(a Döntés folytatása)
Az athéni Alkibiadész Periklész unokaöccse volt. Hová megy, kérdezte egyszer a nagybátyját. A népgyűlésbe, válaszolta amaz, hogy számot adjon a cselekedeteiről. Nem lenne-e jobb, érdeklődött Alkibiadész, ha Periklész úgy végezné a dolgát, hogy egyáltalán ne kelljen számot adnia az athéniaknak?
Ezt a történetet már kétszer leírtam, legutóbb a választási korteshadjárattal kapcsolatban tavaly decemberben. Nem röstellem, most szó szerint idemásoltam, csak egy nevet húztam ki belőle. Végülis magamtól csak nem lopás.
Mi a felelősség? Szokás szerint megpróbáltam utánanézni, és szokás szerint semmire nem jutottam vele. Ilyeneket találtam: "Kitartó okozás, elszánt törekvés egy cél elérésére az ellentétes vagy eltérítő külső hatások ellenére is. A saját magunkra vonatkozó tudatos elképzelésünk, hogy kívánt, ésszerű hatást okozunk, érünk el; egy cél elérésében közreműködőként részt veszünk; egy helyen jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk. Ez vonatkozhat csoportokra is, bármire, ami személyekből áll." Ember legyen, aki megérti. Aztán, ha átverekedte magát rajta, rájön, hogy nem igaz. A felelősség nem egy törekvés. Nem is egy elképzelés. Részvétel? Aktív jelenlét? Ugyan már. Csak személyekre vonatkozhat? Dehogy.
A felelősség számadási kötelezettség. Felelő-s-ség. Mit csinál a felelő? Felel. Benne van a szóban. A "kitartó okozás" még csak megközelítené, de kizárólag a kifejezés második fele miatt. "Okozás." És itt jönnek a nehézségek. A tévedés. Az, hogy a felelősség bármiféle összefüggésben van a hatással.
Az ember élete döntések egymásutánja. És az állaté? Az állaté reakciók egymásutánja. A kettő közti különbség a tudatosság. De az embernél is előállhat olyan helyzet, amely pusztán reakciót vált ki, tudatosság nélkül, veti közbe az Olvasó. Elő is áll. Ezek azok a tényállások, amelyeket a törvény nem büntet, vagy a büntetést korlátlanul enyhíthetőnek engedélyezi. "Nem volt képes cselekedete súlyát felmérni." "Menthető felindulásból." "Önvédelemből." A következményük, hogy az illetőt NEM VONJÁK FELELŐSSÉGRE. Nem számoltatják el. Ha a hatásból indulnánk ki, MINDENKÉPPEN el kellene számoltatni. De nem a hatásból indulunk ki, hanem az ALAPSZITUÁCIÓBÓL. Mivel nem volt döntésképes állapotban, mentesült a felelősség alól. Nem döntött, csak reagált. Ezért nem felelősek sem az állatok, sem a (döntésképtelennek, illetve korlátozottan döntésképesnek minősülő) gyermekek. "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" - kiáltott fel Lukács evangelista tolmácsolásában Krisztus is a kereszten (23,24).
A FELELŐSSÉG A DÖNTÉSSEL EGYIDŐBEN KELETKEZIK, NEM MINT A DÖNTÉS KÖVETKEZMÉNYE, HANEM MINT A DÖNTÉS TULAJDONSÁGA.
A felelősség nem elképzelés és nem tett. FELELŐSNEK LENNI EGY ÁLLAPOT, AMELYBE A DÖNTÉSHOZÓ A DÖNTÉS PILLANATÁBAN KERÜL. Ha akarja, ha nem. A kutya nem kérdezi tőle.
"Elfelejtettem." "Annyi más dolgom volt." Eszter lányom kedvenc mosakodásai, miután megígért valamit, és nem teljesítette. "Mit akarsz? De hiszen meg van magyarázva. Nem tehetek róla."
A felelősség és a magyarázat, az kettő. Nem érinti egyik a másikat. A felelősség alól senkit nem lehet mentesíteni, mert az már a döntésben megjelenik. A mégoly ártatlannak tűnő döntésekben is. Ezért ítélik el az ágyában alvó mérnököt, ha beosztottja az éjszakai műszak alatt elvág egy gázvezetéket, és az felrobban. Ezért ítélik el a figyelmetlen járművezetőt. Ezért ítélik el a szülőt, aki csak egy pillanatra nézett át a szomszédba. A mérnök semmi rosszat nem akart, amikor elvállalta a munkát. A sofőr sem, amikor beült a volán mögé. A szülő sem, amikor kölcsön akart kérni egy kis sót, mert hiányzott az ebédfőzéshez. A vereséget szenvedett hadvezérekkel a rómaiaktól az oszmánokig, az oszmánoktól Sztálinig általában éppúgy nem bántak kesztyűs kézzel, akkor sem, ha személyükben nem hibáztak, mint a rendőrfőnökökkel, ha a beosztottaik nem voltak képesek megoldani egy nagy horderejű bűnügyet.
Így hát mégis a következményen van a hangsúly? Nem. A felelősségre vonás a következmény következménye, nem a felelősségé. A felelő(s) felel. Persze csak akkor felel, HA KÉRDEZIK. Osztályzatot is csak UTÁNA kap.
A büntetés a felelősségre vonás, vagyis a következmény következményének a következménye. A megváltás vagy az amnesztia nem azt jelenti, hogy az ember nem felelős, azt sem jelenti, hogy mentesül a felelősségre vonás alól, hanem azt, hogy mentesül a BÜNTETÉS alól.
Elmondok egy konkrét példát, hátha úgy könnyebb lesz. Ha egy cég kibocsát egy számlát, abban a pillanatban ÁFA-fizetési kötelezettsége keletkezik, amit (ha ÁFA-bevalló) a következő hónap huszadikáig teljesítenie kell, függetlenül attól, hogy az ellenérték befolyt-e vagy sem. Régebben nem így volt: az adóhatóság a nem behajtható tartozások forgalmi adófizetésének teljesítésétől eltekintett. Ugyanígy be kellett volna fizetni, csak ezt ELENGEDTÉK. Jó ideje azonban nem engedik el, így az én egyik cégem esetében sem, amit nyolc kamion teasüteménnyel becsaptak, azaz ennyi volt, amit a "vevő" eladott, de nem fizetett ki. Őt el is ítélték annak rendje-módja szerint, ettől függetlenül a szállítmány után az ÁFA-t be kellett fizetnünk. De hiszen ki sem fizették! Nem, de az üzletet megkötöttük, a terméket forgalmaztuk, a számlát kibocsátottuk, és ezekkel a nyakunkba vettünk MINDENT, ami a továbbiakban elképzelhető.
A döntésben benne van az ÖSSZES következmény. Jó, rossz. Kivétel nélkül. A felelősség nem kapcsolódik konkrét dolgokhoz. A felelősség nem válogat. A felelősség SÚLY. Akkor is súly marad, ha nem firtatják. TERHEL.
Így is mondják. A büntetőügyek vádlottjainak is ez a hivatalos megnevezése: terhelt. A jog és a való élet közt csak annyi a különbség, hogy MINDENKI terhelt, legfeljebb pillanatnyilag nem kérik számon rajta. Mindenki, aki tisztában van vele, mit csinál.
Így lehetséges, hogy bár sem a döntési helyzet, sem a döntés következménye nem a mi akaratunkon múlik, mégis mi döntünk, és mi vagyunk ezért a felelősek. Mindenért, ami velünk történik. Ha tetszik, ha nem.
2014. 11. 15.