Megpróbálom gyorsan összeütni ezt, mert lenne dolgom. Azaz van: tudják, a holland üzletember (van Dolgom). Így aztán most ne várjanak tőlem szépirodalmi remekművet, egyébként se várjanak, nem tudok én olyat, de most különösen ne várjanak. Elkezdem írni, aztán valami majdcsak lesz belőle, fésülésre nincs időm.
Bugovics Gyula barátom kérdésére válaszolok. Gyula, ha minden igaz, buddhista. Buddhistának a HMP csemege, meg is írtam neki. Azért nehéz így válaszolni, mert olyan szavakkal kellene tennem - ezeket szokták meg -, amelyek nem azt jelentik, amit értetnek és értenek alattuk. Halandzsák, így. Nem többek, mint megfeleltetések. Erre írtam régebben, hogy ha egy pártot be akarnék futtatni, és csak ennyi, akkor mindenekelőtt rajzoltatnék egy más pártszimbólummal nem azonosítható, barátságos, nonfiguratív ábrát, ami hasonlóan jóleső, gyengéd érzéseket ébreszt, mint Walt Disney állatfiguráinak kerekded, embercsecsemőkére hajazó feje. Ezt kiszínezném szintén barátságos, meleg színekkel, majd egyetlen szót rendelnék mellé: azt, hogy JÓ. Mindegy, hogy mi jó, csak jó legyen. Mindezeket követően keresnék egy alapvető élelmiszereket forgalmazó céget, és megbeszélném, hogy pár termékére - azok árának jelentéktelen csökkentése mellett - rakja ki, cserébe reklámozzuk. Azután ülnék a választásokig, hasamat vakargatnám és malmoznék. Megbeszélném a többi párttal - így szokás -, hogy kölcsönösen gyűjtünk egymásnak aláírást, és amikor megvan a szükséges kvóta, felkerülnék a szavazólapra, embereimmel és emblémámmal együtt. Azzal, amivel a "jó" és az árcsökkenés mellett a választópolgárok nap mint nap találkoznak. Mit gondolnak, lesz, aki ránk szavaz?
"... szinte az egész világon parlamenti demokrácia van, ami játékteret a pártoknak ad csupán, és csak azoknak a pártoknak, akik képesek oda bejutni a választásokon. A többi csak szellemi maszturbálás, semmi más. Jelenleg a parlamenti demokrácia alternatívája az abszolút diktatúra" - írja Gyula. Nos, ilyen badarságokkal van tele a világ, és az ilyen badarságokkal nem tudok mit kezdeni. Gyula nem tehet róla, az ő fejét is - buddhizmus ide, buddhizmus oda - teletömték, és még nem volt ideje vagy kedve átgondolni. Mert ha megtenné, egyből rájönne, hogy 1. népuralom, a "nép" nem lévén sem homogén, sem individuális, nem lehetséges, 2. a képviseleti népuralom nem népuralom, hanem a képviselők egymással elrendezett játéka, 3. pártrendszerben a népképviselő nem a népet képviseli, hanem a pártot, ezen keresztül a szponzorokat, 4. a "parlamenti demokrácia" egy társadalmi forma, és mint ilyen, csak egy másik társadalmi formának - másféle "demokráciának", vagy valamilyen monarchiának - lehet az alternatívája, 5. a diktatúra nem a parlamenti "demokrácia" lehetőségpárja, hanem ennek az egész córesznek az - egyik - lehetséges KÖVETKEZMÉNYE (mint láttuk azt, a másik az anarchia). Hogy diktatúra csak úgynevezett köztársaságokban lehetséges, már nem térek ki, mert így is hosszú lesz. (A diktatúra monarchikus megfelelője a zsarnokság.) Arra sem térek ki, hogy a körtársaság nem kötődik semmiféle parlamentáris "demokráciához". Egy egyenes szakasz két dimenzióban, amelynek a végei között tologatunk egy - szintén síkban értelmezett - pontot. Most némileg a diktatúra felé tolódtunk el, régebben némileg az anarchia felé. Vessék csak össze a mai tüntetéseket a 2006-osokkal.
Nade mi a HMP? Helyreállítás Magyarországi Pártja. Unalmas, ugye? Nekem is az volt, azért adtam ezt a nevet. Mert bár unalmas, de legalább igaz. Valódi. Fiatal demokraták szövetsége lenne a Fidesz? Keresztények (lásd a menekültekkel és egyebekkel kapcsolatos megnyilvánulásaikat) és demokraták a kereszténydemokraták? Szocialisták a szocialisták? Jobb a Jobbik? Más politikát folytat az LMP, mint a többiek? Demokrata koalíció - lefordítva: [politikai] csoportok-erők nép vezette szövetsége - a Demokrata Koalíció? Ki van még? Azt hiszik, hogy parlamenten kívül jobb a helyzet? Vessenek már egy pillantást Blazovich Timi (sic!) Elnök asszony (sic!) portréjára (pl. a fecebookon), majd vessék össze pártja nevével: Földművelők-, Gazdálkodók és az Új Élet Rendszerváltó (sic! azt hittem, véletlenül kihagytak egy betűt a facebookos oldalnál, de nem) Pártja. Kicsi a vályú ennyi sertéshez.
