"Kérdésre válaszolva a pártelnök elmondta: néppárti folyamatot akar végigvinni a Jobbikban, mely során vállalja a felelősséget saját „vadhajtásaikért”, azokat „le fogja nyesni”. Az antiszemita, illetve cigányellenes tagok és szavazók felé azt üzente: a Jobbiknak nincs és nem is lesz olyan programpontja, amely faji, vallási vagy bármilyen alapon különbséget tesz az emberek között. Ha valaki akár támogatóként, akár tagként erre számított volna, valószínűleg tévedésből van a Jobbikban – jelentette ki Vona, egyben arra kérte az érintetteket, hogy keressenek maguknak másik politikai pártot."
Hogy a Jobbiknak nincs olyan programpontja, ami különbséget tesz az emberek között, az azért erős túlzás. Úgy igaz lehet, hogy MOST nincs olyan HIVATALOS programpont, de...még így sem lehet igaz. Hiszen akkor ugyebár a Jobbik szerint mindenkinek el lehet adni földet, mindenki nyithat bankot, áruházláncot, mindannyian európai polgárok vagyunk, sőt, világpolgárok, a magyarok semmivel sem különbek bárki másnál, különös tekintettel a cigányokra és zsidókra, hadd ne folytassam. 2010-ben azt mondta, hogy a Jobbik plakátragasztója is különb, mint bármely más párt elnöke. Nem a saját kútfejéből mondta. "Németországban egy utcaseprőnek is különbnek kell éreznie magát, mint egy másik ország királyának." Valahogy így, nem szó szerint, csak lényeg szerint. Adolf Hitler. És...a továbbiakban is Adolf Hitler. Végül is, ki más lenne. Attól a pillanattól, hogy felismerte, szüksége van a nagytőke támogatására, hangot váltott. Kezdődött a bambergi beszéddel 1926. február 15-én, befejeződött a Hosszú Kések Éjszakájával 1934. június 30-án. Utóbbit ismerik, előbbit nem. Pedig úgy kezdődött a metamorfózis. Az udvarlás. A hangoskodók megrendszabályozása. Most a legilletékesebbtől fogok idézni, magától Joseph Goebbelstől. Napló, 1926. február 15. Bambergbe még úgy ment, mint szocialista. Két további hónapig az is maradt. Aztán április 13-án Hitler meghívta vacsorázni, és ettől kezdve a haláláig hű maradt hozzá, akármit is mondott. De ez már egy másik történet.
Szóval, az ominózus Napló. "Hitler két órán át beszél. Mintha fejbe vágtak volna. Milyen Hitler ez? Egy reakciós? Rendkívül ügyetlen és bizonytalan. Olaszország és Anglia a természetes szövetségesünk. Rémes! A mi feladatunk a bolsevizmus szétzúzása. A bolsevizmus zsidó szemfényvesztés! Oroszország örökébe kell lépnünk! 180 millió! Hercegi kártalanítás! A jog maradjon jog. Még a hercegek számára is. A magántulajdon kérdése nem lényeges. Iszonyú! A program megfelel! Elégedettség. Feder bólint. Ley bólint. Streicher bólint. Sír a lelkem. ...életem egyik legnagyobb csalódása. Már nem hiszek maradéktalanul Hitlerben. S ami szörnyű: elvették tőlem belső tartásomat. A fele vagyok csupán annak, aki voltam. ...Kaufmann érkezik, szeretném átölelni. Kibeszéljük magunkat, Schmitz és Tony csatlakozik hozzánk! Az eredmény: mi szocialisták vagyunk. ...Küzdeni indulok. Kétségbeejtő!"
Aztán jött a híres düsseldorfi beszéd a német nagytőke előtt 1932. január 27-én.
"...Lehet ugyan, hogy ma sok német azt érzi, hogy mi, nemzetiszocialisták nem vagyunk képesek a konstruktív munkára, de ők becsapják magukat! Ha mi nem lennénk, akkor ma nem élnének burzsoák Németországban, és a bolsevizmus vagy nem-bolsevizmus kérdése már rég eldőlt volna...
...Ha az ember azt hiszi, hogy örök időkig fenntarthatja a 'burzsoá' és 'proletár' koncepciókat, akkor vagy fenntartjuk Németország gyengeségét, amely bukásunkat jelenti, vagy a bolsevizmus győzelmét segítjük elő.
...Elég jól tudom, uraim, hogy amikor a nemzetiszocialisták az utcákra vonulnak, akkor este hirtelen tumultus és lökdösődés támad, a burzsoák visszabújnak függönyeik mögé, majd kinéznek, és ezt mondják: Az éjszakámat ismét megzavarták, megint nem fogok tudni aludni. Miért kell a náciknak mindig provokálniuk, és az utcán masírozniuk az éjszaka közepén? Uraim, ha mindenki így gondolkodna, akkor senkinek nem zavarnák az álmát, igaz, de a burzsoázia sem merészkedne az utcára." És így tovább. Ettől a naptól dőlni kezdett a pénz a náci párt kasszájába.
Volt még egy nagy beszéd e tárgyban. Ez már a Hosszú Kések Éjszakája után hangzott el, egészen pontosan 1934. július 13-án. "Ebben az órában én voltam felelős a német nép sorsáért, ezért én lettem a német nép legfőbb bírája!" - mondta Hitler, majd hozzátette, hogy "a lázadó megmozdulásokon mindenkor tizedeléssel lettek úrrá". És akkor most vessen egy pillantást az Olvasó a kezdő Vona-idézetre.
Vona és az ő ígéretei. Vona és az ő őszintesége. Ne feledje, kedves Olvasó: két part között kell ingáznia. Most még. Meg azután is. Hatalomközeli helyre kell jutnia, ez mérséklődés nélkül nem megy, de a híveit is meg kell tartania. És azokat a jövőben is meg kell tartania, mert az a mosogatólészagú tömeg, ami hol ide csapódik, hol oda, és esetleg nyer neki egy választást, ugyan soha ki nem fog állni mellette, ha megrendül. E megtartás pedig antiszemitizmus és rasszizmus nélkül nem lehetséges. Hiszen ez mesterségük címere.
Hogy is mondta az a fránya Defensor? "...ha a farkas megígéri, holnaptól füvön és bogyókon él, vajon elhiszed-e neki?" (Defensor 88.)
Elhiszi, kedves Olvasó?
2015. 04. 14.