Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

A Lovasíjász kiütötte Saul fiát a moziban, posztolta ki egy ismerősöm (már ameddig még a válasz után ismerősöm marad). Nem kell sokat találgatniuk, mi a forrás: Novák Előd facebook-oldala. Azt írja e kedves úr - olyasmi lehet a Jobbiknak, mint Kövér doktor a Fidesznek, némileg Deutsch Tamással keverve, mínusz utóbbi vérvonala, bár Szegedi Csanád óta ez örök bizonytalanság -, hogy az Urániában 187 hely maradt üresen a Saul fia vetítésén, míg A Lovasíjászén mindössze 6. Mondjuk, mindkettő díszbemutató volt, bár erről nem szól a fáma. Nem is érdekes.
A kisördög megint oldalba bökött, és kénytelen voltam hozzászólni. "Kedvenc cikkem", jegyezte meg a posztoló hölgy. Az enyém is, válaszoltam. Elvégre A Lovasíjász sokkal fontosabb dologról szól. Ilyen volna még Az utolsó csipkeverőnő, a Fokosharc a Bakonyban, Az igazi csirkepörkölt, esetleg A Matyó is. Rózsa Sándor egy külön eposzt érdemelne 1848-as szereplésével. Major Tamás kifejezésével micsoda poen! A hős betyár, aki csatlakozott a szabadságharchoz. Nem egészen önzetlenül, hanem az amnesztiáért cserébe, és itt sem tagadta meg önmagát: "szabadcsapatával" mindössze egy hónappal később, 1848. november 17-én Ezeres falut egy moszkvai betörő alaposságával kirabolta, harminchat lakóját pedig meggyilkolta, s ezzel véget is ért e kedves liaison a betyárok és a Honvédelmi Bizottmány között. Persze meg lehetne ezt is kozmetikázni, végtére nálunk az angyalok és ördögök definiálása emberemlékezet óta kizárólag annak a kérdése, hogy éppen ki van hatalmon.

Természetesen rögtön jött a riposzt. "Láttad?" Nem, nem láttam. Sajnos a Saul fiát se láttam, de mindkettőt szívesen megnézném. Nahát akkor, mondta elégedetten a riposztozó. Nahát akkor, válaszoltam, nem a tartalomról, sem a minőségről beszéltünk, hanem a téma fontosságáról. Egyébként pedig, írtam hozzá, a mai lovasíjászatot születésétől van szerencsém (elméletben) ismerni, tizenkét évig rendszeresen az izbégi gyakorlópálya mellett mentem el a Petőfi-pihenő felé a birkalegelőn a kutyáimmal, láttam azt a "hun" acél pikkelypáncélt, amit Kelemen Zsolték készítettek és próbáltak ki egy 9 mm-es pisztollyal, sőt, olvastam John Man: Attila, a barbár király című könyvét is, amiben a külföldi szerzők közül elsőként ír Kassai Lajosról, és amit - többek között, egy húsz méter hosszú Lindt-csokiban fogadok - a kedves riposztozó nem olvasott. Semmi bajom sem Kassai Lajossal, sem a hagyományőrzéssel.
Nekem azokkal van bajom, akik úgy gondolják, hogy ebből nemzet-szinten meg lehet élni. Nem a hagyományőrző harcművészekről beszélek. Nem Kassai Lajosról vagy Kelemen Zsoltról. Nem a tanítványaikról. Azokról, akik két szalmaszálat nem tesznek keresztbe a hőbörgésen kívül. Azokról, akik azt gondolják, hogy ezer-százkilenc év után is meg lehet élni a pozsonyi csatából.
Akik azt gondolják, hogy a hagyomány kimerül abban, hogy őrzik.

Nem, drága nemzettestvérek. A hagyomány ápolása nem merül ki az őrzésben. Anélkül, hogy újrateremtenénk, annyi, mint halottnak a csók.
Nem kell hozzá se Pozsony, se csata. Csak némi erőfeszítés, ami mintha hiányozna.
Lajos meg tökéletesen elférne Saul mellett, ha semmirekellők nem ugrasztanák őket össze, és nem ezzel próbálnák saját csődjüket ellensúlyozni.

2016. 01. 25.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1