most ez elveszőfélben van, legelőször a szomszédainkkal. És elfelejteni az összes szent tehenet, akármelyik oldalon is legeljen.
Hogy egy kis levegőhöz jutva fel lehessen sóhajtani: hú, de szar VOLT.
2012.10.02.
Gaál Péter