Csak egy apró, nüansznyi észrevétel Bayer mester ügyészségi megítéléséről. (Poltiánus megítélést is írhattam volna.) Semmi konkrét nem volt az írásában, mondta ki a verdikt, semmi olyan, hogy mondjuk tizenkilenc óra húsz perc negyven másodperckor te, te és te induljatok el a Ferencvárosba, ilyen és ilyen utca ilyen és ilyen házszámok elé, rángassátok ki az ottlakókat, név szerint őt, őt és őt, és irtsátok ki mindet, dúvadak mintájára. Tehát szó nincs gyűlöletkeltésről. Állatok? Hát gyűlöljük mi az állatokat? Naná, hogy nem gyűlöljük.
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós 1919. november 16-án vonult be Budapestre. A Gellért Szálló előtt elmondta híres tetemrehívó beszédét, és ha már ott volt, mindjárt be is költözött. Napra pontosan három hónap múlva, 1920. február 16-án egy esti, bajtársi beszélgetésen szóba került Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava két okvetetlenkedő újságírója. "Itt már nem beszélni, hanem cselekedni kell" - jegyezte meg a fővezér. Nem mondott semmi egyebet. Azt pláne nem, amit másnap a beszélgetésen jelen lévő Ostenburg-Moravek Gyula igyekvő beosztottjai megvalósítottak, jelesül, hogy e két latrot Újpesten lelőtték, majd tetemeiket a Dunába hajították. Gyűlölet? Uszítás? Felbujtás? PARANCS? Ugyan már. Még egy szerény, konkrét kérés sem hangzott el. Pusztán egy ártatlan kis általános megjegyzés, ki tudja, mire.
Ha a Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék legfőbb ügyésze Polt Péter lett volna, akkor jó néhány vádlott virágcsokorral a kezében távozik a bíróság épületéből, és koszorúzza meg azon frissiben - sírhant hiányában - a posztumusz szintén makulátlannak bizonyult Führer Braunau-i szülőházát. Julius Streicher, a Der Stürmer kivégzett főszerkesztője egészen biztosan köztük lett volna, de - ha az utolsó pillanatban lemond az öngyilkosságról, és fogságba esik - minden bizonnyal az ő oldalán, emelt fővel hagyhatta volna el a tárgyalótermet Joseph Göbbels is.
Minderre a tüneményes, okos, érzékeny Bencsik András, a Békemenet egyik főszervezője rakta fel a koronát, amikor megosztotta itt a LUPO TÁNCOLTOK DALOLÁSZTOK című cigány rap-számot. Hát, bennem bizony egy régi kép kavarodott fel azonnal, miközben hallgattam. Álltunk a kolléganőmmel Fokváros tengerparti sétányán, egyedül mi ketten, és megszólalt a hátunk mögött egy öblös néger hang: kill the whites.
Ezeknek az idiótáknak még mindig nem dereng a régi, fehér, búr Dél-Afrikai Köztársaság sorsa.
2013. 01. 10.