Szegény néhai Bartos Tibor mondta egyszer, hogy ha és amennyiben a büntetőjog alapjául a társadalmi veszélyességet tesszük, akkor a GONDATLANOKAT kellene leginkább szankcionálni. Halálos gázolásból összehasonlíthatatlanul több van, mint előre kitervelt, szándékos emberölésből.
Ne idegenítsem el a karrierlovagokat, róttak meg tegnap. Szükségünk lehet
rájuk.
Karrierlovag alatt azokat az alapvetően okos embereket értem, akik vélt érdekeik mentén ide-oda csapódnak különböző politikai csoportosulásokhoz. Van közöttük szakember és nem szakember. Aki tehetséges lenne, de valamilyen felsőfokú áltanfolyamot elvégzett, mint például a művészeti menedzser szak, azért, hogy egyetemi diplomához jusson, de ez csak az imidzs része, arra szolgál, hogy lojalitásáért cserébe benyomják valamilyen jól fizető és fontos pozícióba, ahol a gazdáit kiszolgálhatja. És vannak a szakemberek, akik attól kezdve, hogy karrierlovagok lettek, inkább szakmájuk renegátjainak számítanak. Senki nem őrölhet egyszerre két malomban.
A kulcs mindkét esetben a lojalitás. A pártprioritások élén MINDIG a lojalitás áll. Ami MINDIG a tehetség ELLEN dolgozik. "Hallottál már énekesmadarat kalitkában énekelni?" - kérdezte egyszer Sztálin Jezsovtól, a túlbuzgó, végül kivégzett NKVD-főnök "vérszomjas törpé"-től, ahogy a nép nevezte, amikor már ő is megsokallta az írók elleni hadjáratot.
Hogy jön ez a gondatlanokhoz és a szándékos bűnelkövetőkhöz? Úgy, hogy sokkal több karrierlovag van, mint meggyőződéses pártember. Most kivételesen nem a tömeggel foglalkozunk, hanem az annyit emlegetett középosztállyal. Legyen egy párt ideológiája mégoly veszélyes, nem a meggyőződéses hívek fogják a gyakorlatba átültetni, hanem a karrierlovagok. Az Eichmannhoz, Himmlerhez, Heydrichhez, sőt a ritka kivételként tehetségét megtartó Albert Speerhez hasonló bürokraták. Eichmann villamosmérnök lett volna, ha befejezi az egyetemet. Himmler, gyerekkori tanítója szerint "a legszelídebb bárányka, akit csak elképzelni lehet" mezőgazdasági főiskolát végzett, baromfitenyésztéssel akart foglalkozni, végül embereken fejezte be a kísérletezést. Heydrich, a "szőke zsidó", ahogy csúfolták (nagyanyja egy Süß nevű zsidóhoz ment másodszorra feleségül) a flottától egy botrány miatt eltávolított tengerésztiszt volt. Speer matematikusként kezdte, de építészmérnöki diplomát szerzett.
Csupa értelmiségi. Az egy Speer kivételével csupa olyan ember, aki az érvényesülés legkönnyebb, nem szakmai módját választotta. Nem olyanok, akiknek forrt a szívében a gyűlölet.
Ugyan mit kezdhetünk azokkal az emberekkel, akik azért akarnak csatlakozni hozzánk, mert a - lemondással járó - alkotó tevékenységet még messziről sem akarják megismerni? Akik nyakig ülnek abban az eltévelyedésben, amit a pszichológia személyiségzavarnak, a buddhizmus a valóság és tükörkép összekeverésének, más szóval egy illúzió és a valóság összekeverésének, a katolicizmus a hét főbűnnek (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) mond?
Ugyan mi jó származhat belőlük, hogy meg akarjam nyerni őket?
2012.07.24.