Helyreállítás. Erre van szükség. Annak a struktúrának a helyreállítására, amely aztán Isten (a természet) adta úton továbbviszi ezt a szerencsétlen országot. Nem egyéni rögeszmék útján, hanem azon az úton, amit Rousseau is felismert volna, ha el nem veszti az eszét. Azon az úton, ami TERMÉSZETES. Vezet, ahova vezet. Nem vagyok jós. Se nem ideológus.
Nem akarok ködösíteni. Nem akarom Önöket etetni, ahogy mások akarják. Nem akarom bebeszélni Önöknek, hogy én birtoklom a Bölcsek Kövét. Semmi mást nem akarok, csak helyrebillenteni azt, amit kibillentettek. Nem most, és nem itt, de ezt leírtam már. Azt is leírtam, száz oldalról megvilágítva, amit most leírok. Hmp-hikszosz.hu. Lehet mazsolázni, különös tekintettel a Naplóra. Hat éve készült, és még majdnem mindent ugyanúgy gondolok. Igyekeztem szinkronban maradni önmagammal. És mivel nem ebből szeretnék meggazdagodni, nem teszek lakatot se a számra, se a kezemre. Gazdag már voltam. Nem újság.
Való igaz, hogy pártrendszer van, ha demokrácia nincs is. (Az, amit Gyula parlamenti demokráciának nevez, egyébként távolról sincs "szinte az egész világon", sőt, a világ országainak döntő többségében nincs, mert más a parlamentáris, más a félelnöki, más az elnöki rendszer, van még kvázi kommunista rendszer is, többek között egy jó nagy országban, van teokratikus köztársaság, van királyság, "kalifátus", hadd ne folytassam).
Számunkra a HMP egy AJTÓ. A változtatás felé nyíló ajtó. Ebbe a játékterembe lökdöstek, itt így kell játszani. A másik lehetőség a baráti asztaltársaság. Kényszerpárt. Pártként kezdi, és a helyreállítás befejezésével - mint párt - bevégzi. Mit akar helyreállítani? Egy STRUKTÚRÁT. Azt, hogy a szavak és kifejezések visszakapják jelentésüket. Azt, hogy Önöknek ételre csorogjon a nyáluk, ne csengőre. Hogy a választások valóságos választások legyenek, ne megbuherált komédiák. Hogy mindenkinek legyen lehetősége azt csinálni, amire született, de ne legyen lehetősége azt csinálni, amire nem született. Hogy a hatalom ne csak hatalmat, hanem felelősséget is jelentsen, a szó büntető- és polgári jogi értelmében is. Hogy a jog vertikálisan is differenciáljon, de ne úgy, ahogy ma teszi. Hogy a hatalom növekedésével a büntetéssel való fenyegetés ne fordítottan, hanem egyenesen legyen arányos. Hogy az Alkotmány alkotmány legyen, ne alaptörvény. Hogy azok a testületek, amelyek a hatalom ellenőrzésére hivatottak, a hatalmat ellenőrizzék, ne kiszolgálják. Úgy, ahogy beszélünk róla. Hogy az hozza a törvényeket, akit ezzel a joggal - megelőlegezve - felruháznak, de aki ezért minden értelemben felelősséggel tartozzon. Hogy ne csak testületi, hanem személyes ellensúlya is legyen. Hogy minden nevesíthető legyen. Hogy a testületek arra szolgáljanak, amire kitalálták őket: segítésre és tanácsadásra, ne a felelősség elsíbolására. Hogy az hozza a törvényeket, aki hozza, a Parlament pedig az legyen, aminek lennie kellene: a társadalmi konszenzus terepének, nem hálószobának, társalgónak, vagy üzletháznak.
Az én szememben a világnézet magánvélemény. Ezt valaha úgy írtam, hogy nem liberális vagy konzervatív közgazdászokra van szükség, hanem JÓ közgazdászokra. És ez nem csak a közgazdászokra vonatkozik. Ne kössenek bele, tudom, hogy most elnagyoltam, de soha nem érnék a végére, ha mindent ki kellene fejtenem, amit már leírtam.
El kell emelkedni a két dimenzióból. És el kell felejteni - államigazgatási szinten - a személyes rögeszméket. Helyre kell állítani azt a természetes rendet, amit a rögeszmék és indulatok elbarikádoztak.
Lokális szinten pedig szintén vissza kell térni a valósághoz. A valóságos önkormányzatisághoz. Az államnak is jobb lesz, a közösségeknek is. A rablóknak persze nem.
Ennyi, kedves Gyula. Dióhéjban. Hehe, fogod mondani, és megértelek. Nagy dióhéj volt.
2016. 05. 06.